[Kép: Közös Ország Mozgalom Facebook-oldala]

Filmet készített Trianonról, illetve annak évtizedes előzményeiről a Gulyás Márton alapította Közös Ország Mozgalom. A filmben többek közt elhangzott: „a csernovai sortűz után a brit és a francia sajtó »ázsiai barbár elnyomásról« írt”. Az is kiderült, hogy Bayer Zsolt mitől simulna ki lélekben, és az Álmodtam egy barackfáról is életre kelt. A Budapest Beacon a film vasárnap délutáni budapesti bemutatóján, majd az azt követő vitafórumon járt.

A Gulyás Márton politikai aktivista által létrehozott Közös Ország Mozgalom (KÖM) jegyezte, a Facebookon is meghirdetett rendezvényen megjelent számos politikai és politikaközeli excellencia, például Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt (MLP) ügyvivője, Erőss Gábor, a Párbeszéd Magyarországért (PM) józsefvárosi önkormányzati képviselője, Farkasházy Tivadar, a Hócipő főszerkesztőjének, Farkasházy Miminek a férje, Földes György, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) volt választmányi elnöke, a Politikatörténeti Intézet ügyvezető igazgatója, László Róbert, a Political Capital választási szakértője és Törley Katalin, a Tanítanék képviselője.

„Fontosnak tartjuk tehát áttekinteni a magyar nemzetfejlődés Trianon által kettébe tagolt majd kétszáz éves történetét, hogy valamivel árnyaltabb választ tudjunk adni a kérdésre: milyen szerepet játszott a nemzet fogalmának megjelenése, majd Trianon általi újraszabása Magyarországon és a régióban, milyen folyamatokat erősített és indított be, és milyeneket gyöngített vagy lehetetlenített el akár a magyar belpolitikában, akár határon túli magyar közösségek életében, akár az egész térségben. Úgy gondoljuk, hogy a trianoni békediktátum előzményeinek, hatásainak és értelmezéseinek vizsgálata közelebb vihet minket ahhoz, hogy kicsit biztosabbat tudjunk mondani arról, hogy melyek azok az elemek a magyar nemzetképben, a nemzetről való gondolkodásban, a nemzet- valamint a nemzetiség-politikákban és a szomszédos országokkal való viszonyt meghatározó, alakító ideológiákban és víziókban, amelyek értékesek és közösségteremtő erejűek, és melyek azok, amelyekről nem szabad félnünk kimondani, hogy károsak, mivel csak konfliktusokat és frusztrációkat szülnek” – olvasható a filmbemutató meghívójában.

A filmvetítés előtt a mintegy kétszáz fős közönség egy rövid, a KÖM által készített kampányfilmet láthatott. Ebben többek közt Gálvölgyi János színész, parodista, Hajós András zenész, showman, Csintalan Sándor, az MSZP volt országgyűlési képviselője és ügyvezető alelnöke, Pörzse Sándor, a Jobbik volt országgyűlési képviselője, Törley Katalin, a Tanítanék képviselője és Zagyva György Gyula, a Jobbik volt országgyűlési képviselője az arányos választási rendszer mellett érvel.

A filmben Gulyás azt mondja: augusztus 20-án a KÖM létrehoz a Parlamenttel szemben, az Alkotmány utcában egy agórát, ahol minden pártra és minden állampolgárra számítanak, és ahol bármi elhangozhat. Szeptember 20-ig az itt elhangzó ötletekből az összes, az arányos választási rendszerre vonatkozó javaslatnak törvényi szinten el kell készülnie. Szeptember 20-a után pedig a pártok feladata, hogy ezt a törvénycsomagot az Országgyűlés elfogadja. A törvénycsomagot – legalábbis Gulyás reményei szerint – legkésőbb október 23-án a köztársasági elnök aláírja. A csomagban nemcsak a választási törvény van benne, hanem minden olyan törvény, amely szükséges az esélyegyenlőséghez, például a médiatörvény.

A párperces kampányfilmet követte a Vesszen Trianon (!) (?) című kétórás film, melynek keretéül maga Bayer Zsolt szolgált: az V. Számú Párttagkönyv tulajdonosa, Gulyás kávézópartnere a film elején és végén is megszólalt.

Trianonban – mondja Gulyás a filmben – nem Nagymagyarország veszett el, hanem egy igazságtalan berendezkedést váltott egy másik. A film célja a KÖM alapítója szerint a fájdalom tompítása, és Trianon magunk mögött történő hagyása.

A filmben megszólaltatott hét történész, Bárdi Nándor, Hajdu Tibor, Ignácz Károly, Pók Attila, Szarka László, Trencsényi Balázs, Ungváry Krisztián és Tamás Gáspár Miklós (TGM) filozófus, közíró a Trianonhoz vezető útról beszél.

