Széky János (középen) és Szentpéteri Nagy Richard (jobbra). Fotó: Budapest Beacon

Nem, a fenti gondolatokat nem valamilyen, magát konzervatívnak nevező (új)nyilas, feudálturbómagyar, pozsonyiádámista társaság beszélgetésén kaptuk el. A címben elhangzott mondat a szabadelvű-konzervatív/liberális/jobblib/konzlib politológusé, Szentpéteri Nagy Richardé, aki egy, az Athenaeum Konzervatív Klub által jegyzett csütörtök esti budapesti pódiumbeszélgetésen az ugyancsak szabadelvű-konzervatív/liberális/jobblib/konzlib újság- és közírót, Széky Jánost faggatta többek közt egy ilyen politikai erő magyarországi esélyeivel kapcsolatban. Az utóbb a Budapest Beaconnek interjút adó Széky szerint „ha valaki piacpárti nézeteket hangoztat, attól nem szaladnak el az emberek”.

Az Encyclopedia Britannica szerint a konzervatív két dolgot jelent – szögezte le erős kezdés gyanánt Széky János közíró, az Élet és Irodalom (ÉS) szerkesztője, a Paraméter főmunkatársa. Egyrészt olyan embert, aki a fönnálló politikai-társadalmi-gazdasági renden minél kevesebbet akar változtatni, másrészt olyat, aki minél inkább konzerválni akarja azok a dolgokat, amelyek kiállják az idők próbáját.

A moderátor, Szentpéteri Nagy Richard kérdésére Széky úgy reagált: nagyon nem szerette kamaszkorának (Széky 1954-es születésű – a szerk.) „nagy kollektivista divatait, például tábortűznél ülni és gitározni”, inkább félrevonult és egy Thomas Mann- vagy a szerző által dedikált Babits-kötetet olvasott.

Olvasmányélményei és a külpolitikai tapasztalatok hatására, 2004-2005 körül kezdett el konzervatív módon gondolkodni. „2004-ben az egész környezetem Kerrynek drukkolt – én nem” – fogalmazott a publicista, aki először dacból mondott mást, „mint a fősodor”.

Széky 2006 után nem találta a helyét, majd elkezdte kritizálni a rendszert. „Kerestem azt a hagyományt, ami követendő lehet” – mondta. Ezt a hagyományt az 1848 és 1941 közötti, az egyetemen tanult eszmeáramlatok egy részében találta meg – például annál az Asbóth Jánosnál (1845-1911), aki dacból elment Hentzi Henrik szobrát megkoszorúzni.

Szentpéteri Nagy felvetésére Széky úgy folytatta: a magyar múlt számos elutasított szereplőjének „el kellene kezdeni megbocsájtani”. Tisza Istvánt említette, kinek szobra fölállítása a liberális kórusnál igencsak kiverte a biztosítékot. „De szerintem nagyon szegényes az a magyar hagyomány, amibe Tisza István nem fér bele” – tette hozzá az ÉS rovatvezetője, aki szerint „Bethlen István óliberalizmusa is vállalható”.

Az Athenaeum vendége ugyanakkor rendesen kiosztotta a kormányt, sekélységgel, gondolatnélküliséggel és tartalmatlansággal illetve. „A hagyományhoz való viszonyban a teljes elvtelenséget látom. Bizonyos ideológiai töredékekhez ragaszkodnak tűzön-vízen át” – tette hozzá. Általában az uralkodó magyar történelemszemlélet súlyos hibájának látja a ma is élő „kurucos folyamatosságot”: például Thökölynek szobra van a Hősök terén, holott inkább a szatmári békét megkötő Károlyi Sándornak és Pálffy Jánosnak kellene szobor.

Széky ugyanakkor arra is fölhívta a figyelmet, hogy „ez a kurucos hagyomány ellentétes az ezeréves szentkorona-hagyománnyal: vagy az ezeréves szentkorona-hagyomány, vagy a lázadók, a forradalmárok kurucos hagyománya – de a kettő együtt nem megy”. Közölte: aki 1848-cal kapcsolatban március 15-ét tartja az igazi forradalomnak, nem pedig az áprilisi törvényeket, az nem konzervatív.

