Dombos Tamás és Sándor Beáta. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Nem biztos, hogy egy alapítványi iskola feltétlenül toleráns, egy keresztyén egyházi pedig feltétlenül intoleráns az LMBTQI-emberekkel – derül ki a két szakemberrel, Sándor Beátával és Dombos Tamással készített páros interjúnkból. Dombos szerint a kérdés kezelésében a különböző minisztériumok nem egységesek: míg az Igazságügyi Minisztérium aránylag nyitott az LMBTQI-emberek problémáira, az Emberi Erőforrások Minisztériumával elég jelentős kihívás dűlőre jutni. A Háttér Társaság ügyvivője már-már megdicsérte Répássy Róbertet. A másfél évvel ezelőttig volt államtitkár szakmailag igen együttműködő volt, ám közölte, hogy a politika fölül fogja írni a szakmai racionalitást.

Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, egy csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón az LMBTQI-emberek idevonatkozó polgárjogainak képviseletének terheit vállára vevő Háttér Társaság bemutatta Azonos nemű szülők, azonos nemű párok gyermekvállalása Magyarországon című, most közzétett kutatását. Munkatársunk a sajtótájékoztató után készített interjút Sándor Beáta jogásszal, a Háttér Társaság munkatársával, a kutatás vezetőjével és Dombos Tamás szociológussal, a Háttér Társaság ügyvivőjével.

Budapest Beacon: Említette, hogy a 2010-es kutatáshoz képest jelentősen nőtt a gyereket nevelő azonos nemű párok száma. Hogyhogy? Azért kérdezem, mert a jogi, illetve a politikai környezet sokkal ellenségesebb lett az elmúlt hét évben.

Sándor Beáta: Ennek ellenére mégis egyre több fiatal bújik elő a családja körében vagy a munkahelyén – és ezt a jogszabályok sem tudják visszacsinálni. Márpedig, ha valaki harmincöt éves, és gyereket akar, akkor ezt nem teszi el tizenöt évvel későbbre. A kérdőívünkre ezerkétszázan válaszoltak, de csak kilencszázöt választ elemeztünk, a nagykorúakét. Az emberek tájékozódnak, ismernek más meleg vagy leszbikus embereket, és előbújnak. Előretolódik az a kor, amikor az LMBTQI-létet fölvállalják.

BB: Azt is mondta, hogy mesterséges megtermékenyítésre csak házastársak, illetve különnemű élettársak jelentkezhetnek. Ez nem játszható ki? S ha igen, akkor – akár névházassággal, akár úgy, hogy az azonos nemű élettársak egyike egyedüliként jelentkezik – ki is játsszák, gondolom.

Sándor Beáta: Valószínűleg van ilyen, de erről adataink nincsenek. Nagyon sokan arról számoltak be, hogy ezt házilag oldják meg. A mesterséges megtermékenyítés nem egy nagy kunszt. Találni olyan orvost, aki ezt otthon megcsinálja. Ehhez elég egy fecskendő. Van, aki akarja ismerni a vér szerinti apát – ezen belül olyan eset is előfordul, hogy a vér szerinti apát be is jegyzik az anyakönyvbe, tehát jogilag is apa lesz, de olyan is, hogy a vér szerinti apának jogilag semmi köze nem lesz a gyerekhez, azonban valamilyen módon bevonják a gyerek életébe –, de arra is van példa, hogy a szülők nem akarják ismerni a vér szerinti apát.

BB: Van-e arra példa, hogy magyar állampolgár LMBTQI-párok az Európai Unió egy másik tagállamában – mondjuk Hollandiában vagy Svédországban – összeházasodnak, s az ő házasságukat Magyarországon elfogadják?

Sándor Beáta: Volt olyan jogszabálytervezet, amely – ahogyan az logikus lenne – az azonos neműek külföldön kötött házasságát elismerte volna bejegyzett élettársi kapcsolatként, de ez végül nem valósult meg.

BB: S az, hogy nem valósult meg, nem ütközik valamilyen európai uniós jogszabályba?

Sándor Beáta: Nem. A magánjog, a családjog nagyon erősen állami hatáskör az Európai Unióban.

