Horn Gábor. Fotó: ATV/Atv.hu

A Tanítanék mozgalom sikeresnek ítélte meg a szerdai tiltakozó akciót, és mivel egyelőre a kormány nem enged, újabb akciók várhatók. A kérdés leginkább most az, meddig bírják a tanárok. Úgy tűnik, Orbánék nem akarják, hogy a fiatalok önállóan gondolkodjanak, ám ennél sokkal nagyobb baj, hogy ők ebben az egészben hisznek, és nem fognak meghátrálni – mondta Horn Gábor. Szerinte a modern iskolához külső, szülői elvárás kell.

Sikeresnek ítéli Pukli István, a zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatója a szerdai tiltakozást, melyhez országosan mintegy háromszáz iskola csatlakozott. (A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2014-es adatai szerint 6282 köznevelési intézmény van Magyarországon – a szerk.).

Az akcióban résztvevő tanárok és a velük szimpatizáló diákok az iskolák elé vonultak, volt, ahol élőlánccal, énekléssel, vagy aszfaltrajzok készítésével, máshol pedig faültetéssel vagy szemétszedéssel ütötték el az időt. Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt, Pukli István, az akció egyik szervezője újabb ultimátumot adott a kormánynak, ám ezúttal nem bocsánatkérést, csupán tárgyalást vár. A Civil Közoktatási Platform (CKP) ugyanakkor továbbra is tartja magát ahhoz, hogy e tárgyalás csakis két fél között valósulhat meg, nem pedig a Köznevelési Kerekasztalnál.

Azért volt sikeres a tiltakozás, mert bizonyította, hogy a pedagógusoknak nincs mitől tartaniuk – mondta a Teleki igazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában szerda este. Az egzisztenciális félelem érhető módon még benne van a pedagógusok nagy részében – tette hozzá Sulyok Blanka magyartanár, az Osztályfőnökök Országos Egyesületének képviselője, aki a saját iskoláját azért nem akarta megnevezni, mert a tantestületben szerinte egyelőre még az a bizonyos fortélyos félelem igazgat. (Mint az interneten történő körülbelül egypercnyi utánajárással kiderül: a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskoláról van szó – a szerk.)

A kormány képviselőivel eddig is tárgyalni akartunk, a különbség csak annyi, hogy ezúttal mi hívtuk meg őket – folytatta Pukli. Eddig is az volt az eltökélt szándékunk, hogy tárgyaljunk – csak nem a Köznevelési Kerekasztalnál, ami egy „látszatkerekasztal”. Az iskolaigazgató szerint minden ezzel ellentétes kormányzati propaganda „hazugság”. A CKP valódi döntési jogkörrel rendelkező, szakmailag hiteles emberrel akar tárgyalni.

Sulyok szerint annak a fejében fordul meg az, hogy a pedagógusok politikai célokra használják föl a gyerekeket – mint ahogyan ezt egyes kormánypárti képviselők előszeretettel hangoztatják –, akik maguk használják föl a gyerekeket politikai célokra. Nem a tanárok politizálnak, hanem a politika tört be agresszív módon az iskolákba – hangsúlyozta a magyartanárnő. Évek óta tanügyi, nem pedagógiai kérdésekről van szó a politikában, miközben ők eleve szakmai párbeszédet kezdeményeztek. „Arról, hogy a kormány ezeket politikaivá silányította, mi nem tehetünk” – tette hozzá.

A pedagógusok közül az csatlakozott a mozgalomhoz, aki a hétköznapi nehézségek dacára igyekszik a gyerekek jogait és érdekeit figyelembe venni, és értük dolgozik – mondta Sulyok. Szerinte a gyerekek átlátnak a szitán (mármint a kormányzati kommunikáción – a szerk.), hiszen saját bőrükön tapasztalják meg mindazt, ami a közoktatásban folyik: hogy ez a rendszer nem értük van.

A Tanítanék mozgalom szerdán egyébként szándéknyilatkozatot írt alá kilenc szakszervezettel, péntek délben pedig újabb bejelentést tesz. Ezt már csak azért is érdemes figyelemmel követni, hiszen Palkovics László oktatási államtitkár világossá tette, hogy a kormány nem kíván az alternatív platformmal tárgyalni, tehát a közeljövőben várhatóan újabb tiltakozások következnek. A kérdés csupán az, meddig bírják a pedagógusok.

„Nem tudom, meddig lehet fönntartani ezt a helyzetet” – mondta Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnöke, egykori szabaddemokrata országgyűlési képviselő szerdán, szintén az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. A pedagógusszakma szerinte eleve „nincs szocializálva tartós háborús állapotokra”, ráadásul jönnek az érettségik, a pedagógusok a gyerekek érdekében azzal foglalkoznak majd, aztán jön a nyári szünet, a kormány részéről tehát jó taktika az időhúzás. Erre játszanak, hiszen a pedagógusok nem lesznek képesek tartósan ebben a jelenlegi harcos állapotban maradni – mondta Horn.

Somogyi Zoltán szociológus szerint Pukli „ütésálló”, ami lehet, hogy szokatlan ebben a tanári közegben, de az első – gyakorlatilag semmilyen – reakció után a kormány már olyanokat mond, hogy megszünteti a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK), lesz oktatási miniszter, tehát elkezdett engedményeket adni. Veszélyesnek tartják a Teleki igazgatóját – vélte Somogyi.

Horn közölte: a rendszerváltás utáni húsz évben az oktatásügyet illetően közmegegyezés volt minden tekintetben. Voltak elfogadott dogmák, például az iskolák államtól való függetlensége, a tanári szabadság és a szabad tankönyvválasztás. Ezt rúgta föl a Fidesz 2010 után, és ment vissza a hetvenes évekig az oktatásügyben, és ezért nem lehet megoldani a problémát azzal, hogy a KLIK-et regionális szintre szervezik.

Ez hatalompolitikai kérdés – reagált Somogyi. A hatalom tudni akarja, hogy az iskolákban mit tanítanak. „A cél a diákok lelkének a megszerzése” Orbánék számára, hiszen egy generáció tüntetett a kormányzattal szemben.

A kérdés nem az, hogy kié az iskola, hanem hogy kié a gyerek – mondta Horn. A gyerek 2010-ig nem volt az államé, Orbánék viszont meg vannak győződve arról, hogy jobban tudják, mire van szüksége a gyerekeknek, mint saját maguk és szüleik. Úgy tűnik, nem akarják, hogy a fiatalok önállóan gondolkodjanak, ám ennél sokkal nagyobb baj, hogy ők ebben az egészben hisznek: nem hazudnak, tényleg azt gondolják, hogy ők jobban tudják. Ez nem hatalomtechnológia, hanem gondolkodásmód kérdése, amin nagyon nehéz változtatni – hangsúlyozta a Republicon kuratóriumi elnöke. Jó oktatáspolitika és modern iskola mindenesetre csak szülői elvárással lehetséges – tette hozzá.

Somogyi szerint a regnáló hatalom a közelmúltban csak olyan kérdésekben tudta megnyerni magának a közvéleményt, ami egyébként távol áll az emberektől – mint például a menekültek kérdése. Az oktatás nem ilyen, hiszen szülőként mindeni látja, mekkora a baj, ezért nehéz „elhazudni” a gondot. Somogyi azt mondta: a hatalom nem önzetlenül központosít, hanem anyagi érdekből. A kérdés az, miszerint lemond-e a hatalom arról, hogy mindent központilag irányítson. Horn úgy vélte: nem.