Pukli István. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

A zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatója szerint a Tanítanéknak nem teljesen hagyományos módszerekkel kell folytatnia tevékenységét: az eddigieknél határozottabb, radikálisabb lépésekre van szükség, és „addig kell küzdeni, míg meg nem változik ez a rendszer”, részletekkel azonban nem szolgálhat – mindenesetre, bár egyetlen hiteles pártot sem talál, pártalapítás nem szerepel a tervei között. Pukli – aki szeretné a kormány távozását, de baloldali fordulatot nem – totálisan el van keseredve a politika miatt, és nem biztos abban, hogy egy mostani parlamenti választáson elmenne szavazni. Szívesen látna egy, a liberális, a konzervatív és a szocialista értékeket is hitelesen megjelenítő erőt. Interjúalanyunk szerint 2018-ban marad a Fidesz. A Teleki Blanka Gimnázium igazgatója az október 2-i népszavazásra vagy nem megy el, vagy ha igen, akkor érvénytelenül szavaz.

Budapest Beacon: Egy, a Klubrádiónak adott interjúban az mondta, hogy 2014-ben a Fideszre szavazott…

Pukli István: Sőt: 2010-ben is.

BB: Ez utóbbit fedje a feledés jótékony homálya, maradjunk 2014-nél. 2011-es az alap- és a köznevelési törvény. Ha 2014-ben mindez az ön szívének kedves volt, hogy lett a kockásinges lázadás egyik spiritusz rektora? A Fidesz – 2014-es választási ígéretéhez híven – csak azt folytatja, amit 2010 és 2014 között művelt.

P. I.: Erre két válaszom van. Egyrészt többször – 2006-ban és 2014-ben is – hittem a látszatnak. 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban az MSZP-re szavaztam. 2006-ban hittem a hatalmon lévő erőknek, miszerint minden rendben, jól megy a szekér. Ugyanígy hittem 2014-ben is. 2011-ben azt hittem, hogy a köznevelési törvény – és az abban leírt központosítás – működőképes lesz. Persze gyanús volt a kompetenciaalapú oktatásról történő visszalépés, de ezen túltettem magam. Másrészt még egyetemi éveim alatt kaptam egy elég rendes konzervatív kiképzést, tehát az, hogy a Fideszre szavazok, ebből a szempontból sokkal érhetőbb, mint az, hogy az MSZP-re.

BB: 2014 után mikor esett le önnek a tantusz?

P. I.: Eltelt pár év, és látható lett, hogy a fölnövekvő generációk nem kapnak használható tudást. Úgy mennek el az iskolából, hogy nem kapják meg azt a képzést, ami képessé tenné őket arra, hogy bármilyen élethelyzetben tudjanak változtatni és újat tanulni. Egész egyszerűen csak toljuk beléjük a tananyagot, a pedagógusok heti huszonhat órában dolgoznak, hiteltelenül vezették be az amúgy szerintem is szükséges minősítési rendszert és a tanfelügyeletet. Olyan emberek jöttek minősíteni a kollégáimat, akik helyenként nem értek föl az általuk minősített pedagógusokhoz. Lassú és tohonya a rendszer. 2015 őszén már konfliktusom volt a tankerületi igazgatóval. Tavaly áprilisban úgy módosították a törvényt, hogy csak akkor lehet a kollégákat ellenőrizni, ha az Oktatási Hivatal közzéteszi a következő tanévben ellenőrzendő pedagógusok listáját. Ez nem történt meg: augusztusban jött egy levél, hogy szeptemberben jönnek. Nálam ez verte ki a biztosítékot. A kollégáim is, a diákok is agyon vannak nyomva, törvénytelen dolgot erőltetnek ránk. Abból is elegem lett, hogy rendszeresen olyan dolgot csinálok, ami nem a munkaköröm része. Például hosszú időn keresztül útiköltség-térítéseket számfejtettem, mert nincs gazdasági ügyintézője az iskolának. Tavaly augusztus közepén szabadították ránk a tantárgyfölosztást, ami azért veszélyes, mert a munkaerőpiac csak ezután indul be, tehát szeptember elején nem is tudtunk rendesen kezdeni. Voltam olyan h…e, hogy a munkát a családom elé helyeztem, a gyerekeket lepasszoltam a nagyszüleikhez, akik nem készültek rájuk föl, az egyik gyerek nyugtatót vett be, és a kórházban kötöttünk ki. Na, itt ért véget a szervezeti lojalitásom. Ennyit nem ér az egész.

