Nem dolgozik és elveszi a magyarok munkáját. Menekült kisgyerek Magyarországon 2015 nyarán. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám

A magyarok kétharmada az Európai Unió legnagyobb problémájának a bevándorlást tartja. A megkérdezettek inkább a munkájukat, mint a kultúrájukat féltik.

2015 szeptemberében az Európai Unió (EU) minden tagországában közvélemény-kutatást végeztek arról, miként gondolkodnak a menekültekről, és az EU migrációs politikájáról. Míg 2013 nyarán a tagállamok lakosainak tizennégy, addig 2015 májusában harmincnyolc, 2015 szeptemberében pedig negyvenhét százaléka gondolta a bevándorlást a közeljövő legnagyobb problémájának.

Ekkortájt – tehát nagyjából abban az időben, amikor a kormány idegenellenes kampánya, és a menekültekkel kapcsolatos egyéb xenofób intézkedései a tetőfokukra hágtak, Budapest pályaudvarokhoz közeli közparkjait pedig ellepték az itt rekedt emberek – a magyarok mintegy kétharmada gondolta ugyanezt, hasonlóan a csehekhez, az olaszokhoz és az észtekhez – derül ki a Tárki kutatásából, melyet az Atv.hu közölt. Az említett országok lakosai általánosságban egyébként a magyaroknál is elutasítóbbak a bevándorlókkal szemben.

A Tárki adatfelvétele két pillanatképet mutat. Az egyik az október közepi állapot, mikor még voltak menekültek Magyarországon, de már lezárták a határt, a másik pedig a párizsi terrortámadás, és a Kölnben történt, tömeges, szilveszteri zaklatás utáni.

Az EU népességének mintegy nyolcvanöt százaléka szerint további intézkedésre lenne szükség, míg háromnegyedük közös migrációs politikát sürgetett ebben az időben. Ezt a magyarok többsége sem utasította el, ugyanakkor a dánokhoz vagy az észtekhez hasonlóan inkább állami szintű megoldást sürgettek. Bár a görögök és a ciprusiak sem kérnek a bevándorlókból, támogatják az EU erőfeszítéseit az illegális migráció szabályozására.

A többi EU-tagországból, és az EU-n kívüli országokból legálisan érkező bevándorlók elfogadása, illetve az EU illegális bevándorlást szabályozó migrációs politikájának elfogadása egyaránt a svédekre volt jellemző leginkább, őket követték a németek, a luxemburgiak és a dánok.

A magyarok idegenellenessége januárban tetőzött, ami azért érdekes, mert a szerb-magyar határra októberben fölhúzott kerítés gyakorlatilag láthatatlanná tette a menekülteket, mégis – köszönhetően a kormány idegenellenes politikájának – tovább erősödött Magyarországon a xenofóbia.

Az idegenellenesség olyan, a középiskolai végzettségnél alacsonyabb végzettségű, kisebb vidéki városban vagy faluban élő, külföldre való költözésben nem gondolkodó embereknél a legerősebb, akik bár már találkoztak menekültekkel, személyesen egyet sem ismernek. Azok között, akik személyes élményekkel is rendelkeznek, sokkal alacsonyabb volt az idegenellenesség aránya. A xenofóbok politikai aktivitás tekintetében a nem szavazók között vannak a legmagasabb arányban.

Sokan a párizsi és a brüsszeli terrorakciókat is összekötötték a menekültekkel, legtöbben azonban nem az esetleges terrorcselekményektől, és nem is a kulturális szakadéktól, sokkal inkább a munkájuk elvesztésétől tartanak az illegális bevándorlás következményeként.

A kormányzati lépésekkel kapcsolatban a magyarok nem voltak elégedettek, minden második megkérdezett úgy vélekedett, hogy a kormány kezéből kicsúszott a bevándorlás kezelése. Ez az arány Lengyelországban harminchárom, Csehországban negyvennégy, Szlovákiában pedig mindössze huszonnégy százalék volt.

A félelem szintje épp fordított képet mutat: Szlovákiában és Csehországban jobban félnek, mint Magyarországon, egyedül Lengyelország az, ahol mind a kormány lépéseivel való elégedetlenség, mind pedig a félelem alacsony szinten maradt.

A Budapest Beacon az illegális bevándorlással kapcsolatban saját közvélemény-kutatást végzett tavaly júliusban. A több, mint hétszáz válaszból kiderült például, hogy a nők sokkal kevésbé hajlamosak egy-egy szélsőséges eszme vagy gondolat mellé odaállni, mint a férfiak, és ugyanez igaz az idősebb korosztályra is: minél idősebb valaki, annál kevésbé akar uszító plakátokkal teletűzdelt, kerítéssel körbevett országban élni.

Ezzel szemben a fiatalok láthatóan nyitottabbak a szélsőségekre, mint ahogyan a nem szavazók harmada is megnyerhető a Fidesz bevándorlással kapcsolatos lépéseinek támogatására – ez például valamelyest egybecseng a Tárki eredményeivel. Ugyanez igaz a keresztények és a buddhisták átlagosan közel negyedére, míg az ateisták és a zsidóság körében a legkisebb a támogatottsága a bevándorlókkal szembeni uszításnak, valamit az azonnali és radikális föllépésnek.