Nem sokkal a kiegyezés után a szerbek azt kérték a pesti Országgyűléstől, hogy az állja a szerb nemzeti színház fölállításának költségeit. A szerbek azzal érveltek, hogyha ők – mint ahogy azt a szabadelvű-nacionalista magyar elit állította – szerb anyanyelvüktől függetlenül a magyar politikai nemzet részei, akkor ugyanúgy joguk van a szerb színházra, mint ahogy a magyaroknak a magyar nemzeti színházra. Bár mind báró Eötvös József, mind Deák Ferenc támogatta a szerb kezdeményezést, az a magyar parlament lesöpörte az asztalról.

A nemzetiségek sem fő- sem alispánt lényegében nem adtak – még a túlnyomórészt nemzetiségi területeken sem. Nyilván az sem erősítette az államhoz való hűséget, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök mind a három – egy közel kétmilliós kisebbségről volt ekkor szó – szlovák gimnáziumot bezáratta. Bánffy Dezső idején pedig megindult egy nagyon erős helységnév-magyarosítás, amit Trianon után az utódállamok kamatostul visszafizettek.

„Tisza István körülbelül annyira volt népszerű a nyugati világban, mint ma Orbán Viktor, vagy még kevésbé” – mondta TGM, de Szarka még ezt is tudta fokozni: „a csernovai sortűz után a brit és a francia sajtó »ázsiai barbár elnyomásról« írt” – mondta.

Mellékszál, de sivárnak semmiképp sem mondható a száztíz évvel ezelőtti Magyarország politikatörténete. Az obstruáló gróf Károlyi Mihályt az őrség ki akarta vezetni a Parlamentből, ám amikor az őrség főparancsnoka hozzáért Károlyihoz, a leendő köztársasági elnök ezt egy pofonnal torolta meg. A főparancsnok ezt nem merte viszonozni – mégiscsak egy grófról volt szó –, ám Károlyit kivezették. Közben barátja, gróf Bethlen István leendő miniszterelnök próbálta a kivezetést megakadályozni, aminek az lett a vége, hogy Károlyinak elszakadt a zakója.

Hajdu és Szarka erősen bírálta a századelő politikai elitjét bíráló Jászi Oszkárt. Jászi „becsukta a szemét”, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy felvidéki tót és erdélyi román barátai egyre inkább nem autonómiát, hanem függetlenséget akartak.

Gulyás Márton szerint a kiegyezéssel létrejött rendszer igazságtalan volt, de Trianon „maximum egy Wilson-hajszálnyival volt igazságosabb”. Szavaiból az is kiderült: készül még egy film a Trianon után kisebbségben maradt határon túli magyarokról.

„A világ legboldogabb embere lennék, ha Trianon századik Trianonban ott ülne az összes utódállam, és azt mondanánk, hogy tiszteletben tarjuk egymást, egymás nyelvét, hitét, vallását. Elfogadjuk, hogy dolgunk van a Kárpát-medencében és összekapaszkodunk. Ha lenne egy ilyen aktus a századik évfordulón, én kisimulnék lélekben” – zárult Bayer Zsolt szavaival a közönség részéről hatalmas tapsot kapott film, a főcím alatt pedig az igényes Álmodtam egy barackfáról ment.

A film után a közönség kemény magját, mintegy hatvan embert Gulyásnak még egy vitafórumon való részvételre is sikerült rávennie. Három kérdésben kellett állást foglalni – konkrétan: két külön csoportba ülni –, és nem volt szabad semlegesnek maradni, de szabad volt vitatkozni és a vitában elhangzottak hatására átállni (átülni). Például arra a kérdésre, hogy kinek fáj Trianon, helyszíni tudósítónk nem feltétlenül pontos számításai szerint huszonnégyen ültek a „fáj”, harmincöten pedig a „nem fáj” csoportba. Az a hozzászólásokból erősen vélhető volt, hogy egy, a vitában résztvevők között kiírt parlamenti választást a Fidesz nem nyert volna meg, s úgy tűnt: a vita résztvevői közül senki, azaz senki sem kíván határrevíziót.

„Nem kellene büdösrománozni, büdösszlovákozni, hanem meg kellene békélni egymással” – hangzott el az érvek között, egy határon túli magyar pedig arra hívta föl a figyelmet, hogy őket mindkét oldalról előszeretettel lehazátlanozzák, holott azt is mondhatnák rájuk, hogy két hazájuk van, és az sokkal jobb lenne.

Élénk vita folyt arról is, hogy a kérdést érzelemmentesen vagy érzelmesen kell-e kezelni. „El kell engedni Trianont, mint a magánnyugdíjpénztárt” – hangzott el.

Később egy határon túl magyar – erősen a magyarországi kormányzati sorosozásra utalva – azt mondta: az ő szervezeteiket külföldről támogatják, ugyanis egészen konkrétan Magyarországról kapják a pénzt.

Sokan a még erősebb európai integráció hívei: ha létrejön az Európai Egyesült Államok, „akkor majd nem Matolcsy György csinálja a monetáris és Varga Mihály a fiskális politikát” – hangzott el már-már zárszóként, majd a moderátori szerepet magára vállaló Gulyás az idő előrehaladtára való tekintettel berekesztette a vitát.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):