A november 6-án elhunyt Kocsis Zoltán egy 2016. október 5-i próbán. Fotó: MTI

A Budapest Beacon – nyilvánvalóan hiányosan – összeállította 2016 ismert magyar halottjait – újságírókat, politikusokat, zenészeket, írókat, színészeket. Mivel a lista rendkívül hosszú, két részben jelenik meg.

Az első részt vasárnap tettük közzé.

Július 20.: Lux Elvira (*Ózd, 1929. január 2.) Az orvosi egyetemet, majd 1964 és 1969 között az ELTE pszichológia szakát elvégző Lux 1969 és 1989 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) I. Számú Nőgyógyászati és Szülészeti Klinikán dolgozott: nőgyógyászati pszichoszomatikát, ugyanekkor az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) pedig szexuálpszichológiát tanított. Mind 1989-es nyugdíjba vonulása előtt, mind utána számos, a szélesebb, laikus közvélemény számára is érthető ismeretterjesztő munka szerzője. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Július 24.: Szegedy-Maszák Mihály (*Budapest, 1943. június 23.) Az ELTE angol-magyar szakán 1966-ban végzett irodalomtörténész a diploma megszerzése után egy évet Cambridge-ben tanult, majd a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének volt munkatársa, utóbb 1981-ig tudományos főmunkatársa. 1981-től 1990-ig az ELTE docense, 1990-től ugyanott egyetemi tanár – 1992 és 1994 között a XIX. századi irodalom, 1994 és 2008 között az összehasonlító irodalomtudományi tanszék vezetője. Több brit és amerikai egyetem vendégtanára. 1993-tól levelező, 1998-tól rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Főszerkesztője a 2007-ben megjelent, az irodalomtörténet értelmezéseit bemutató háromkötetes A magyar irodalom történetei című munkának. Tudományos teljesítményét 2003-ban Széchenyi-díjjal honorálták.

Augusztus 6.: Laux József (*Budapest, 1943. május 8.) Három héttel halála előtt a kitűnő dobos még részt vett egykori LGT-s zenésztársa, Somló Tamás temetésén, majd súlyos szívbetegsége őt is elvitte. Laux egészen fiatalon játszott a Benkó Dixieland Bandben, majd 1962-ben alapító tagja lett az Omegának. Játszott a zenekar első három nagylemezén, majd 1971 tavaszán – hivatalosan április 6-án – omegás zenésztársával, a billentyűs Presser Gáborral, valamint a Metróból érkezett basszusgitáros-szaxofonos Frenreisz Károllyal és a hungáriás gitáros Barta Tamással megalakította az LGT-t. Velük ment akkori felesége, az Omega akkori szövegírója, Adamis Anna is. Laux az LGT-nek nemcsak dobosa, hanem menedzsere volt, így amikor 1976 őszén váratlanul emigrált – erre válaszul született a zenekar Búcsú című száma –, az LGT súlyos válságba került, sőt: majdnem föloszlott. A Los Angelesben letelepedett Laux producerként dolgozott, majd a rendszerváltáskor hazatelepült és megalapította a JLX Könyvkiadót. Föllépett az Omega 1987-es és 1999-es, valamint az LGT 1992-es koncertjén, és alapított egy saját zenekart is Laux Trio néven.

Szeptember 12.: Csoóri Sándor (*Zámoly, 1930. február 3.) A huszonnégy évesen már József Attila-díjas költőnek egyfelől 1954-től sorban jelenhettek meg kötetei, másfelől a hatalom megfigyelés alatt tartotta. Bár Csoóri ellenzék népnemzeti szárnyához tartozott – sőt: annak egyik legjelentősebb alakja volt –, a nyolcvanas években rendszeresen írt a demokratikus ellenzék szamizdat folyóiratába, a Beszélőbe. 1987-ben alapító tagja a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF), később elnökségi tagja a pártnak. 1988-ban alapítója a népiek irodalmi-közéleti folyóiratának, a Hitelnek, majd 1992-től haláláig a lap főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat. Nagy vihart kavart Nappali Hold című, 1990-es terjedelmes publicisztikája, melyben ezt írta: „A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszűnt. Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érződik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag »asszimilálni« a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha.”

Október 25.: Bara Margit (*Kolozsvár, 1928. június 21.) Az 1955-ben Kolozsvárról Magyarországra áttelepülő Bara Margit korának egyik legünnepeltebb színésznője volt. 1957-től 1965-ig a Nemzeti Színházban, majd 1970-ig a József Attila Színházban játszott. A visszaemlékezésünk első részében említett, február 25-én elhunyt Psota Irén mellett ő volt a Ház a sziklák alatt című film másik női főszereplője, de több más klasszikus alkotásban, például az 1966-os Hideg napokban játszott. Az 1964-ben kirobbant Onódy-ügy Bara Margit karrierjét derékba törte. Eltávolították a Nemzeti Színházból és filmszerepeket is jóval kevesebbet kapott, mint addig, 1977-ben pedig hivatalosan is visszavonult. Rehabilitációja csak a rendszerváltás után történt meg: 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2002-ben pedig a Kossuth-díjat.

