Ónody-Molnár Dóra moderátor és Majtényi László
köztársaságielnök-jelölt. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Majtényi László köztársaságielnök-jelölt úgy látja: nagyon komoly érv az alkotmányos demokrácia mellett, hogy szabadabb életet biztosít egy szélsőjobboldali gondolkodású embernek, mintha egy, a saját eszményei szerinti államban élne. Az egykori adatvédelmi biztos szerint a szólásszabadság kapuját a Kis János-i és Sólyom László-i értelemben a lehető legszélesebbre kell kitárni. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke azt mondja: egyértelmű, hogy nem választják meg államfőnek. Majtényi még nem tudja, mit csinál március 15-én, mindenesetre szónoknak – legalábbis egyelőre – nem kérték föl.

Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, Majtényi László, a Jobbik kivételével a parlamenti ellenzék köztársaságielnök-jelöltje csütörtökön egy budapesti pódiumbeszélgetés vendége volt. Interjúnk itt készült a volt adatvédelmi biztossal, az Országos Rádió- és Televíziótestület volt elnökével, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) elnökével.

Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg!

Budapest Beacon: Nem faramuci érv az alkotmányos demokrácia mellett azzal érvelni, amint az iménti pódiumbeszélgetés során tette, hogy a náciknak is az a legjobb?

Majtényi László: Szerintem az egy nagyon komoly érv, hogy az alkotmányos demokrácia szabadabb életet biztosít egy szélsőjobboldali gondolkodású embernek, mintha egy, a saját eszményei szerinti államban élne. Ezt nagyon komolyan gondolom. Amíg a törvényeket betartja, teljes biztonságban élhet. Adatvédelmi biztosként nemegyszer védtem szélsőjobboldali embereket, de akár pártokat is – a liberális demokrácián belül. A MIÉP tüntetőit védtem meg a Kuncze Gábor vezette Belügyminisztérium által irányított rendőrségtől. A rendőrség videofelvételeket készített. A törvény szerint egy idő után ezeket a felvételeket törölni kellett, úgyhogy ezeket töröltettem is. Ennek köszönhetően hatalmas dicséretet kaptam a MIÉP-től. A jogok nem nézetek szerint vannak elosztva, hanem mindenkit megilletnek, még a nácikat is. Ebből az következik, hogy nekik is sokkal jobb jogállamban élni, mint egy totalitárius államban.

BB: 2003 októberében jelent meg a Népszabadságban a Kis János és Sólyom László által jegyzett, Az alkotmány és a szólásszabadság című nagy ívű publicisztika, s mint ilyen, meggyőződésem, hogy az elmúlt harminc év egyik legfontosabb cikke a magyar sajtóban. Ők a szólásszabadságnak nagyon széles határokat szabnának. A cikk lényegében a 30./1992-es Alkotmánybírósági Határozat publicisztikai változata. Ön egyetért azzal, az említett Ab-határozattal, illetve publicisztikával, hogy tudniillik a szólásszabadságnak csak a lehető legkevesebb korlátja lehet?

M. L.: Alapvetően igen. Azt gondolom, hogy a szólásszabadság korlátozása helytelen. John Miltonnak van egy nagyon szép mondata a XVII. századból: nyílt vitában hogy szenvedhetne vereséget az igazság? – kérdezte Milton. Persze előfordul, hogy az igazság hangja gyenge és erőtlen, a hamisságé meg nagyon erős, de azt gondolom, hogy az érvek megvitatása, és az álláspontok nyilvános hangoztatása nélkül az igazsághoz sokkal nehezebben jutnánk el, úgyhogy én is helyeslem a szólásszabadság mind teljesebb érvényesülését. Nyilván vannak – a történelmi helyzet által befolyásolt – határok, de támogatom a lehető legteljesebb szólásszabadságot.

BB: Még egy elméleti kérdés. Ha megválasztanák köztársasági elnöknek, hajlandó lenne esküt tenni az alaptörvényre?

M. L.: Ez egy nehéz dilemma. Megnéztem az eskü szövegét. Rendkívül szolid. Nincs benne, hogy az azt letevő ember rajong az alaptörvényért, hanem az van benne, hogy betartja azt. Most voltam egy jogi doktori avatáson, ahol egy sokkal kellemetlenebb szövegre esküdtek a fiatal jogászok. Azt vállalták, hogy mindig hűek lesznek az alaptörvényhez. De teljesen egyértelmű, hogy nekem nem kell majd letennem a köztársasági elnöki esküt, mert nem fognak megválasztani. Nem fog olyan sokáig tartani már.

BB: Vannak olyan liberális véleményvezérek – például Seres László a Hvg.hu-n –, akik szerint önnek nem kellene indulnia a köztársaságielnök-választáson. Ehhez mit szól?

M. L.: Volt Seressel egy pódiumbeszélgetésen egy hosszú és tartalmas vitám. Kiváló újságíró és nagyon jó ember, de azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nincs igaza. Nagyon sok érv szól az államfőjelöltség elvállalása mellett. Amikor 1985-ben, a pártállam idején lehetővé vált a kettős jelölés a parlamenti választáson, a Demokratikus Ellenzék minden egyes helyen, ahol lehetősége volt, megpróbált jelöltet állítani.

BB: Mármint TGM-re és a kis Rajkra céloz?

M. L.: Például. A kiváló Király Zoltán így be is jutott az Országgyűlésbe – holott őt sokkal határozottabban utasították el, mint amennyi rosszat én a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről gondolok.

BB: A pódiumbeszélgetés során említette, hogy vannak olyan kollégái, akik 2010 után lemondtak, ahelyett, hogy a helyükön maradtak volna, amivel homokszemek lettek volna a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fogaskerekei között. Mondjon nekem egy nevet!

M. L.: Nem mondok. Nem voltak nagyon magas pozíciók és nagyon ismert nevek.

BB: Mit tudtak volna csinálni, ha a helyükön maradnak?

M. L.: Például az Alkotmánybíróságnak szerintem lehetősége lett volna arra, hogy a jogállamot megvédje. Nem tette. Persze a példa sántít, mert egyetlen alkotmánybíró sem mondott le. A rektoroknak nyilvánvalóan lehetőségük lett volna a tanszabadság és az egyetemi autonómia, vagy legalábbis ezek nagy részének megvédésére. Akik ottmaradtak, azok sem nyújtottak ebben a tekintetben túlságosan jó eredményt. A kamarák vezetőinek ugyancsak számos lehetőségük lett volna. Ebben a tekintetben az elit olyan túlságosan jól nem vizsgázott.

BB: Mármint morálisan?

M. L.: Morálisan, igen.

BB: Március 13-án lesz a köztársaságielnök-választás. Állítólag azért ilyen korán, hogy ön március 15-én már ne tudjon köztársaságielnök-jelöltként szónokolni valamelyik ellenzéki színpadról. Kigúvadt szemmel keresem az interneten, de eddig semmit nem találtam: hol fog ön föllépni? Egyáltalán: kapott ilyen fölkérést?

M. L.: Úgy látom, hogy az ellenzéki oldalon van valami bénultság. Ha lenne olyan alkalom, ahol érdemes lenne beszélnem, akkor valószínűleg nyitott lennék rá. Semmi ilyet nem látok.

BB: Tehát semmilyen fölkérést nem kapott még, hogy szónokoljon március 15-én?

M. L.: Nem. Fogalmam sincs, hogy március 15-én hol leszek, és mit fogok csinálni.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):