Balog Zoltán emberminiszter lemondását követelték a tüntetők. Fotó: MTI

A Hvg.hu szerint mintegy másfél ezren, az MTI szerint ötszázan vettek részt azon a hétfő esti, a Tanítanék által jegyzett budapesti, Kossuth téren rendezett tüntetésen, melyen a részvevők Balog Zoltán emberminiszter lemondását követelték, továbbá azt, hogy legyen önálló minisztériuma az oktatásnak, valamint, hogy az úgynevezett kockás könyv alapján szülessék egy új közoktatási törvény.

A Tanítanék által szervezett, a Facebookon is meghirdetett esemény apropóját az adta, hogy öt éve, 2011. december 20-án fogadta el az Országgyűlés a köznevelési törvényt.

„Szégyen, hogy valaha híres oktatásunk színvonala mára nemzetközi összehasonlításban a sereghajtók közé süllyedt. Szégyen, hogy abban az országban, mely annyi kiváló matematikussal és természettudóssal, Nobel-díjassal büszkélkedhet, mind a matematika, mind a természettudományok gyermekeink számára érthetetlen és unalmas adathalmazzá váltak. Szégyen, hogy Kertész Imre és Esterházy Péter örököseinek, elvben egy gyönyörű nyelv birtokosainak negyede funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolapadból – így nem értik Aranyt, Madáchot, Varró Dánielt, de még egy egyszerű használati utasítást sem. Szégyen, hogy az oktatásért felelős miniszter sem érti az előző mondatot. Szégyen, hogy az évek óta vészjelzéseket adó pedagógustársadalom, de tágabban véve az iskolahasználók: szülők, diákok, tanárok véleményére – még tízezrek utcára vonulása után sem – ad az oktatási államtitkár. Szégyen, hogy az Európai Uniónak figyelmeztetnie kell hazánkat, mert itt van a világ egyik legszegregáltabb oktatása. Szégyen, hogy a társadalom még mindig nem veszi a fáradtságot, hogy összefogjon, s mindezeken sürgősen változtasson. De a legnagyobb szégyen mégis csak az, hogy ezt a saját gyerekeinkkel tesszük” – írták meghívójukban a szervezők.

A mínusz három fok ellenére a Hvg.hu helyszíni tudósítása szerint mintegy másfél ezren vettek részt a tüntetésen. Az MTI ötszáz emberről írt.

„Nemcsak a hideggel kell dacolnunk, hanem a sötétséggel is” – indított erős entrée-val a konferanszié szerepét vivő Törley Katalin, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium Közalkalmazotti Tanácsának elnöke és francia szakos tanárnője, a Tanítanék képviselője. (A Budapest Beacon által vele készült, júniusban megjelent nagyinterjú itt olvasható.) Törley szerint az öt éve elfogadott köznevelési törvény „soha nem látott mélységekbe taszította a közoktatásunkat”. Emlékeztetett a PISA-teszt eredményére, illetve az azt követő kormányzati kommunikációra.

Németh Petra Ildikó, a Veszprémi Ipari Szakgimnázium tanulója, a Független Diákparlament képviselője arról a totális, a szakképzést jellemző káoszról beszélt, amit ő nap mint nap átél. „Az újonnan kiadott követelmények […] olyan ismereteket is tartalmaznak, amelyeket nem volt alkalmunk korábban elsajátítani. Ezt a fajta hiányos tudást külön felkészítő órák során kell bepótolnunk. Van olyan iskola is, ahol az ötéves osztályoknak még az előző kerettanterv szerint kellett elkezdeniük tanulni, azonban nekik is az új szerint kell érettségizniük” – mondta többek közt. „A mostani magyar oktatási rendszer igenis kudarc. A felesleges változtatásokkal elveszik tőlünk a lehetőségeket, nem tudunk rendesen készülni, a legtöbb diák stresszel, nem érzi jól magát” – folytatta a szónok. „Olyan oktatást szeretnénk, ahol hagynak minket gondolkodni és dönteni. Ahol nem azt várják el tőlünk, hogy csak működjünk, mint egy irányítható gép” – zárta beszédét Németh Petra Ildikó.

„Tudom, hogy sok lett a hiányzás, tudom, a jegyzőnek írni kell/Tudom, a szüleid Angliában, ellógsz, és nem mindig tesizel./Tudom, hogy suli után még műszak, feszkó, esetleg McDonald’s/Csak azt nem tudom, ha beleszülettél, kiutat ebből, hogy találsz?” – folytatta egy Villon-parafrázissal operálva Sulyok Blanka, a Tanítanék képviselője, az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola magyartanárnője. Szerinte ma egy tanár „vagy figyelembe veszi tanítványai érdeklődését, életkori sajátosságait, sorsát, egyéniségét, és nem tartja be az összes előírást meg a kerettantervet, vagy betartja a kerettantervet, meg az összes előírást, és semmibe veszi tanítványai életkori sajátosságát, érdeklődését, sorsát, egyéniségét – ahogy a köznevelési törvény megalkotói is semmibe vették”.