Dombos Tamás: Folyamatban van egy idevonatkozó bírósági ügy, ami szerintem nyerhető. Egy Belgiumban összeházasodott amerikai-magyar párról van szó. Az alaptörvény idevonatkozó passzusára hivatkozva nem lett a belgiumi házasságukból Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolat. Egyelőre egy tárgyalás volt, még zajlik a per, egyelőre Magyarországon. Ha a magyar bíróság elutasítja a kérelmet, akkor a strasbourgi bírósághoz – ami persze nem az Európai Unió, hanem az Európa Tanács intézménye – fogunk fordulni.

BB: Épp azért, mert ég és föld a kérdés magyarországi és nyugati kezelése közti különbség, van-e arról információjuk, hogy LMBTQI-emberek – akár egyedül, akár párok – nagyobb arányban emigráltak az elmúlt hét évben, mint heteroszexuálisok?

Sándor Beáta: Erről nincsenek információink.

Dombos Tamás: Nekünk, a Háttér Társaságnak valóban nincs, de Takács Judit szociológus vezetésével az MTA Szociológiai Intézetének volt egy kifejezetten ezzel foglalkozó kutatása, aminek az eredményeit tudomásom szerint még nem hozták nyilvánosságra. Úgy tudom, hogy másfél évvel ezelőtti a kutatás, mostanában jelenhet meg.

BB: Az önök által végzett kutatás során az iskolák között éreztek-e az LMBTQI-emberekhez való viszonyulásban különbséget? Konkrétan arra gondolok, hogy mondjuk a Lauderről, az AKG-ról és a Radnótiról az a kép, hogy liberális fészkek, ennek megfelelően azt gondolná az ember, hogy toleránsak az LMBTQI-emberekkel vagy legalábbis toleránsabbak más iskoláknál.

Dombos Tamás: Az interjúk egy része ezekben az iskolában készült. Valóban: ők nyitottak voltak. Viszont érkeztek a jogsegélyszolgálatunkhoz alapítványi iskolát érintő problémákról hírek. A Waldorfról azt gondolná az ember, hogy egy elfogadó, liberális közeg, ám volt egy tavaly évvégén lezárult jogi eljárásunk, ahol leszbikus szülők gyerekét nem akarták fölvenni az iskolába. Tehát az, hogy a közvélemény előtt mi számít liberálisnak, és mi ténylegesen liberális, nem mindig vág egybe. Az ön által említett iskolák esetén éreztük, hogy elfogadóbbak az átlagnál. Az LMBTQI-diákok is nagyobb arányban merik magukat fölvállalni, a tanárok között is van olyan, aki maga is nyilvánosan vállalja, hogy meleg vagy leszbikus. Nyilván ez a három egészen más közeg, mint – akár egy egyházi – konzervatív iskola. Azonban olyan egyházi iskoláról is tudunk, amelyben kifejezetten jól tudott beilleszkedni egy LMBTQI-diák.

BB: Melyik iskoláról van szó?

Dombos Tamás: Nem szeretném megnevezni az iskolát.

BB: A Scheiber?

Dombos Tamás: Evangélikus fenntartású gimnáziumról van szó. Az előbb említett, a Waldorf által a leszbikus szülei miatt visszautasított diák is korábban egyházi iskolába járt, és ott ebből nem volt problémájuk.

BB: Említették, hogy civil szervezetként folyamatosan tárgyalnak a kormánnyal. Érdemes ezzel a kormánnyal bármiről tárgyalni? Nem teljesen hiábavaló?

Dombos Tamás: Eddig ezek a tárgyalások sok eredményre nem vezettek, de azt gondoljuk, hogy fontos ennek a közösségnek az érdekeit a kormányzat előtt képviselni. Ne lehessen azt mondani, hogy mi nem mondtuk, mire van szükségünk. Persze: különböző civil szervezetek különböző módon gondolkodnak erről a kérdésről – mi alapvetően kooperatívak vagyunk. Szerintünk fontos e közösség érdekeinek a kormányzat előtti képviselete. Adott esetben ez azt jelenti, hogy tárgyalunk a kormány képviselőivel, elmondjuk a véleményünket. Nyilván ha úgy érezzük, hogy nincs semmilyen fogadókészség, ha meg sem hallgatnak minket, akkor eljöhet az a pont, ahol azt mondjuk, hogy a továbbiakban nem. Egyelőre az Igazságügyi Minisztérium kifejezetten nyitott a velünk való tárgyalásra. Meghallgatnak minket, megfelelő időn belül válaszolnak a fölvetéseinkre. Más minisztériumok – például az Emberi Erőforrások Minisztériuma – enyhén szólva nem ezzel a megközelítéssel élnek: hónapokon át, többször kell nekik elküldeni egy levelet, hogy válaszoljanak egy egyszerű kérdésre. Tehát a kormányzat nem egységes a hozzánk való viszonyban.

