Kiss Henriett. Fotó: Mazsihisz

Kiss Henriett szerint a Mazsihisznek távol kell magát tartania a pártpolitikától – még azt sem szabad megmondania, hogy a zsidók kire ne szavazzanak. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és elődjei első női alelnöke élénken bírálta Köves Slomót, amiért az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija válaszolt a Jobbik hanukai levelére. A felekezeti elöljáró szíve szerint szóba nem állna a Jobbikkal, de azt mondja: ha utóbbi kormányra kerül, pontosabban, ha a Jobbik fog diszponálni a szociális ügyek vagy az oktatás fölött, akkor kénytelenek lesznek. Szerinte a magyarországi zsidóság kollektív emigrálása nem különösebben zavarná a Fideszt és a Jobbikot.

Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, Kiss Henriett, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazshisz) alelnöke, a Scheiber Sándor Gimnázium igazgatóhelyettese szerdán egy budapesti pódiumbeszélgetésen vett részt, mely pódiumbeszélgetés témája főleg a Jobbik light volt zsidó relációban. Interjúnk közvetlenül a pódiumbeszélgetés után készült a magas rangú zsidó elöljáróval.

Budapest Beacon: Említette – mégpedig pozitív éllel, ha jól értem –, hogy a Mazsihisz pártpolitikát nem folytat. A következőt nem mondhatja a Mazsihisz: „azt nem mondjuk meg, hogy kire szavazzatok, de a Fideszre és a Jobbikra ne”?

Kiss Henriett: Sok körzetben voltam szombatfogadáson akkor, amikor épp népszavazás vagy – akár időközi – választás volt. Egy ilyen eseményen természetes, hogy szó esik politikáról. De egy rabbi vagy egy szervezeti vezető részéről az soha nem hangzik el, hogy kire szavazzanak az emberek és kire nem. Érvek, félelmek, poénok elhangoznak, de hogy hogy szavazzanak, az még utalás szintjén sem.

BB: Baj lenne, ha elhangozna? Mint az iménti pódiumbeszélgetésen kiderült, lenne érv gazdagon alátámasztani, hogy a Fideszre és a Jobbikra miért ne szavazzanak az emberek.

K. H.: A zsinagógába járó embereket különösképpen nem szükséges a Jobbikkal szemben meggyőzni. Arról viszont már meglehetősen megosztott a közönség, hogy a Fideszre vagy az MSZP-re szavazzon. Vannak, akik a család eredendően konzervatív értékrendjénél fogva inkább a Fidesz mellett teszik le a voksukat, és valamiféle védelmet éreznek a Fidesz oldalán a Jobbikkal szemben. Ugyanakkor vannak, akik a családban lévő, eredendően baloldali hagyományok miatt soha nem engednék meg maguknak azt, hogy a Fideszt bármilyen módon pozitívnak tüntessék föl.

BB: Azt is mondta, hogy a Jobbikkal nem szabad szóba állni. Ha kormányra kerülne, akkor sem?

K. H.: Amikor megkaptuk a Jobbik hanukai üdvözletét, nekünk eszünkbe sem jutott nyílt levélben vagy nyilvános állásfoglalásban reagálni. Semmilyen felületen nem kívánunk a Jobbiknak reklámot biztosítani. Nagyon nehezményeztük Slomónak ezt a fajta hozzáállását. Ő a válaszlevelével – azzal, hogy megfelelő ellenfélnek és párbeszédfélnek nyilvánította a Jobbikot – elindította a Jobbik legitimálását. A kérdésére válaszolva: közös ügyeink két tárcához kötöttek: a szociálishoz és az oktatásihoz. Most mindkettő az EMMI-hez tartozik. Nekünk – a többi egyházzal együtt – ott kell ülnünk és együtt kell tudnunk dolgozni. Egy ilyen esetben nincs választás: nem tehetjük meg, hogy elvesszük az idősgondozásra vagy az oktatásra szánt összegeket és közben fintorgunk vagy fityiszt mutatunk. Ilyen helyzetben oda kell tennünk a kritikai észrevételeinket – de ehhez ott kell ülnünk.

BB: Tehát ugyanazt csinálná a Mazsihisz, mint most: kritizálna, de ott lenne?

K. H.: Ezekben az ügyekben mindenféleképpen. De hogy odaállunk-e kormány mellé az állami emlékezetpolitika kérdésében, tehát, hogy a jelenlétünkkel támogatunk-e egy állami megemlékezést, az más kérdés.

BB: Mármint a Szabadság téri turulra céloz.

K. H.: Például. Meg a Veritas Intézet és a Sorsok Háza. Vagy a kárpótlási dokumentációnak a Veritas Intézethez való kerülése kapcsán ugyanilyen, nagyon kemény ellenállásba ütközött a kormány.

BB: Ha a Jobbik kormányra kerül, a Mazsihisz részéről az nem egy opció, miszerint azt mondja, hogy „kedves zsidók legyetek kedvesek a Belügyminisztérium útlevélosztályához fordulni”?

K. H.: Ez egy nagyon jó kérdés. A baj az, hogy ez nem oldja meg a problémát. Ráadásul nem mindenki teheti meg, hogy egyik napról a másikra alijázik.

BB: El lehet menni Észak-Amerikába vagy Nyugat-Európába is.

K. H.: Az is az egzisztencia fölszámolását jelenti, és az elszakadást a családi gyökerektől. Rövid határidőn belül én sem tudnék elmenni. Természetesen, ha az életemről és a gyerekem életéről lenne szó, akkor gondolkodás nélkül mennék, de nagyon remélem, hogy ilyen helyzetet nem kell megélnem. Nyolcvan-százezer zsidó él ma Magyarországon, egy közepes méretű város lakossága. Szerintem senki nem fájlalná, ha távoznánk, hiszen – sem a kormánypárt, sem a pedig a Jobbik részéről – senki nem fájlalja a regisztráltan külföldön dolgozó félmillió magyart – és akkor a nem regisztráltan külföldön dolgozókról egy szó sem esett.

BB: Említette Köves Slomónak a Jobbik levelére küldött válaszát. Mit tud arról, hogy – túl azon, ami az általa írt és Hont András által fölolvasott levélben állt – miért nem jött el?

K. H.: Ezt én szeretném a legjobban tudni. Már az autóban ültem idefele jövet, amikor engem telefonon értesítettek, hogy Slomó visszamondta. Még a lehetőségét sem adta meg annak, hogy kérdéseket tehessünk föl neki. Ráadásul – bár a Mazsihisz volt a meghívó fél – a levelet nem is nekünk írta, hanem az eseményt szervező Bálint Ház vezetőjének.

BB: Bírálta Sólyom László akkori köztársasági elnököt, amiért 2007-ben, az első gárdaavatás idején a Sándor-palota ablakából nem szólt be a közvetlenül az épület mellett parádézó gárdistáknak. Két héttel később, a Parlamentben megtette. Az kevés?

K. H.: Az volt a problémám ezzel, hogy miképp juthatott el odáig egy magát jogállamnak nevező demokrácia, hogy egy nyilas egyenruhás félkatonai szervezet megjelenjék a Dísz téren és kvázi katonai esküt tegyen. A gyülekezési és a véleménynyilvánítási jog a gárdaavatásnál közbe kellett volna, hogy szóljon.

BB: Tehát ön nem is Sólyom Lászlóra haragudott, hanem a magyar államra – melynek történetesen Sólyom volt a feje?

K. H.: Igen. Az Alkotmány őrétől pedig egy sokkal határozottabb föllépést vártam volna ebben az ügyben.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):