„Ma egy tanárnak választania kell. Hogy emberséggel tanít, vagy inkább továbbadja azt a tekintélyelvű, hierarchikus attitűdöt, amit a rendszerben ő maga is tapasztal. Hiszen minket, pedagógusokat az oktatáspolitika irányából nem vesznek emberszámba. Minket megaláznak, kizsigerelnek és megosztanak. Nagyrészt hivatalnokok értelmetlen utasításainak a végrehajtói vagyunk. És fejére szól, ki szót emel” – folytatta, A walesi bárdokat idézve, beszédét.

„Ha mi is így bánunk a tanítványainkkal, nem leszünk különbek azoknál, akik elvették tőlünk a szabadságot és az emberi körülményeket” – hangsúlyozta. Úgy vélte: „ma egy tanárnak választania kell, hogy engedelmes rabszolgaként lesz szem a láncban, és asszisztál egy olyan oktatási rendszerhez, mely jóvátehetetlen károkat okoz, vagy inkább felelős állampolgárként mond nemet egy rossz törvény írott parancsaira, a lelkiismeret íratlan törvénye szerint”.

„Ha azt akarjuk, hogy tanítványaink gondolkozzanak, nekünk is gondolkodnunk kell. Ha azt akarjuk, hogy egyszer majd a tanítványaink kiálljanak az elesettekért, akkor most nekünk kell kiállni értük. Ez az egyetlen kiút” – zárta beszédét Sulyok Blanka.

„Van, aki szerint az a baj, hogy nem azt kérdezték a gyerekektől, amit kellett volna, és nem úgy, ahogy megszokták. Volt, aki egyszerűen a pedagógusokat és a diákokat tette felelőssé az eredményért. Olyan is akadt, aki szerint nincs is baj, mert a fiatalok jól ismerik a Bibliát. És olyan is, aki szokásához híven teljesen összefüggéstelenül, értelmetlen mondatokkal példálózott valami autós hasonlattal. Balog Zoltán csődminiszter pedig nemes egyszerűséggel a hátrányos helyzetű gyerekeket okolta a rossz eredményekért” – interpretálta Pilz Olivér, a Tanítnék harmadik képviselője, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára a PISA-felmérések december elején nyilvánosságra került eredményeinek kormányzati fogadtatását.

„Valaha híres oktatásunk színvonala nemzetközi összehasonlításban a sereghajtók közé süllyedt. Abban az országban, amely annyi kiváló matematikussal és természettudóssal, Nobel-díjassal büszkélkedik, gyermekeink számára mind a matematika, mind a természettudományok érthetetlen és unalmas adathalmazzá váltak. Egy gyönyörű nyelv birtokosainak negyede funkcionális analfabéta, nem értik Aranyt, Madáchot, Varró Dánielt, de még egy használati utasítást sem. Az oktatásért felelős miniszter sem érti ezt a mondatot. Az évek óta vészjelzéseket adó pedagógusok véleményére még tízezrek utcára vonulása után sem ad az oktatási államtitkár. Egyszerűen tojnak a szülők, a diákok és a tanárok fejére. Az Uniónak figyelmeztetnie kellett hazánkat, mert itt van a világ egyik legszegregáltabb oktatása. A társadalom még mindig nem veszi a fáradtságot, hogy összefogjon, és elsöprő erővel követeljen azonnali változtatásokat. Mégis, a legnagyobb szégyen, hogy ezt a saját gyerekeinkkel tesszük” – olvasott bele a tüntetésre szóló meghívóba Pilz.

„Ha nem történik radikális fordulat a magyar közoktatásban, ha a kormány nem hajlandó szembenézni bukott oktatáspolitikájával, ha nem indul el valóban demokratikus és valóban szakmai párbeszéd, akkor a mi életünkben Magyarország már biztosan nem mászik ki ebből a kátyúból, illetve szakadékból” – figyelmeztetett a szónok.

„Ha nem emelkedik az oktatásra szánt állami finanszírozás a GDP hat százalékára, akkor a jövő gazdasága csak légvárakra épülhet. […] Ha a […] a szegregáció ellen nem születnek komolyan vehető, hatékony lépések, akkor az még a jelenleginél is súlyosabb társadalmi feszültségeket fog eredményezni. Ha az iskolák nem kapják vissza autonómiájukat, és az önkormányzatok a fenntartói jogokat, azaz a tankerületek és a KLIK helyét nem vetjük be sóval, akkor a helyi, főleg kisközösségek kultúrája, sokszínűsége és még létező összetartása semmivé válik” – mondta Pilz.

