Beer Miklós. Fotó: Népszava

Az október 2-i népszavazáson Beer Miklós nemmel szavazott, de ennek okát megindokolta a december 24-i Népszavának adott hosszú interjújában. A váci megyéspüspök számos kérdésben Ferenc pápával ért egyet, és finoman ugyan, de bírálta a katolikus egyház magyarországi vezetését.

A december 24-i Népszavában hosszú interjú jelent meg Beer Miklóssal. Mint az interjúból kiderül, a váci megyéspüspöknek van egy fogadott fia. „Sanyi állami gondozott cigány fiú, a szüleit nem is ismeri. Minden adott volt ahhoz, hogy elzülljék, hajléktalanná váljék, de valami félelmetes akaraterő van benne. Nem adja föl. Küszködik, erőlködik, mindenkibe belekapaszkodik. Úgy tíz éve engem talált meg. Pap akart lenni, azért jelentkezett. Megmutatta, érettségije van” – mondta róla a püspök, aki szerint minden nap van esély megválasztani, „milyennek akarunk újjászületni”. Az újjászületés – véli Beer – „azon múlik, hogy közeledünk-e azokhoz, akik hátrányos helyzetben élnek”. A váci püspök hangsúlyozta: „a magyar társadalomban ez a peremen élő réteg egyértelműen a cigányság”.

Az újságírói kérdésre magát baloldalinak vállaló egyházi elöljáró számára Ferenc az igazolás, „hiszen elég régóta mondom mindazt, amit ő ma az egyház első embereként hirdet”. Beer a pápának a menekültekkel kapcsolatos álláspontjával egyetértve úgy véli: „A keresztények számára […] nem lehet kérdés, hogy sorsközösséget kell vállalni az elesettekkel, a bajbajutottakkal. […] A pápát amiatt […] bírálják, mert a befogadást hirdeti, miközben a szentírásnak is ez az egyik legfőbb mondanivalója. Ezt nem is lehet másként értelmezni.”

Az újságíró egyik kérdésére, hogy tudniillik ezzel a fölfogással miért szavazott nemmel az október 2-i népszavazáson, a váci püspök úgy reagált: „A népszavazás során feltett kérdés számomra azt jelentette, hogy elutasítjuk a kötelező betelepítést, amit elfogadhatatlannak tartok. Nemcsak a saját érdekünkben, hanem a menekültek emberi méltósága miatt is. 1951-ben átéltem a kitelepítést. Saját bőrömön tapasztaltam, mit jelent, amikor azt mondják, el kell hagynod a lakhelyed, s máshol kell élned.”

A Népszava interjúalanya nem ért egyet a menekültek és a migránsok – azaz a politikai és a gazdasági okokból hazájukból kivándorlók – ilyetén megkülönböztetésével, mert „mindnyájan jobb életet akarnak, így összemosódik ez a határ”.

Beer finoman bírálta a katolikus egyház magyarországi vezetését, amiért az néma maradt, amikor Bayer Zsolt fideszes újságíró „gazembernek, demens vénembernek nevezte” Ferencet: a pápa melletti kiállás elmaradása „nem bűn, hanem hiba volt” – fogalmazott.

Vác püspöke a protestánsokkal való kapcsolatépítésben is támogatja Ferenc politikáját. „A pápát amiatt is támadják, hogy szóba áll a protestánsokkal. Október végén Svédországban járt és úgymond egy »eretnekkel« ölelkezett. Ötszáz év után még mindig itt tartunk, hogy az evangélikus egyházi vezető az eretnek” – mondta.

Beer a válás kérdését illetően is azonosul Rómának a korábbinál megengedőbb álláspontjával. „Naponta szembesülök családi tragédiákkal, amikor meggyűlölik egymást. Ott nem kell segíteni? Ez nem azt jelenti, örülünk annak, hogy így alakult, vagy helyeseljük, de hát bajban vannak. A beteg emberen is segíteni kell. Nem értem, miért nem lehet ezt megérteni, amikor a pápa erről a kérdésről beszél” – zárul a váci püspök által a Népszavának adott interjú.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):