Civilek vádolják történelmi revizionizmussal a Terror Háza Múzeumot

október 27, 2016

1956 - Terror HázaKiállítás a Terror Háza Múzeum előtt. Ezt egészítették ki a civilek. Fotó: MTI, Bruzák Noémi

Az 1956-os forradalomra vonatkozó történelmi revizionizmus ellen tiltakozva az Eleven Emlékmű civil csoport két nagyméretű információs tablót helyezett el a budapesti Terror Háza Múzeum előtt. Céljuk, hogy kiegészítsék azt a nyolc, hivatalos tablót, melyeket a múzeum az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából létrehozott kiállítás keretében helyezett el az épület előtti sétálórészen. A 2010 utáni emlékezetpolitikai beállításban Nagy Imre és a reformer kommunisták szerepe kicsit kényelmetlen – mondja az 1956-os Intézet igazgatója.

Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum igazgatóját nevezték ki idén a hazai és külföldi ’56-os megemlékezések kormánybiztosának. Az emlékévre elkölthető keretösszeget a kormány 13,5 milliárd forintban határozta meg. Az Eleven Emlékmű csoport – mely 2014-ben azzal került fel a lapok címoldalaira, hogy komoly tiltakozást szervezett a Szabadság téri német megszállási emlékmű felállítása ellen – szerint a múzeum installációin szándékosan hagyták le tucatnyi olyan kommunista és szociáldemokrata nevét, akik a forradalom szovjetek általi leverésének áldozatául estek. Köztük volt Nagy Imre miniszterelnök, a Petőfi kör tagjai, írók és újságírók.

A civil szerveződés ezért két „kiegészítő” tablót helyezett el a múzeum nyolc tablója mellé, amely mintegy hatvan olyan bebörtönzött vagy halálra ítélt és kivégzett személyt mutat be, akik a hivatalos kiállítási darabokon nem szerepelnek.

A Terror Háza válaszul egy angolul és magyarul olvasható információs táblát helyezett ki az alábbi szöveggel:

Itt kezdődik a Terror Háza Múzeum – 1956 – A szabadságért és a függetlenségért – című kiállítása, amellyel az 1956-os forradalomról és szabadságharcról emlékezik meg a múzeum. Az ez előtt elhelyezett tablókért, a rajtuk szereplő képekért és szövegekért a Terror Háza Múzeum semmilyen felelősséget nem vállal. Ezek egy aktuálpolitikai provokáció részét képezik.

Rényi András, az Eleven Emlékmű csoport tagja szerint a hivatalos emlékezetpolitika szándékosan hagyja ki ’56 történetéből az említett személyeket. A művészettörténész az Indexnek azt mondta: akár jelképesnek is nevezhető, hogy Nagy Imre vagy Bibó István neve aktuálpolitikai provokációnak minősül a jelenlegi kormány emlékezetpolitikája számára.

Véleménye szerint az ’56-os emlékév kapcsán olyan narratíva uralta el a köztereket és a közmédiát, amelynek a történelmi igazsághoz csak részben van köze, illetve annak csak egy nagyon szűk szeletét mutatja be, ráadásul üresen, giccsesen. Eszerint a jobbos narratíva szerint a magyar nemzetet az antikommunizmus és a nacionalizmus egyesítette ’56-ban, ennek érdekében viszont ki kell hagyni a történeti elbeszélésből az összes politikai vezetőjét a korszaknak Nagy Imrétől Bibó Istvánon, Rácz Sándoron, Maléter Pálon át Szilágyi Józsefig, vagy Kéthly Annáig. Erre szerettek volna rámutatni akciójukkal, ez „a forradalom emlékezete retusálás nélkül” – ahogy írják az egyik táblán.

A kormány történelem-elbeszélése csak a népi hősöket, névtelen, politikai szerepet nem vállaló, csak az utcai harcokban részt vevő szereplőket helyezi ’56 fókuszába. Rényi szerint ezzel az a cél, hogy a sokszor valódi történelemismeret nélküli fiataloknak egy hősképet kínáljanak, ami azonban csak legendaképzésre jó, így nem valódi történelmi emlékezés lesz, csak egy üres, össznemzeti giccs.

Az 1956-os Intézet igazgatója, Rainer M. János korábban – ugyancsak az Indexnek adott interjújában – úgy fogalmazott: a 2010 utáni emlékezetpolitikai beállításban Nagy Imre és a reformer kommunisták szerepe kicsit kényelmetlen. A forradalomnak nem volt vezetője, de vannak szimbolikus arcai, és a legjobban kivehető nyilvánvalóan Nagy Imre. Az antikommunista központi narratívába a kommunista miniszterelnök azonban nehezen illeszthető be, így az alternatív arc a pesti srác, aki azonban nehezen személyesíthető meg, és nincs egyetlenegy, aki erre igazán alkalmas volna.

Rainer szerint a mai emlékezetpolitika kiragadja a kontextusból, és különböző aktuális jelentéseket kapcsol a forradalomhoz.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):