Politizálnak. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

BB: Az ön személyétől elvonatkoztatva: az nem furcsa, hogy a Fidesz legyalulja a jogállamot – mely legyalulásnak a köznevelési törvény is része –, majd a biztosítékot az vágja ki a pedagógusoknál, hogy egy volt államtitkár lekockásingesezi őket? Egy volt – hangsúlyozom: volt – államtitkár általi lekockásingesezés nem pitiáner dolog az alaptörvényhez, annak kiegészítéseihez, a köznevelési törvényhez, az új alkotmánybírósági törvényhez, az új választási eljárási törvényhez, az új médiatörvényhez, az új egyházügyi törvényhez – és a sor hosszan sorolható – képest?

P. I.: Klinghammer István elkövetett egy kommunikációs bakit, amit nagyon jól ki lehetett használni.

BB: Casus belli volt?

P. I.: Igen. Kicsit menjünk vissza az időben. A helyettesem, aki egy csupaszív ember, a tavaly nyári menekültválság idején erősen exponálta magát a pályaudvarokon a menekülteket segítendő. Folyamatos impulzusokat kaptam tőle, úgyhogy éreztem, hogy itt valami nagyon nem kóser.

BB: Ez nem is oktatáspolitikai kérdés.

P. I.: Nem, nem oktatáspolitikai kérdés, de remekül láttatja a hatalom természetét. Egyértelműen megmutatta, hogy mennyire rossz irányba halad az ország. Az én egész világképem teljesen szembekerült azzal a nagypolitikával, amit a kormányzat képvisel.

BB: Apropó nagypolitika: a február 3-i miskolci – ugyancsak zuhogó esős – tüntetésen Pilz Olivérrel duettben szónokoltak. Azt mondták, hogy nem politizálnak – miközben éppen politizáltak. Miért?

P. I.: Ez igaz. A helyzet az, hogy hála a kormánynak, a „politika” szó szitokszóvá változott. Mi elsősorban szakpolitikában szerettük volna érvényesíteni az érdekeinket, de be kellett látni, hogy ez önmagában nem elég.

BB: Tehát politizálnak?

P. I.: Politizálunk.

BB: S már február 3-án is politizáltak?

P. I.: Igen, csak igyekeztünk nem nagy-, hanem szakpolitizálni. De be kellett látni, hogy ez nem megy. A június 11-i tüntetésen már hallatszódott, hogy nagyon erősen muszáj a nagypolitikát is megcélozni. Sőt: hallatszódott ez március 15-én is. Rájöttünk, hogy a hagyományos érdekérvényesítő eszközökkel nem lehet eredményt elérni. Erről a kormányról minden lepereg.

BB: Március 15-én a szakadó esőben tekintélyes tömeget vittek az utcára. Mondjuk, hogy ezt megismétlik október 23-án…

P. I.: De ezzel mit érünk el?

BB: A számból vette ki a szót.

P. I.: Nem teljesen hagyományos módszerekkel kell folytatnunk tovább.

BB: Sztrájk? Persze az hagyományos.

P. I.: Az abszolút hagyományos, ráadásul mi nem vagyunk szakszervezet, nem is szervezhetünk sztrájkot. Olyan módszerekhez kell folyamodnunk, amelyekkel az eddigieknél hatékonyabban módosítjuk a hatalom gondolkodását. Az eddigieknél határozottabb, radikálisabb lépésekre van szükség.

BB: Konkrétabban? Kedden a Facebookon megjelent a Tanítanék tanévköszöntője, de abban sincsenek benne a Téli Palota ostromának tervezett részletei.