A XIX-XX. század fordulója tájáról itt maradt magyar nacionalista történelemszemlélet száz évvel később „bekerült a fiam történelemkönyvébe” – mondta.

Szentpéteri Nagy mindezzel kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy a magyar nacionalizmusra rátelepülnek a baloldali progresszió hazugságai. „Kossuth a legnagyobb gazember”, de Rákóczi sem sokkal jobb – közölte. Valamivel később ezt ki is egészítette: szerinte Rákóczit a kommunista történetírás azért szerette, mert – bár arisztokrata volt és katolikus – egy népi mozgalom élére állt. „Nem volt okos ember, sok hibát követett el, de nem vethető össze Kossuthtal, aki még gonosz is volt” – mondta a moderátor.

A szokásos narratíva szerint a kommunista vezetésből hiányzott a nemzeti érzés – vette át a szót Széky, hozzátéve, hogy a kommunista vezetések világszerte nacionalisták voltak, és ez alól a magyar kommunista vezetés sem volt kivétel. „Meg kell nézni, hogy kik szerepeltek a bankjegyeken: Petőfi, Kossuth, Dózsa, Rákóczi” – mondta, hozzátéve, hogy Széchenyi akkor még nem volt bankjegyen. A rendszer a mindenkori német uralom ellen lázadó rebellis nacionalizmust kultiválta. „Rákóczit azért dicsérték meg, mert az oroszokkal keresett szövetséget” – közölte Széky, hozzátéve, hogy ez a magyar rebellis nacionalizmus teljesen megfért a marxista történelemszemlélettel.

A felek az egy óceánnal odébb lévő szabadelvű mainstreamnek is nekimentek. Széky az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának (funkcionálisan: alkotmánybíróság – a szerk.) egy tavalyi döntését említette, miszerint az azonos neműek házasságát mind az ötven államban törvényesíteni kell. A kisebbségi különvéleményt megfogalmazó bíró, az azóta elhunyt Antonin Scalia szerint a Legfelsőbb Bíróság nem törvényhozó hatalom, így nem utasíthatja az egyes államokat, hogy ilyen és ilyen törvényeket hozzanak. Az azóta elhunyt főbíró megkapta a homofóbia vádját, pedig ő csak egy elvi kérdést fogalmazott meg a különvéleményében. „Szerintem igaza volt” – mondta Széky. „Briliáns érvelés volt” – kontrázott Szentpéteri Nagy.

Magyarországra visszatérve Széky úgy folytatta: Tisza Istvánt vagy Wass Albertet szerinte azért rehabilitálják, mert a kommunista ideológia abszolút negatívan állította be őket, tehát most úgymond szeretni kell mindkettőt.

Széky ismét legyalulta a kormányzati ideológiát: akik konzervatívnak mondják magukat, egy elemi hazugságot terjesztenek, hogy tudniillik 1944. március 19-én megszakadt a folytonosság, és az 1990. május 2-án állt helyre. A mai teljes politikai gondolkodás és jogrendszer 1945-től datálódik ugyanis – mondta.

Szentpéteri Nagy a közönség figyelmébe ajánlotta Széky tavaly megjelent, Bárányvakság című kötetét, ami „új megvilágításba helyezi a rendszerváltást és az azóta eltelt évtizedeket”.

Moderátori kérdésre, hogy tudniillik miért nincs a magyar parlamentben jobbközép párt, Széky azt mondta: „mert nincs hagyománya”.

„Van egy meglehetősen nagy tömeg, amelynek egy jobbközép pártra lenne szüksége” – interjú Széky Jánossal

Budapest Beacon: Egy november közepi liberális pódiumbeszélgetésen az hangzott el, hogy egy, a Fideszt megdönteni képes rendszerváltáshoz szükség lenne azon mérsékelt jobboldaliakra, akiknek egy része ma még – számukra jobb híján – többé-kevésbé a Fidesz mellett áll. Konkrétan Jeszenszky Géza volt külügyminiszter neve hangzott el. Elengedné valahogy ezeket az embereket a Fidesz? Egyáltalán: ön szerint a mérsékelt jobboldaliak, emberarcú fideszesek szóba jöhetnek egy rendszerváltáskor?