„Ha az idén szeptemberben beindult, újabb reformoknak nevezett átalakításokat nem vonják teljesen vissza, legfőképpen a teljesen szétzüllesztett szakképzés területén, akkor ipari robotok helyett a XXI. századi Magyarországon sokkal olcsóbb rabszolgák fognak a futószalagok mellett állni” – közölte.

„Ma kell elkezdenünk, lehet, hogy már késő, holnap biztosan az. A jövőnkért, a hazánkért és a gyermekeinkért” – zárta beszédét Pilz Olivér.

„A Civil Közoktatási Platform tizenkét pontban összefoglalta, hogy mik azok az azonnali megoldást igénylő kérdések, amelyeken, hogyha nem változtatunk, sokkal rosszabb helyzetbe kerül az oktatási rendszer” – kezdte beszédét Nahalka István oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform ügyvivője.

Nahalka úgy folytatta: Van kiút! címmel letettek egy kockás könyvnek nevezett nyolcvannégy oldalas oktatáspolitikai szakmai anyagot az asztalra. Ennek zanzásított változata a kockás füzet, annak pedig a kockás táblázat.

„Van kiút! Nem lesz könnyű rátérni, nem lesz könnyű eljutni a végére, de mindenképpen van kiút. Mi hét programpontban foglaltuk össze, hét fejezetben írtuk le, hogy mi ez a kiút, mit kell tenni, hogy gyökeresen megváltozzék a magyar oktatási rendszer” – mondta a szakember.

„Az első pont arról szól, hogy egy hatalom, egy oktatáspolitikai irányítás hogyan működjék együtt velünk, hogyan lehetne demokratikussá tenni, azt, ami ma tulajdonképpen nem is létezik, a párbeszédet, hogyan lehetne a döntések előkészítését valóban demokratikussá tenni” – hangsúlyozta Nahalka.

Szakmai részletekben meglehetősen elmélyülő beszédét Nahalka azzal zárta: fontos az oktatáspolitikai kérdésekről vitatkozni, „hogy képesek legyünk arra, hogy valami jobb szisztémát alakítsunk ki a magyar oktatás számára”.

„Már nem a szakadék szélén egyensúlyozunk, hanem zuhanunk a szakadékba. Szemben a Parlamenttel, üzenjük az ország miniszterelnökének, hogy ne szórakozzon a gyerekinkkel” – vette át a szót Törley, majd megnevezte azokat „aki felelősek az elmúlt évek rombolásáért”: a törvényt öt éve megszavazó 252 képviselő, „az oktatásirányítás akkori és jelenlegi vezetői: Hoffmann Rózsa, Marekné Pintér Aranka, Hanesz József, Czunyiné Bertalan Judit, Pölöskei Gáborné, és Palkovics László – és legfőképpen felelős a területet felügyelő miniszter, Balog Zoltán”. (Öt éve még nem Balog, hanem Réthelyi Miklós nefminiszter diszponált az oktatás fölött, az ő neve azonban nem hangzott el – a szerk.)

Törley ismertette a Tanítanék három követelését: Balog Zoltán emberminiszter legkésőbb 2017. január 31-ig mondjon le, „mert nem vette észre, hogy túltolta a biciklit”, legyen ismét önálló minisztériuma az oktatásnak, végül szülessék meg egy új közoktatási törvény a kockás könyv alapján, mert a mostani köznevelési törvény „egy kétszáz éves avítt ideálnak megfelelően sötétségben tartaná a gyerekeinket és az országunkat és bezárja őket egy végletesen központosított, tekintélyelvű, fullasztó rendszerbe”.

Miközben Törley mindezt elmondta, Sulyok meggyújtotta a köznevelési törvény egy, Pilz által tartott példányát.

A Kölcsey Ferenc Gimnázium franciatanárnője meghirdette a következő oktatáspolitikai tüntetést: február 1-én az emberminisztérium előtt.

Ezt követően a sokaság átvonult az emberminisztérium elé, ahol a Tanítanék képviselői kifüggesztették a hárompontos követeléslistát és a nyomaték kedvéért otthagyták a kockás könyv egy példányát is.

Zárásként Törley a lengyelországi eseményekre hívta föl a figyelmet. „Egyre többen, egyre több helyen emelik fel a hangjukat a sötétség ellen” – mondta a tüntetés végén.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):