Esterházy Péter. A Kossuth-díjas író hosszú, súlyos
betegség után, 2016. július 14-én hunyt el. Fotó: MTI

A Budapest Beacon – nyilvánvalóan hiányosan – összeállította 2016 ismert magyar halottjait – újságírókat, politikusokat, zenészeket, írókat, színészeket. Mivel a lista rendkívül hosszú, a második részt hétfőn tesszük közzé.

Január 1.: Zsigmond Vilmos (*Szeged, 1930. június 16.) Az Egyesült Államokban világhírűvé lett, Oscar-díjas Zsigmond Vilmos fiatal operatőrként 1956-ban végigfilmezte a forradalmat, majd annak leverése után – közel tíz kilométer filmtekerccsel – az Egyesült Államokba emigrált, ahol világhírű operatőr lett. A Harmadik típusú találkozások című film operatőreként 1977-ben Oscar-díjat kapott. Az óhazába rendszeresen visszajáró Zsigmond Vilmos számos magyar kitüntetés birtokosa volt, 2004-ben pedig Szeged díszpolgára lett.

Január 5:. Vándor Kálmán (*Békásmegyer, 1922. november 5.) A húszéves korától sportújságíró Vándor 1956-tól negyven éven át dolgozott a Népszavánál. Összesen tíz olimpián és kilenc futball-világbajnokságon volt helyszíni tudósító ként jelen. Sportújságírói tevékenysége mellett Koós János, Korda György, Kovács Kati és számos más ismert slágerénekes dalainak volt a szövegírója, illetve olasz slágerek magyarra fordítója.

Február 25.: Psota Irén (*Budapest, 1929. március 28.) A nemzet színésznője pályája nagy részét a Madách Színház társulatának volt tagja, de játszott a Nemzeti Színházban is. A kétszeres Kossuth-díjas színésznő mind színpadon, mind filmen a legnagyobbak közé tartozott. „Száznál is több színházi szerepe volt. Olyan emlékezetes alakítások kötődnek a nevéhez, mint a Hello, Dolly! a Kurázsi mama, A kaukázusi krétakör, a Yerma vagy a Margarida asszony” – írja róla a Szinhaziintezet.hu. Több mint hatvan filmben szerepelt, legismertebb főszerepe talán Tera a Ház a sziklák alatt című, Makk Károly rendezte, 1959-ben bemutatott filmben. A film másik női főszereplője, Bara Margit – lásd cikkünk második, hétfőn megjelenő részét – ugyancsak 2016-ban hunyt el.

Március 25.: Pozsgay Imre (*Kóny, 1933. november 26.) A Magyar Szocialista Munkáspárt politikusa 1976 és 1980 között kulturális, 1980-tól 1982-ig művelődési miniszter. Ezt követően 1988-ig a Hazafias Népfront (HNF) főtitkára. Ebbéli minőségében, 1987 szeptemberében jelen van Lezsák Sándor mostani fideszes parlamenti alelnök lakiteleki sátrában a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megalapításán. 1988-tól 1990-ig államminiszterként ismét a kormány tagja. 1989 januárjában – a pártállami vezetők közül elsőként – ötvenhatot „népfelkelésnek” nevezte. 1989 októberében a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapító tagja, 1990 májusától parlamenti frakcióvezetője. Még ez év szeptemberében kilépett az MSZP-ből és annak frakciójából, így 1994-ig független képviselő volt. „Élete utolsó éveiben Pozsgay Imre számos, a Fideszhez kötődő politikai rendezvényen megjelent és többször is exponálta magát a Nemzeti Együttműködés Rendszere mellett” – írta róla a Budapest Beacon nekrológja.

Március 31.: Kertész Imre (*Budapest, 1929. november 9.) Kertész Imre az egyetlen ember, aki magyarként kapott irodalmi Nobel-díjat. Zsidó lévén, 1944 nyarán az auschwitz-birkenaui megsemmisítőtáborba deportálták, ahonnét később átszállították a buchenwaldi táborba. Miután 1945 áprilisában az amerikaiak fölszabadították Buchenwaldot, Kertész visszatért Budapestre. Az ötvenes évektől íróként és műfordítóként dolgozott. Élete fő művét, az 1975-ben megjelent Sortalanságot – ami a Soá-irodalom egyik csúcsa – tizenhárom évig, 1960 és 1973 között írta. A számos német és magyar kitüntetést – például a Kossuth-díjat – megkapó Kertész 2002-ben – mindmáig egyetlen magyarként – irodalmi Nobel-díjat kapott, a Svéd Akadémia indoklása szerint „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertészt halála után özvegye, Kertész (Ambrus) Magda fél éven belül követte.

