Kéri László (jobb szélen) egy tavaly februári kerekasztal-beszélgetésen.
Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Kéri László politológus – aki ATV Egyenes Beszéd című műsorának volt a vendége hétfőn – szerint a kormányzatnak elemi érdeke, hogy legyen ellensége, és ha nincs, gyárt magának – most épp Brüsszelt, a civilszervezeteket és a CEU-t. Utóbbival azonban a kommunikációs stáb elszámította magát – vélte az elemző. Kéri úgy látja: még ha véget is értek a tüntetések, kiderült, „hogy lehet lázadni ennek a rendszernek a hazugságai ellen, nem eredménytelenül, és nem támogatás nélkül, mert kijönnek más tízezrek is”. Azt nem tudta megmondani, hogy a CEU-ügy lesz-e a Fidesz banánhéja.

„A Brüsszel elleni lázadás lenne […] ennek az évnek az értelme” – idézte Kéri László az ATV Egyenes Beszéd című hétfői műsorában Orbán Viktor miniszterelnök februári szavait. A lázadás helyett azonban inkább harc lesz. „Állandóan harcolni fogunk, reggeltől estig, és megvédjük az országot, ha beledöglik mind a tízmillió állampolgár, akkor is” – fogalmazott a politológus, aki szerint ez a retorika három okra vezethető vissza. Egyrészt „a miniszterelnök és az általa megjelenített politikai csoport” meggyőződése, miszerint a politika értelme az ellenfél definiálása, „a sikeres politika előfeltétele, hogy mindig kell lennie egy ellenségnek, akihez képest ő győzelmet arat”. Ehhez ellenség kell, viszont a mai ellenzék alkalmatlan az ellenség szerepének betöltésére, így a kénytelen volt ellenségeket gyártani. Ellenség lett Brüsszel és a civilszféra. Utóbbinál az olimpiai népszavazás 266 ezer aláírása volt az utolsó csepp a hatalom poharában. Ráadásul „a civilek kiszámíthatatlanok”. Kéri szerint „állandóan jönnek, pimaszkodnak, olyanokat kérdeznek, amiket én szeretnék előlük elhallgatni”, például kiperelnek adatokat, melyekből kiderül, hogy százmilliárdba fog kerülni az úszómedencei sportok eredetileg húszmilliárdra becsült világbajnoksága. Mészáros Antónia szerkesztő-műsorvezető kérdésére Kéri úgy fogalmazott: hasonló a sajtó szerepe, „a média sok szempontból abból él meg, amit a civilek kitúrnak nekik”. A dolog fordítva is működik: „újságok vetnek fel először olyan problémákat, hogy itt azért valami nem stimmel, amire aztán rátapad valamelyik civilszervezet”.

A civilszférának két fegyvere van: „a mozgósítási kapacitás és a nyilvánosság” – folytatta az elemző, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy április 2-a óta a civilszervezeteknek olyan tüntetéssorozatuk van, amilyet „a Fidesz […] még így nem élt meg”.

„Szerintem a CEU be volt készítve abba a grandiózus blöffhalom-rendszerbe, aminek a tanúi vagyunk már régóta” – reagált Mészáros kérdésére az elemző. Úgy vélte: az OLAF-jelentés és a Heineken-ügy lecsengése után a kormányzat részéről „időzítve volt” a CEU-botrány kitörése, csak „súlyosan elmértek néhány dolgot”.

Az üggyel kapcsolatban Kéri úgy látja: „Orbán Viktor körül vészesen megritkult az intellektuális háttér: ma már az intellektuális hátteret Németh Szilárd és Kósa Lajos jelenti”. Mint fogalmazott, „ennek a két szónak az összekapcsolása, hogy intellektualitás és Németh Szilárd, egy bizarr kapcsolat”. Hangsúlyozta: a miniszterelnök környezetében senki sem volt, aki szólt volna, hogy „magunkra fogjuk haragítani ezt a nemzetközi tudósbrancsot, magunkra fogjuk haragítani Amerikát […], magunkra haragítjuk […] a fiatalokat”.

Kéri hangsúlyozta: mivel a Habony-istálló szerint a tévedés beismerése a gyöngeség jele, „a gyönge politikust pedig eltapossák”, a kormányzat akkor sem ismeri be a tévedését, amikor az teljesen nyilvánvaló – mint például most, a CEU-ügyben.

A CEU elleni hadviselés „három ponton félrement” – vélte Kéri. „Először is […] elemi módon félreismerik Trumpot és félreismerik Amerikát”: attól, hogy Soros a mostani amerikai kormánynak ellenfele, még Washington nem lesz partner Orbán sorosozásához. Másrészt „nem számoltak itthon az egyszer már megfegyelmezett, megtört, betört, négykézlábra kényszerített magyar egyetemi oktatói elittel, mert azt lehetett hinni, hogy azok mindent lenyelnek”. Végül „nem számoltak azzal az ismeretlen huszonéves garnitúrával, aki úgy látszik, hogy a Fidesz legnagyobb politikai ellenfelévé nőtte ki magát”.

Az elemző úgy látja: az elmúlt hét év első olyan esete a CEU-botrány, amikor „a Fidesz összes, előre legyártott hazugsága, értelmezési kísérlete visszapattan a széles érintett mezőről: a médiáról is, az egyetemi oktatókról is, a kutatókról is, a fiatalokról is”. Kéri szerint „hirtelen több ezren ismertek rá a CEU ügyében arra, ami […] velük folyik”.

Mészáros Antónia szerkesztő-műsorvezető kérdésére, miszerint ez lehet-e a Fidesz banánhéja, Kéri úgy reagált: „ez már nagyon emlékeztet a banánhéjra”. Ha nem is lesz több tüntetés, akkor is kiderült, hogy „a magyar nép […] nem nyel le mindent”. Kiderült, „hogy lehet lázadni ennek a rendszernek a hazugságai ellen, nem eredménytelenül, és nem támogatás nélkül, mert kijönnek más tízezrek is”.

Hogy lesz-e folytatás, azt Kéri nem tudta megmondani. „Azt hiszem, hogy ez a hétéves Fidesz-korszak legnagyobb drámája, mert semmiféle választ nem tudnak, csak Németh Szilárdot” – fogalmazott Kéri László.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):