BB: A sajtótájékoztatón említette, miszerint egy államtitkár azt mondta, hogy önöknek szakmailag teljesen igazuk van, csak mindezt politikailag nem lehet képviselni. Úgy tudom, ez a politikus Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkára. Ezt meg tudja erősíteni?

Dombos Tamás: Répássy Róbert volt az, aki az LMBTQI-emberek jogaiért felelős tematikus munkacsoport ülését vezette, tehát ő ezeken a találkozókon ott volt. Valóban úgy tűnt, hogy érti ezeket a fölvetéseket. Még olyan részletekről is tudtunk vele beszélni, hogy például az örökbefogadott gyerek miképp ismerheti meg a korábbi szüleit, vagy, hogy a gyereknek van-e lehetősége visszautasítani az örökbefogadást. Tehát érdemi jogi kérdésekről zajlott a beszélgetés. Hozzátette, miszerint nem sok realitását látja, hogy ebből a közeljövőben jogszabály lesz – egyszerűen azért, mert a mai (Répássy 2015. október 8-ig volt államtitkár – Sz. P.) kormányzat konzervatívnak tekinti magát. Tehát szakmai szinten van párbeszéd a kormánnyal, de aztán ez mindig megakad.

BB: David Cameron kormánya nem tekintette magát konzervatívnak?

Dombos Tamás: De. Ez elég jól mutatja, hogy a konzervativizmus és az LMBTQI-emberek jogegyenlősége nem zárja ki egymást. Cameron úgy nyilatkozott, hogy nem konzervatív mivolta ellenére támogatja az azonos neműek házasságát, hanem épp azért. Azt gondolom, hogy egy valóban családbarát kormányzat minden család érdekét nézné, és nem szelektálna az alapján, hogy a szülők azonos neműek-e. A konzervatív politikának szerves része kellene, hogy legyen, miszerint minden család számára élhető jogszabályi és társadalmi körülményeket teremtsenek. Ez azonban a mostani kormány önképébe elég nehezen fér bele. Bízom abban, hogy a gondolkodásmód azon változása, mely Nyugaton már megtörtént, Magyarországon is be fog következni. Remélem, rádöbbennek arra, miszerint az igazi családbarátság az, hogy a családokat a maguk sokszínűségében, a maguk valóságában ismerik el és támogatják, nem pedig szelektálni akarnak család ás család között az alapján, hogy ki szimpatikus, és ki nem.

BB: Az alaptörvény nem lehet alaptörvény-ellenes, de alaptörvénnyel nem lehet Strasbourghoz fordulni? Tehát annak alaptörvényi rögzítése, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget”, nem sérti az Európa Tanács alapelveit?

Dombos Tamás: Nemzetközi fórumokhoz konkrét jogsértéssel, konkrét joghátrányok esetén lehet fordulni. A negyedik alaptörvény-módosítás idézett passzusa nyilvánvalóan ellentmond az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának. Ott évek óta abból indulnak ki, hogy a család a valós családi kapcsolatokon alapszik, nem pedig azon, hogy ezeket formalizálják-e a felek vagy sem. Annak idején jogi szakértőkkel konzultáltunk, és arra jutottunk, hogy maga az alaptörvény szövege nem támadható nemzetközi fórumokon, mert egy absztrakt jogi norma, nem pedig konkrét joghátrány. Viszont ha valakit az alaptörvényből következően konkrét joghátrány ér, mint a már említett amerikai-magyar párt, akkor már lehet nemzetközi fórumhoz fordulni. Nagyon fontos, hogy minél több konkrét eset kerüljön a látókörünkbe, ahol be tudjuk mutatni, hogy az alaptörvény milyen konkrét hátrányokat okoz. Minél többen fordulnak hozzánk, annál nagyobb eséllyel tudunk sikeres jogi eljárásokat indítani. Ennek a vége az lehet, hogy kiüresedik ez az alaptörvényi rendelkezés, vagy egy következő kormány kétharmados többséggel módosítja azt.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):