Március 31.: Biszku Béla (*Márok, 1921. szeptember 13.) Biszku 1944-ben belépett az illegális kommunista pártba, ahol a fegyveres ellenállást szervezte. 1945-től a hivatalos politika szereplője, egyre magasabb posztokon. 1957 és 1961 között belügyminiszter. Ebbéli minőségében az ötvenhatos forradalom és szabadságharc utáni megtorlás egyik irányítója. 1961-62-ben miniszterelnök-helyettes, 1962-től 1978-ig az MSZMP Központi Bizottságának (KB) volt titkára, 1956-tól 1980-ig a párt Politikai Bizottságának (PB) tagja, így a politikai csúcsvezetés tagja több mint húsz éven át.

Május 16.: Kaján Tibor (*Miskolc, 1921. március 3.) A kilencvenhatodik életévében elhunyt Munkácsy Mihály-díjas, Pulitzer-emlékdíjas érdemes művész karikaturista rajzain három generáció derült jókat. „Kaján, a karikaturista, egyszerűen olyannak látja a világot, mint amilyennek rajzolja. Egy különös, kifordított világban él, ahol óriási többségben vannak a hosszú orrok és pisla szemek. Nem rajzol ő viccesen, dehogyis! Ő pontosan rajzol, azt rajzolja le pontosan, amit lát és ebben rejlik az ő művészi titka” – írta a Ludas Matyi, a Tükör, majd az Új tükör munkatársáról az ugyancsak 2016-ban elhunyt Esterházy Péter.

Május 20.: Rajhona Ádám (*Marosvásárhely, 1943. december 12.) A II. bécsi döntésnek köszönhetően Magyarországon született Rajhona a II. világháború után úgy került Romániába, hogy csecsemőként ki sem kellett tennie a lábát szülővárosából. Temesvárott volt színész, majd 1974-ben áttelepült Magyarországra. Több színházban is játszott, többek közt Kaposvárott a Csiky Gergely Színházban, majd 1998-tól haláláig a Vígszínházban. Színházi és filmszerepei mellett szinkronszínészként, hangjával vált ismertté: a Jászai Mari-díjas, érdemes művész száznál több szinkronszerepet vállalt el.

Június 6.: Aigner Szilárd (*Budapest, 1946. június 5.) Aigner 1973-ben végzett az Eötvös József Tudományegyetem (ELTE) meteorológia-fizika szakán. 1973-tól 1989-ig az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) tudományos főmunkatársa volt. Esténként, az időjárás-jelentések meteorológusaként televíziónézők millióinak magyarázta el közérthető formában nemcsak azt, hogy milyen idő lesz másnap, de azt is, hogy miért olyan, amilyen névjegyévé vált elköszönése: „Derűs napot!”

Július 2.: Elie Wiesel (*Máramarossziget, 1928. szeptember 30.) A román állampolgárként született Nobel-békedíjas amerikai írónak a jiddis volt az anyanyelve, de kitűnően tudott magyarul és – tekintettel arra, hogy szülei magyar állampolgárnak születtek – a Semjén Zsolt-i értelemben magyarnak tekintendő. Wiesel a II. bécsi döntés után Magyarországon – Debrecenben és Nagyváradon – tanult, majd a magyar hatóságok az egész családot Auschwitz-Birkenauba deportálták. Húga és szülei nem élték túl a Soát. A Soá után Franciaországban telepedett le, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol újságíró, majd író volt. 1986-ban Nobel-békedíjat kapott. „Az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára” – áll a norvég Nobel-bizottság indoklásában.

Július 14.: Esterházy Péter (*Budapest, 1950. április 14.) A Kossuth-díjas író 2015 októberében hozta nyilvánosságra, hogy rákos. Az Esterházy család grófi ágából származó író a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja volt. Matematikusként végzett az ELTE-n, majd szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Harmonia cælestis című saját családjáról szóló regényének 2000-ben történt megjelenése után tudta meg, hogy apja, Esterházy Mátyás a Belügyminisztérium III./III-as osztályának volt ügynöke. Ezt követően Javított kiadás címmel folytatta a családi életrajzot.

Július 19.: Somló Tamás (*Budapest, 1947. november 14.) Az eredetileg artista Somló zenélt az Omegában, a Kexben és a Non Stopban, majd 1973-ban, Frenreisz Károly kiválása nyomán csatlakozott az LGT-hez, ahol – bár basszusgitározni nem tudott, menet közben tanította őt meg Barta Tamás gitáros – basszusgitáros-szaxofonos-szájharmonikás-hegedűs-énekes lett, később zeneszerző is. Legismertebb slágere talán az Álomarcú lány, de – a teljesség igénye nélkül – ő a zeneszerzője a Boogie a zongorán vagy a Primadonna című számnak is. A 2004-ben az ELTE-n jogi diplomát szerzett Somló ugyanebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):