Dombos Tamás és Sándor Beáta. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

A mesterséges megtermékenyítéshez és az örökbefogadáshoz való jogot tekintve az egészségügyi törvény hátrányosan megkülönbözteti az azonos nemű párokat – hangzott el azon a csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón, amelyen a Háttér Társaság ügyvivője és egy szakértője bemutatta egy, az LMBTQI-emberek körében végzett kutatás eredményeit. Kiderült: a megkérdezettek közül azoknak, akik párkapcsolatban élnek, míg 2010-ben tizenegy, most huszonhárom százaléka nevelt gyereket. Azt, hogy Magyarországon a politikai akarat fölülírja a racionalitást és a szakmaiságot, még egy államtitkár is elismerte.

Az LMBTQI-emberek (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális, queer és interszexuális) idevonatkozó polgárjogainak képviseletének terheit vállára vevő Háttér Társaság csütörtökön egy budapesti sajtótájékoztató keretében bemutatta a Szivárványcsaládok helyzete Magyarországon címmel 2016-ban, illetve 2017 elején folytatott kutatási projektjének első eredményeit.

Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg!

Amikor LMBTQI-emberekről beszélünk, ne csak ideológiák mentén beszéljünk róluk, hanem forduljunk hozzájuk, foglalkozzunk a valós élethelyzetükkel – a jogszabályok pedig igazodjanak ehhez az élethelyzethez – közölte bevezetőjében Dombos Tamás szociológus, a Háttér Társaság ügyvivője.

Egy 2010-es kutatáshoz képest jelentősen nőtt az azonos nemű párok között azok aránya, akik gyereket nevelnek – ismertette a most megjelent kutatás eredményeit Sándor Beáta jogász, a Háttér Társaság munkatársa, a kutatás vezetője. Azt mondta: több mint ezerkétszázan töltötték ki a kérdőívüket – de voltak olyan kérdések, ahol csak nyolc-kilencszáz választ lehetett érdemben földolgozni, ugyanis a válaszolók közt kamaszok is voltak, márpedig az örökbefogadásra vonatkozó kérdésekre ők értelemszerűen nem tudtak releváns válaszokat adni.

A Háttér Társaság szakembere arra a problémára hívta föl a figyelmet, hogy az azonos nemű szülők gyakran nehezen igazodnak el a rájuk vonatkozó jogszabályok között.

A mesterséges megtermékenyítéshez való jogot tekintve az egészségügyi törvény hátrányosan megkülönbözteti az azonos nemű párokat, ugyanis csak házastársak és különnemű élettársak jelentkezhetnek mesterséges megtermékenyítésre – mondta Sándor Beáta. Úgy folytatta: ennek ellenére növekszik az azonos nemű mesterséges megtermékenyítést kérők száma. Szintén nő az örökbe fogadni kívánó párok száma – bár a törvény e téren is diszkriminatív: együtt csak házaspárok fogadhatnak örökbe, de egyénileg bárki.

A kutatás spiritusz rektora úgy folytatta: az LMBTQI-emberek körében 2010 óta jelentősen növekedett a gyereket nevelők száma, és az összes nagykorú megkérdezett ötvenhét százaléka tervezi az örökbefogadást. Míg a megkérdezettek közül azoknak, akik párkapcsolatban élnek, 2010-ben tizenegy, most huszonhárom százaléka nevelt gyereket – folytatta a kutatás eredményeinek ismertetését Sándor Beáta.

Az azonos nemű párok gyerekei számos ponton csorbulnak és korlátozottak, és ez súlyosan korlátozza az ilyen családban élő gyerekek jogait, mivel az egyik tényleges szülőjük formálisan, a jog szerint nem az – hangsúlyozta a Háttér Társaság munkatársa. A diszkrimináció a mindennapi életben is megjelenik. Például azt a feladatot kapják az iskolában, hogy rajzolják le apát és anyát. Sándor Beáta szerint ez számos olyan gyerekre nézve is diszkriminatív, akiknek szülei nem LMBTQI-emberek, vagy mert a szülei elváltak, vagy nem a szülei nevelik, és így tovább.