Október 26.: Raoul Wallenberg (*Lidingö, 1912. augusztus 4.) Raoul Wallenberg két tekintetben is kilóg a sorból. Egyrészt – ellentétben a 2016-ben elhunyt Elie Wiesellel – még a Semjén Zsolt-i értelemben sem magyar, másrészt nagy valószínűséggel nem 2016-ban hunyt el – bár, hogy mikor, arra vonatkozóan csak föltételezések vannak. Azonban egyrészt mivel 2016. október 26-án a svéd hatóságok halottá nyilvánították, másrészt, mert embermentő tevékenységét Magyarországon végezte, szerkesztőségünk úgy gondolta: helye van ezen a listán. Wallenberg a budapesti svéd nagykövetség másodtitkáraként trükkök százaival üldözött zsidók ezreit – a maximális becslés szerint húszezer embert – mentett meg a Soá idején úgy, hogy svéd papírokat állított ki a nevükre vagy a Svédország által diplomáciailag védett újlipótvárosi házak egyikébe költöztette őket. Wallenberget 1945. január 17-én a Vörös Hadsereg Budapesten őrizetbe vette; sorsa innen bizonytalan. A hivatalos szovjet közlés szerint 1947-ben meghalt a moszkvai börtönben, a Lubjankában, de ez vagy igaz, vagy nem – és inkább nem, mint igen. A svéd hatóságok mindenesetre 1952. július 31-ét nevezték meg a halál időpontjának, mert a svéd törvények szerint az eltűnteket eltűnésük után öt évvel kell halottá nyilvánítani, márpedig 1947 júliusában Wallenberg még szinte biztosan élt. Raoul Wallenberg Izrael, az Egyesült Államok és Kanada tiszteletbeli állampolgára, s 2003 óta Budapest díszpolgára.

Október 30.: Józsa Imre (*Budapest, 1954. március 18.) A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1978-ban végzett színész harmincnégy éven át a József Attila Színház társulatának volt tagja, majd szabadúszóként dolgozott. Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták: többek közt ő volt Nicolas Cage legismertebb magyar hangja, de a South Parkban ő kölcsönözte a hangját Garrisonnak vagy a Piszkos tizenkettőben Morgan tizedesnek.

November 6.: Kocsis Zoltán (*Budapest, 1952. május 30.) A már a húszas éveiben a világ legjelentősebb hangversenytermeiben, a legkiválóbb zenekarokkal föllépő zongoraművész, később karmester alig húszéves, amikor Liszt-díjat kap, s huszonhat évesen a Kossuth-díjat is átveheti. 1983-ban Fischer Iván karmesterrel alapítója a Budapesti Fesztiválzenekarnak (BFZ), melynek 1992 és 1997 között a művészeti vezetője. 1997-től haláláig a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. A Kossuth-díjat 2005-ben másodszor is megkapó Kocsis a zeneszerzéssel is kacérkodott: Arnold Schönberg Mózes és Áron című, torzóban maradt operáját – az osztrák zeneszerző vázlatainak fölhasználásával – ő fejezte be és mutatta be 2009-ben Miskolcon.

December 4.: Dévényi Ádám (*1957) A hosszú betegség után elhunyt Dévényi a nyolcvanas években a Bikini együttes szövegírója volt. Olyan slágerek fűződtek a nevéhez, mint a Közeli helyeken vagy az Adj helyet magad mellett. Később a kaposvári Csiky Gergely Színházban zeneszerzőként és színészként dolgozott.

December 18.: Gábor Zsazsa (*Budapest, 1917. február 6.) Bár a magyar származású amerikai színésznő 1952-től több tucat filmben szerepelt, kevésbé színésznőként, sokkal inkább celebritásként vált világhírűvé. Kilencszer ment férjhez, és házasságaiból általában anyagilag megerősödve jött ki. Soha nem özvegyült meg, kilenc házasságából nyolc válással végződött, egyet a házasság másnapján érvénytelenítettek. 1936-ban Magyarország szépségkirálynője lett, majd hamarosan férjhez ment egy török diplomatához. Második férje a szállodalánc-alapító Conrad Hilton volt – tőle származott egyetlen gyereke, az 1947-ben született és 2015-ben elhunyt Francesca Hilton. Nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy 1989-ben megütött egy őt közlekedési szabálytalanságért megállító rendőrt. Három nap börtönbüntetésre és 12 937 dollár pénzbüntetésre ítélték. A három napot 1990 júliusában le is ülte.

December 18.: Megyesi Gusztáv (*Budapest, 1950. november 27.) Megyesi 1979-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE). 1985-től haláláig az Élet és Irodalomnál (ÉS) dolgozott közíróként, szerkesztőként, rovatvezetőként. 1992 és 1993 között a hetilap főszerkesztője is volt. Az 1991-ben Pulitzer-emlékdíjat kapó újságíró az ÉS mellett dolgozott a Magyar Hírlapnak és a Népszabadságnak is. 1989-es alapításától szerzője volt a szatirikus kéthetilapnak, a Hócipőnek is. Temetése cikkünk megjelenése után, csütörtökön lesz az Óbudai temetőben.

December 19.: Grespik László (*Sajószentpénter, 1964 augusztus 14.) A Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt vezetője 1989-ben jogi diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen. 2000 és 2002 között állt a Fővárosi Közigazgatási Hivatal élén, ahonnan Orbán Viktor miniszterelnök azért menesztette, mert a 2002-es parlamenti választáson a Magyar Igazság és Élet Pártjának (MIÉP) országgyűlésiképviselő-jelöltje volt. Nagy föltűnést keltett, amikor 2000. szeptember 15-én, már a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjeként a Magyar ATV Kereszttűz című műsorában kenyérrel dobálta meg az őt kérdező három újságírót. Szintén emlékezetes alakítás volt részéről az alábbi 2003 novemberében ügyvédként egy perben elhangzott mondata: „Kénytelen vagyok védői tisztemből megkérdezni a bírónőt: zsidó vallású-e, zsidó származású-e, illetve a bírósággal kapcsolata olyan-e, amely az ügy elfogulatlan elbírálását lehetővé teszi?”

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):