Lapunk négyrészes cikksorozatot indít, melyben a magyar civil társadalom neves képviselőit szólaltatjuk meg. Elsőként Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója beszélt a civil szervezetek alaposan megnehezített működéséről, és a magyar társadalomban betöltött szerepéről.

 
Az Ökotárs az elmúlt nyolc hónapot annak szentelte, hogy lezárjon mintegy 450 olyan programot, melyek az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap támogatását élvezték. Ezekről jelentéseket készítenek, és az adminisztrációs munkát véglegesítik – kezdi Móra Veronika (képünkön balra), az alapítvány igazgatója. 2017-re számos további program van betervezve: ezek között 12, többségében észak-magyarországi közösségi program szerepel, melyben szerepet kap a képzés, a mentorálás, és kisebb pénzügyi támogatások, hogy helyi szintű ügyekben is tudják mobilizálni a lakosságot – teszi hozzá.

Fennmaradni sem egyszerű

Régi szereplőként Móra Veronika nem túlzottan optimista a civil szféra állapotát illetően. A szervezeteknek nehézséget okoz, hogy alkalmazkodjanak a 2012-es, civilekre vonatkozó törvényben megalkotott új jogi környezethez, annak módosításaihoz, illetve az új polgári törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseihez.

„A terhek csökkentése helyett a szabályok újabb adminisztrációs feladatokat róttak a civil szervezetekre, és egyes szervezeteknek nehézséget okoz, hogy értelmezzenek bizonyos szabályokat. A jogszabályokat továbbra is elég gyakran módosítják és egészítik ki, így a civil szervezeteknek folyamatosan figyelemmel kell követniük a változásokat” – mondja az Ökotárs vezetője, hozzátéve, hogy egyéb változások is hátrányosan érintették azoknak a civil szervezeteknek a tevékenységét, amelyek különböző szociális csoportokat segítenek az oktatás, a szociális munka és az egészségügy területén.

„Ezek a szervezetek nehezebben találnak forrásokat a munkájukhoz, és nehezebben tudják fenntartani kapcsolataikat az állami intézményekkel” – hangsúlyozza Móra Veronika. „Az állami intézmények egyre növekvő központosítása közepette ezeknek a civil szervezeteknek egyre kevesebb lehetősége van arra, hogy az állami szolgáltatások mellett kiegészítő szolgáltatásokat nyújtsanak” – teszi hozzá.

Móra Veronika szerint 2016-ban egyértelművé vált, hogy a civilek számára nagyon kevés uniós fejlesztési forrás lesz elérhető az új finanszírozási ciklusban. A szervezeteknek számos esetben azzal kell szembesülniük, hogy profitorientált cégekkel, állami intézményekkel és egyházakkal kell versenyezniük az EU-s forrásokért.

„Valószínűleg ez lesz a helyzet a következő években is. A civil szervezeteknek egyre inkább olyan alternatív megoldásokat kell találniuk forrásaik előteremtésére, mint például a közösségi finanszírozás, vagy egyéni adományozók keresése” – véli az Ökotárs vezetője. Természetesen a támogatói kör kiépítése hosszú folyamat, ráadásul egyes civil szervezetek csak most láttak neki a munkának, legyen azonban bármennyire is sikeres egy szervezet, az egyéni támogatásokból csak igen ritkán lehet összeszedni annyit, hogy a szervezet fenntarthatóan működhessen – teszi hozzá az Ökotárs igazgatója.

Nem lehet átállni egyik napról a másikra

„Úgy vélem – és tényleg nem szeretek általánosítani –, hogy 2016 a felismerés és gondolkodás éve volt a magyar civil társadalom számára” – véli Móra Veronika. Szerinte sok szervezet csak most ismerte fel, hogy az elmúlt években végbement változások következtében létrejött környezet így fog maradni. Ezek nem átmeneti változások, ezért alkalmazkodni kell hozzájuk. Sok civil szervezet ugyanabban az üzemmódban működött tizenöt-húsz évig: „a munkamenet teljes megváltoztatásához időre, új gondolkodásmódra és stratégiára van szükség”.

Az említett változásokon túl az egyre ellenségesebb kormányzati akciók – köztük legfőképp a 2014-es támadás (a cikk elején található keretes részben részletesen is olvashatnak róla – a szerk.) – is alaposan megnehezítették a helyzetet.

Móra Veronika szerint így visszatekintve pozitív hozadéka is volt a vegzálásuknak: a nagy nyilvánosság miatt az emberek megismerhették, mivel is foglalkoznak valójában a civil szervezetek. „Ez sok szempontból jó dolog volt. Egyfajta ébresztő. A történet egyik legfőbb tanulsága, hogy a magyarok többsége továbbra sem volt tisztában azzal, mik a civil szervezetek, mivel foglalkoznak, mi a szerepük a társadalomban, vagy, hogy miként segítik-építik a közjót. A civilekre irányuló megnövekedett figyelem bizonyos értelemben ingyen reklámként működött” – magyarázza az Ökotárs igazgatója.