P. I.: Ezt nem mondhatom el. A Tanítanék vezetésében az a döntés született, hogy erről egyelőre nem beszélünk.

BB: Ez csak a Tanítanék projektje, vagy a Tanítanéké és a szakszervezeteké együtt?

P. I.: Csak a Tanítanéké.

BB: A netadó elleni 2014 októberi két nagy tüntetés után a NER elég könnyen meghátrált, ugyanis a netadó nem érinti a rendszer lényegét. Egy autokrata rendszer esetén az oktatáspolitika azonban kulcskérdés. El tud képzelni valóban lényegi oktatáspolitikai változtatásokat a Nemzeti Együttműködés Rendszere, de minimum a kormány bukása nélkül?

P. I.: Most már be kell látni, hogy nem. De nekünk nem ez az elsődleges célunk. Azt határoztuk el, hogy addig visszük az oktatás ügyét, addig harcolunk a céljainkért, amíg azokat meg nem valósítjuk. Ha ennek az a mellékterméke, hogy Orbán Viktor megbukik, akkor legyen úgy.

BB: Lázár János vagy Rogán Antal jobb lenne?

P. I.: Nem. A Fidesz rendszerének kell buknia. Nem ez a cél, de ha nem megy máshogy, akkor nem megy máshogy.

BB: Mer nagyot álmodni. Az április 20-i sztrájkban körülbelül huszonötezer pedagógus vett részt, azaz az összes pedagógus egyötöde. A Tanítanék el tud ennél több embert érni?

P. I.: A mi feladatunk annak a terepnek az előkészítése, melyen aztán a szakszervezet tárgyalni tud.

BB: Tehát a Tanítanék szőnyegbombázni fog, hogy aztán a szakszervezetek eredményesek legyenek a harcmezőn?

P. I.: Igen. Egyébként, ha nem lett volna a március 15-i nagy tüntetés, akkor nem lett volna az április 20-i sztrájk sem.

BB: S amiről nem hajlandó többet mondani, az oktatáspolitikai szőnyegbombázás vagy valami szélesebb dolog?

P. I.: Ez az, amiről nem mondhatok többet.

BB: Pártalapítás?

P. I.: Nem szerepel a terveim között.

BB: A vasutak, a kórházak leállnak, a rendőrség átáll, elvágják a kormányzati távíróvezetékeket, megszállják a Magyar Televíziót?

P. I.: Maradjuk annyiban, hogy szervezet- és csapatépítés folyik. Amúgy meg lapozzunk. A meglepetés ereje veszne el, ha elárulnám a részleteket.

Nem árulta el, mire készülnek. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

BB: Vigasztalhatatlan vagyok. Na, mindegy, lapozzunk. Dúró Dórának a Telekiben 2014-ben tett látogatásáról nem kérdezem…

P. I.: Kérdezzen nyugodtan.

BB.: A világért sem. Mások már megkérdezték. Ámde. A Kárpátia mit keresett a Telekiben?

P. I.: Hiba volt. Dúró Dóra meghívása – pontosabban a bejelentkezésének el nem utasítása – is az volt. Én vagyok az iskola igazgatója, úgyhogy enyém ennek a felelőssége. Ezt a terhet most már cipelnem kell, ez van.

BB: Önkritika van gyakorolva?

P. I.: Önkritika van gyakorolva. Ha újracsinálhatnám, nem hívnám meg őket. Nyíltan szembemennék a KLIK-kel Dúró meghívásának ügyében is.

BB: A 24-nek márciusban azt nyilatkozta, hogy kedveli Hoffmann Rózsát. Klasszikust idézve: és ezt így hogy?

P. I.: Szimpatikus volt az általa annak idején létrehozott iskola.

BB: A Németh László Gimnázium.

P. I.: Igen. Remekül működött. Hoffmann Rózsa volt a nyolcosztályos gimnáziumok szülőanyja, és létrehozott a gimnáziumban egy egész jól működő pedagógusetikai kódexet. Mindezeknek köszönhetően nagyon örültem, amikor ő lett az államtitkár, csak a politika őt is elvitte. Ha a lelke mélyére nézne, azt mondaná, hogy ami most van, az nagyon nem az, mint amit eredetileg elterveztek.

