Bársony István akcióban. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

A szocializmus magyarországi művészetében milyen feldolgozásai születtek a Soának? Mi volt a különbség e négy és fél évtizedben a Soára vonatkozó magyarországi és a jugoszláviai emlékezetpolitika művészeti kivetülése között? Miért nyerhetett egy, a Soára emlékező 1959-es magyarországi pályázaton egy olyan alkotás, amiről inkább a munkásmozgalom, mint a vészkorszak jut az ember eszébe? Hogy nem jött létre a hetvenes években egy, a Porrajmosra emlékező várpalotai kiállítás? Csillagos ház volt-e 1944 és 1945 fordulóján a mostani Lengyel Kulturális Intézet épülete? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kapott választ, aki kedd este az Izraeli Kulturális Intézet budapesti épületében meghallgatta két fiatal szakember, Véri Dániel művészettörténész és Bársony István építészmérnök előadását a szocializmusnak, illetve a XXI. század elejének a vészkorszakra vonatkozó magyarországi emlékezetpolitikájáról.

Ellentétben a közhiedelemmel, 1945 és 1989 között jelentős számú, a Soával kapcsolatos műalkotás született Magyarországon – kezdte a Facebookon is meghirdetett eseményen előadását Véri Dániel művészettörténész, a Soá emlékezetének kutatója. A szakember szerint a fönti negyvennégy év több nagy szakaszra bontható – már ami a Soára vonatkozó magyarországi művészetet illeti.

Az első, 1945 és 1948 közötti szakasz, mint fogalmazott, „a felszabadulástól a fordulat évéig” – Véri amúgy 1945-tel kapcsolatban konzekvensen a „felszabadulás” szót használta – tartott. A szakember hangsúlyozta: nem igaz az a közvélekedés, hogy ekkor még hallgattak a túlélők. Meglehetősen sok, a Soával kapcsolatos anyag jelent meg ekkor, sőt: már visszaemlékezéseket is tettek közzé.

Ezt követően, azaz 1948 és 1958 között azonban visszaesés jellemzi a Soára emlékező művészetet. „Alig van valami, főleg grafika” – mondta Véri. Ezt követte egy a hatvanas évek közepéig terjedő újabb kibontakozás, melyet leginkább Bálint Endre és Ország Lili szürrealista stílusa jellemez. Azt ezt követő, még jelentősebb fölfutásra a hetvenes évek első felében került sor. Véri a már említett Bálint Endrén és Ország Lilin kívül több jelentős művészt is megemlített, többek közt a közönség soraiban megjelent Kemény Györgyöt.

A korszakot nagyon jellemezte annak emlékezetpolitikája. A művészettörténész ezzel kapcsolatban a magyar mauthauseni emlékműre hívta föl a figyelmet. Az 1959-es pályázaton Makrisz Agamemnon szoborcsoportja lett a befutó, ami azért nyerhetett, mert az alkotás a pályázat elbírálói szerint „nem pesszimista”. Véri szerint Makrisz kompozíciója inkább tüntető munkásokra, mint a vészkorszak áldozataira emlékeztet. Ezzel szembeállította Berczeller Rezső szobrász-, festő- és grafikusművész szobrát, melyet „egy áldozati narratíva” jellemzett. Berczeller ugyan nem indult a pályázaton, de ha indult volna, sem nagyon nyerhetett volna, mert nem az antináci harcot hangsúlyozta – mondta Véri.

Berczeller műve tehát nem fért bele a hivatalos magyar kultúrpolitika koncepciójába, azonban hasonló jellegű alkotással Jugoszláviában lehetett pályázatot nyerni – folytatta a szakember. „Tehát a keleti blokk nem volt egységes a vészkorszak ábrázolását tekintve” – hangsúlyozta. A jugoszláv emlékezetpolitika – ellentétben a magyarral – nem ragaszkodott a náciellenes harc bronzba öntéséhez, holott ott a II. világháború idején komoly ellenállás volt – ugyancsak ellentétben Magyarországgal – tette hozzá Véri.

Előfordult, hogy az országos és a helyi hatalom került konfliktusba egy Holocaust-emlékművel kapcsolatban. Jovánovics György szobrászművész 1974-es, a várpalotai vérengzés – mely vérengzés a Porrajmos része – emlékére készített alkotása felső szinten jóvá lett hagyva, majd annak fölállítását helyi szinten megfúrták.

Véri konkrétan megemlített néhány, a Soának emléket állító, ebben a korszakban született képet – köztük festményeket, de fotómontázsokat is: Kemény György grafikus Önarcképét, Gyémánt László festőművész Idézet Lord Russel könyvéből című alkotását, Anna Margit Milliók egy miatt című, 1977-es, a szentendrei Ferenczy-múzeumban látható, Hitlert ábrázoló képét, Lakner László Varrólányok Hitler beszédét hallgatják című kompozícióját, vagy a sógorának, Szerb Antalnak emléket állító Bálint Endre festő- és grafikusművész Eichmann – a halottakról jót vagy rosszat című képét. Véri arra hívta föl a figyelmet, hogy a Varrólányok… szereplői egyfelől szemlélődő közönség, ugyanakkor elkövetők is: az egyik varrólány ugyanis egyértelműen a genocídiumból részét vastagon kivevő Ilse Kochról lett mintázva.

A hetvenes éveket a konceptuális művek jellemzik – mondta a szakember. Egy 1975-ös pályázatot említett, melynek alkotásait az antifasiszta narratívák jellemezték.

Bársony István építészmérnök a rendszerváltást követő Soát bemutató vagy azoknak emléket állító projektjeit mutatta be. A Műcsarnokban 2004-ben, a Soá hatvanadik évfordulóján nyílt meg az Elhallgatott Holocaust című kiállítás. Ez volt az első nagy és komoly, a Holocaust magyarországi eseményeit bemutató, átfogó kiállítás, beleértve a Porrajmost és a homoszexuálisokkal szemben elkövetett genocídiumot is.

2014 júniusában a Lengyel Kulturális Intézetben – melynek az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán álló épülete maga is csillagos ház volt – nyílt meg a Csillagos házak – a Holocaust velünk élő emlékművei című kiállítás – emlékeztetett Bársony, aki ennek a kiállításnak a kurátora volt. Ennek előzményeként a Nyílt Társadalom Archívum (OSA) munkatársai létrehoztak egy, a csillagos házakra vonatkozó adatbázist.

Bársony úgy folytatta: a Lengyel Kulturális Intézeténél nagyobb projekt volt a pesti gettó áldozataira emlékező 2014-2015-ös az egykori gettó területén, a Klauzál téri sportpályán. Ennek a projektnek volt a része a Trauma – tér – terápia című kiállítás. Az építészmérnök – aki egyik kurátora volt ennek a kiállításnak is – hozzátette: olyan embereket akartak a Klauzál téri projekttel megszólítani, „akik eddig immunisak voltak a témára”. Több ezer látogatója volt e két évvel ezelőtti kiállításnak. Sikerült elérni a kitűzött célt, azaz a téma iránt addig is érdeklődő közönséget szélesíteni – derült ki Bársony szavaiból.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):