Széky János: Természetesen szóba jöhetnek. Kitűnő, felkészült emberek állnak a mostani kormány mellett, olyanok, akik alternatíva, számukra megfelelő jobbközép párt hiányában támogatják a mostani kormányt. Nem látok a fejükbe, de nagyon el tudom képzelni, hogy amennyiben megjelenne ilyen politikai erő, támogatnák azt.

BB: Bokros Lajos, illetve az általa vezetett Modern Magyarország Mozgalom számukra nem alternatíva?

Sz. J.: Nem. Ezek az értelmiségiek úgy gondolják, hogy Bokros túlságosan kötődik a Horn-kormányhoz, a húsz évvel ezelőtti Magyar Szocialista Párthoz, illetve az általuk – de gyakran saját maga által is – balliberálisnak nevezett oldalhoz.

BB: Tud valamilyen, a jobbközép – részben esetleg ma még Fidesz-közeliek – részéről a közeljövőben várható politikai lépésről? Ha gondolja, az illetők védelmében ne mondjon konkrét neveket.

Sz. J.: Nemcsak fideszesekről vagy Fidesz-közeliekről van szó. Van egy meglehetősen nagy tömeg, amelynek egy jobbközép pártra lenne szüksége. Ezeket a kísérleteket ismereteim szerint a Fidesz szeretné minél előbb elfojtani, lásd az MDF 2008 és 2010 közötti történetét.

BB: Az MDF – konkrétan: Bokros Lajos – 2009-ben bejutott az Európai Parlamentbe.

Sz. J.: Igen. Az akkori Fidesz részéről érkezett első masszív támadást, az UD Zrt. ügyét túlélték, bejutottak az EP-be.

BB: Ennek hat-nyolc éve. Hasonló mostani kezdeményezésről tud?

Sz. J.: Szerintem, ha lenne is ilyen, amennyiben elég óvatlanul, túlságosan korán és gyengén a politikai arénába lépne, abban a pillanatban rászállna a Fidesz. Egy ilyen pártnak a szükségességét a Bárányvakságban is megírtam.

BB: Azt állítja, hogy egy ilyen pártra van igény a politikai piacon. Ha a piacon valamire van igény, akkor az eladó meg szokott jelenni a portékájával, nem?

Sz. J.: Egy normális országban de. Azonban Magyarország az egész politikai és választási rendszer úgy van megkonstruálva, hogy elszívják a levegőt egy ilyen pártkezdemény elől. Ezt többen elemezték. A szlovákiai magyar politológus, Gál Zsolt már 2011-ben írt egy cikket erről Magyarország tragédiája címmel. Nincs egy olyan jobbközép párt, amely a szükséges gazdasági reformokat véghezvitte volna.

Széky János. Fotó: Budapest Beacon

BB: Mint ami lehetett volna a Bokros-féle MDF, ha 2010-ben bejut a parlamentbe?

Sz. J.: Ha egyrészt bejut, másrészt, ha szava van egy koalícióban. Ezek a jobbközép pártok koalícióban szokták érvényesíteni saját politikai és gazdasági nézeteiket. Tehát nem a Fidesznek kellene egy őt legyőző baloldali ellenpárt, hanem olyan pártokra lenne szükség, amelyek egymással hajlandóak koalíciót kötni, vagy egyáltalán: szóba állni egymással, és ezek közül legalább az egyik – lehetőleg a legnagyobb – ilyen, jobbközép, piacpárti gondolkodású.

BB: Tehát ha a jobbközép lenne a közös nevező, azzal meg tudnák szólítani a mostani Fidesz-szavazók egy részét?

Sz. J.: Szerintem igen.

BB: Ez volt a titka Kész Zoltán szűk két évvel ezelőtti veszprémi győzelmének?

Sz. J.: Igen. Ha valaki piacpárti nézeteket hangoztat, attól nem szaladnak el az emberek. Ilyen párt azonban nincs, mert a formális és informális magyar politikai intézményrendszerből nem következik, hogy egy ilyen párt megalakulhat és megnőhet.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):