BB: Módosítsuk úgy, hogy valaha kedvelte Hoffmann Rózsát?

P. I.: Igen. Nagyon erősen védi a mundér becsületét még mindig.

BB: Apropó Hoffmann Rózsa. Egy másik, még korábbi interjúban említést tett az ÁVH-s nagypapájáról. Ha abból indulunk ki, hogy a fölmenőiről senki sem tehet, a már idézett, a Klubrádióban elhangzott interjúban ezt miért tárta a nyilvánosság elé?

P. I.: Mert különben március 13-án előkaparták volna és ezzel egy csomó embert le lehetett volna beszélni arról, hogy részt vegyen a március 15-i tüntetésen. Elébe mentem a dolgoknak.

BB: Az előbb említette, hogy pártalapítás nem szerepel a tervei között. Pártpolitikusi ambíciói sincsenek?

P. I.: Nincsenek.

BB: Keresték meg pártok?

P. I.: Igen.

BB: Marad inkább iskolaigazgató?

P. I.: Jövőre lejár az igazgatói mandátumom, én pedig újra beadom a pályázatomat. Jöttek olyan hírek, hogy nem szeretnének tovább velem dolgozni. Érthetetlen. Nyilván csak a szakmai munkámat nézik, abban pedig nem sok hiba van. Az iskolában átalakítottuk a képzési struktúrát, ahol megengedi a rendszer, ott kompetenciaalapú oktatást vezettünk be. Nem akarom, hogy az eddigi munkám kárba vesszen, úgyhogy muszáj lesz pályáznom.

BB: Mi lesz, ha nem sikerül?

P. I.: Ha még a Tanítanék létezni fog, nagy a társadalmi támogatottsága és a sajtó ír rólunk, akkor nem tudják megtenni, hogy nem neveznek ki újra.

BB: Viccel? Hányszor tettek oda ejtőernyőst a kultúra és az oktatás – vagy bármi más – legkülönbözőbb területeire? Augusztus közepén a Népszabadság arról írt, hogy az igazgatói posztokra pályázó kockásinges pedagógusoknak annyi az esélyük, mint hintalónak az epsomi derbin.

P. I.: Sokszor. Föl vagyok arra készülve, hogy 2017. augusztus 1-től nem én leszek a Teleki igazgatója. De a pártpolitikától még mindig föláll a szőr a hátamon. Nem találok egyetlen hiteles pártot sem. Ha viszont pártot alapítanék, azt csak megalkuvás nélkül lenne érdemes csinálni, viszont akkor két hét alatt eltipornának.

Nem szeretne baloldali fordulatot. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

BB: Ha lesz 2018-ra valamilyen Fidesz-ellenes együttműködés – a Jobbik nélkül, persze –, annak könnyen lehet, hogy a miniszterelnök-jelöltje a pártpolitikán kívülről érkezik. El tudja magát képzelni egy széles Fidesz-ellenes koalíció élén miniszterelnök-jelöltként?

P. I.: Nem. A jelenlegi pártokat nem tartom alkalmasnak a kormányzásra, a hiteles kormányzásra meg aztán végképp nem. Nyáron részt vettem a Farkasházy Tivadar-féle szárszói találkozón, ahol oktatáspolitikai kérdésekről beszéltem. Az ugyancsak meghívott aktivista, Gulyás Márton azt mondta, hogy csak összefogással lehet baloldali fordulatot elérni. Erre valami olyasmit reagáltam, hogy én nem szeretnék baloldali fordulatot. Nem biztos, hogy baloldali pártok összefogása és hatalomátvétele a megoldás. Mitől hitelesebb Gyurcsány Ferenc Orbán Viktornál? Szerintem semmivel.

BB: Gyurcsány Ferenc nem trancsírozta szét és gyalulta le a jogállamot, Orbán Viktor pedig igen.