A kérdőívet kitöltők több mint negyven százaléka válaszolt úgy, hogy családtagjainak – például saját szüleinek – fönntartása van mindezzel – tehát azzal, hogy önnön gyereke LMBTQI-kapcsolatban nevel gyereket. A válaszadók háromnegyede azt mondta, hogy jó a szüleivel a kapcsolata, de amint ennél konkrétabb, idevonatkozó kérdések jöttek, kiderült: ez a háromnegyed ténylegesen jóval kevesebb. Van, hogy a szülők magát azt nem nézik jó szemmel, miszerint gyerekük LMBTQI személy, de van, hogy kifejezetten az örökbefogadást ellenzik. „Nagyon érdekes, mert elfogadták, hogy mi együtt vagyunk, együtt járunk haza az ünnepekre vagy bármikor. Együtt megyünk mind a két helyre. Elfogadják Julit, emberként is, családtagként is, nincs semmiféle távolságtartás, de… Nehéz megmagyarázni. Mégis van egy ilyen furcsállás. Amikor például felvetődött az, most legutóbb, mikor otthon voltunk és beszélgettünk, házasságról, családalapításról meg ilyen dolgokról, szóval felvetődött, hogy összeregisztrálnánk, akkor egyből azt kérdezték, hogy »minek«. Tehát egy pontig átmegy a történet, de ott valahogy megakad” – olvasható a negyvenöt éves, tizenhét éves lányát élettársával együtt nevelő Petra története a kutatás eredményeinek huszonhét oldalas összegzésében.

Az LMBTQI-emberekkel folytatott mélyebb beszélgetések során a barátok idegenkedése is kiderül.

Sándor Beáta szerint az LMBTQI-emberek szeretnék elérni, hogy pedagógusok számára legyenek olyan továbbképzések, ahol megtanulják a kérdést kezelni.

A Háttér Társaság jogásza egy szemléletes példával érzékeltette, hogy a már említetteken kívül milyen megkülönböztetésekben részesülhetnek az LMBTQI-emberek. Egy válóperben a gyerekelhelyezésről szóló vitában a váló férj azzal érvelt felesége ellen, hogy leszbikus. Bár ezt – még ha igaz is – a bíróság semmi esetre sem veheti figyelembe a döntésekor, a nőnek az volt az érzése, hogy figyelembe veszik.

A szakember arra is fölhívta a figyelmet, hogyha Magyarországon az örökbefogadó meghal, a másik, azonos nemű szülő – akinek azonban de iure semmi köze a gyerekhez – arra számíthat, hogy a gyámhatóság nagy valószínűséggel elveszi tőle a gyereket.

Jól jellemzi az idevonatkozó iskolai közállapotokat a Sándor Beáta által említett kettős könyvelés. „Soha nem voltak arra tekintettel, hogy lehet, hogy valakinek nem egy anyukája és egy apukája van – pedig nyilván sok másik családban is van olyan, hogy például elváltak, de erre sem voltak tekintettel. Semmilyen módon nem vették azt figyelembe, hogy lehet valakinek más a családja. Az iskolában végig egyfajta »kettős könyvelés« folyt. Ez bizonyos szinten nagyon bántó, más szinten nyilván praktikus megoldás. A mi valódi családi helyzetünket nem lehetett a hivatalos adminisztrációba bevenni. […] Tehát nálunk Zsuzsi az úgynevezett »ceruzával beírt« emberek közé tartozott, aki nem lehet hivatalos gondviselő, de történetesen ő az, aki valójában elviszi a gyereket, vagy akivel meg kell beszélni az ügyeket. Vannak a tollasok, és vannak a ceruzások. Végül is ez nem csak azt képviselte, hogy vannak másodrendű állampolgárok, hanem azt is, hogy a keretek között ők igyekeznek megoldani a helyzeteket” – idézi a már említett összegzés a negyvenhat éves Verát.

Sándor Beáta közölte: mint civil szervezet, a Háttér Társaság folyamatosan párbeszédet folytat a kormánnyal.

Dombos mindezt azzal egészítette ki, hogy sokan – főleg állami alkalmazottak – nem indítanak pert igazuk érdekében, mert félnek, hogy elbocsátják őket, ha kiállnak a nyilvánosság elé. Hangsúlyozta: a szakemberek elismerik, hogy a mai szabályozás szakmailag borzasztó, csak nincs meg a politikai akarat a homofóbiával szembemenni. Mindezt – hogy tudniillik a politikai akarat fölülírja a racionalitást és a szakmaiságot – még egy államtitkár is elismerte.

Tudósítónk interjút készített Dombos Tamással és Sándor Beátával. A várhatóan napokon belül megjelenő interjúból megtudhatja, ki az a fideszes államtitkár, akire Dombos utalt.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):