Az akciónak persze volt negatív hozadéka is: a botrány olyan szervezeteket is érintett, amelyek semmilyen kapcsolatban nem álltak a programmal. Kisebb vidéki civil szervezetek úgy érezték, hogy el kell határolódniuk az országos szinten zajló konfliktustól annak érdekében, hogy sikerüljön fenntartaniuk a jó kapcsolatot a „helyi hatalommal”, melytől forrásaik függenek. „Ezek a szervezetek úgy érezték, távolságot kell tartaniuk és nem emelhetik föl a hangjukat” – teszi hozzá.

Nemcsak erkölcsi, de anyagi haszna is volt a boszorkányüldözésnek

A kormányzati boszorkányüldözés arra is jó volt, hogy egyes civil szervezeteknél jelentősen megnőtt az adományok száma. Közülük voltak, amelyek a nyilvánosságot tudatosan használták a saját népszerűsítésükre. „A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság vagy az Átlátszó további lépéseket tett az egyéni támogatók bevonzására” – magyarázza Móra Veronika.

Összességében elmondható, hogy a legfrissebb elérhető adatok szerint az utóbbi két év 1 százalékos Szja-felajánlásai – mind a felajánlást tevők száma, mind pedig az összeg mértéke – növekedtek. Ez elég jónak mondható, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a személyi-jövedelemadó kulcsát 1 százalékkal csökkentették – jegyzi meg Móra Veronika, hozzátéve, hogy míg a felajánlások legnagyobb kedvezményezettjei továbbra is a beteg gyerekekkel és a kóbor kutyákkal foglalkozó szervezetek, érezhetően több felajánlás érkezik az „emberi jogi szervezetekhez és azokhoz, amelyek a demokrácia kérdéseivel foglalkoznak”.

A sértődékeny rendszer

Miért tekint a magyar kormány a civil szervezetekre ellenségként?

Móra Veronika szerint azért, mert semelyik kormány nem szereti a kritikát és nincs felkészülve rá – függetlenül attól, honnan érkezik. Természetesen érkezik kritika a civil társadalmi szervezetektől: rámutatnak társadalmi problémákra, és ajánlásokat fogalmaznak meg bizonyos ügyekkel kapcsolatban. Pont ez az egyik funkciójuk, e tekintetben tehát a szervezetek bármilyen kormányt kritizálni fognak – mondja az Ökotárs vezetője.

Csakhogy, „ez a kormány nyilvánvalóan nem bírja a kritikát”. Nem akarja, hogy politikája átlátható legyen. Könnyebb a kormányzati tisztviselőknek a civil társadalmat kiszorítani és hitelteleníteni, mint belemenni a kritika tartalmáról szóló vitába, holott éppen a vita, a nézetek, gondolatok ütköztetése vihetné előre közös dolgainkat. „Nem hiszem, hogy ez csak a civil társadalomra tartozik, de természetesen érinti azt is” – jegyzi meg Móra Veronika.

A jövő? Az bizonytalan

Felvetésünkre, miszerint mit vár 2017-re, az Ökotárs igazgatója azt mondja: „Inkább nem mennék bele előrejelzésekbe. Bizonyára 2017 sem lesz könnyebb a civilek számára, mint amilyen 2016 volt”.

Móra Veronika nem tudja, lesznek-e olyan kézzelfogható változások, melyek kihatnak majd a civil szervezetek munkájára, de a hiteltelenítés minden bizonnyal folytatódni fog, ha a kritikus hangok továbbra is ráirányítják a figyelmet bizonyos ügyekre.

Szerinte a civil szervezeteknek fel kell készülniük arra, hogy munkájukat nem fogják értékelni, de mostanra már hozzászoktak ehhez – még ha frusztráló is.

Móra Veronika úgy véli, hogy a civil társadalom nem egy statikus entitás, sokkal inkább dinamikus: egyes szervezetek eltűnnek, miközben újak tűnnek föl, s lépnek a korábbiak helyére. Az emberek is mozognak a különböző szervezetek és mozgalmak között. „A civil társadalom olyan, mint egy amőba: mozog, változik, elér embereket és folyamatosan változtatja alakját. De a formális, szervezett civil társadalom mellett több tér és több szerep jut a nemhivatalos, kevésbé szervezett mozgalmaknak és csoportoknak is, amelyek már meg is jelentek – például a Tanítanék, vagy a Ligetvédők.”

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):