P. I.: Ez igaz, de amit Gyurcsány tett, az is vállalhatatlan. Nem tudom, hogy ő mennyivel lenne jobb. Szeretném a kormány távozását, de baloldali fordulatot nem. Tiszta közélet itt akkor sem lesz, ha az LMP, a DK vagy bármelyik alkotna kormányt. Magyar György azt mondta, hogy az ellenzék fogjon össze, nyerjen, alkosson egy arányos választójogi törvényt, majd oszoljék föl az új parlament és legyen egy immár tisztességes választójogi törvény által lebonyolított választás. Ez szimpatikus a számomra, de magyar-történelem szakos tanárként nekem ebben mi dolgom lenne?

BB: Tehát nincs más, mint fölkötni magunkat, emigrálni a Holdra, esetleg kombinálni a kettőt?

P. I.: Én ebből a szempontból totálisan el vagyok keseredve.

BB: Ja, jó.

P. I.: Ne várja, hogy én váltsam meg a világot. Ha most lenne parlamenti választás, nem tudom, hogy elmennék-e, azt meg végképp nem tudom, hogy kire szavaznék, ha igen. El kellene indulnia egy folyamatnak az emberekben, hogy csináljuk tisztán valami újat. Máskülönben az egész ország elpusztul. Ha lenne egy olyan erő, amelyben a liberális, a konzervatív és a szocialista értékek is hitelesen megjelennek, az számíthatna a támogatásomra. Ilyet azonban nem látok.

BB: Mit tud azzal kezdeni, hogy minden közvélemény-kutatás a Fidesz jelentős fölényét mutatja?

P. I.: Nem hiszek abban, hogy itt 2018-ban változás lesz. Talán 2020 környékén, amikor kiapadnak az európai uniós források. Sokan megeszik a Fidesz h…eségeit. Én is megettem. Remélem, hogy hosszútávon egyre több embernek nyílik ki a szeme – például a Tanítanék tevékenysége nyomán. 2022-ben talán le lehet váltani a Fideszt.

Ugyanaz maradt a tankerületi klientúra, mint volt. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

BB: Augusztus 8-án az iskolaigazgatók kaptak egy levelet a KLIK-től, melyre ön postafordultával válaszolt. Az Adatszolgáltatás a migránsokról című levélben a tankerületi igazgatók az iskolákba beiratkozott migránsok számáról faggatták az iskolaigazgatókat. A választ, amit ön küldött, a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem teszi ki az ablakba. „A fenti kérdések tisztázásáig, a feladat pontosításáig, elsősorban a »migráns« szó definíciójának megadásáig a feladatot nem tudom teljesíteni” – zárta levelét. Jött az ön levelére viszontválasz?

P. I.: Nem, semmi.

BB: „[…] Nem reménykedhetem változásban, a megígért menedzserszemléletben?” – kérdezi ön a levelében. Miért, eddig reménykedett?

P. I.: Igyekeztem a levelet ironikusra venni. Amúgy nem reménykedem semmiben: ugyanaz maradt a tankerületi klientúra, mint volt. Megkaptuk az eddigi újpesti tankerületi igazgatót.

BB: Nem tök mindegy, hogy a rendszer A embere van X helyen és B embere Y helyen vagy fordítva? Attól, hogy fölcserélik őket, a rendszer még ugyanaz marad.

P. I.: A tankerületi rendszert akár még hitelesen is meg lehetett volna csinálni, ha nem pártkatonák, hanem szakemberek lennének a tankerületi igazgatók, de abszolút nem a szakértelem, hanem a NER-hez való lojalitás volt a szempont.

BB: Az előbb azt mondta, hogy nem reménykedik semmiben. Akkor miért áll a kockásinges mozgalom élén?

P. I.: Csak az egyike vagyok a Tanítanék három arcának.

BB: A legismertebb képviselője. A Wikipédián önről van szócikk, Törley Katalinról és Pilz Olivérről nincs.

P. I.: Addig kell küzdeni, míg meg nem változik ez a rendszer. El kell érnünk, amit szeretnénk.

BB: A tankerület levele abszolút gyúr az október 2-i népszavazásra, pontosabban az azt kísérő kormányzati kampányra. Ön elmegy a népszavazásra? S hogy szavaz, ha igen?

P. I.: Valószínűleg nem megyek el, de ha mégis, akkor érvénytelenül szavazok.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):