A világ számos pontjáról érkező polgárjogi aktivisták osztották meg stratégiáikat a tekintélyelvű rendszerekben történő helytállásról

A Társaság a Szabadságjogokért együttműködésben a Nemzetközi Szabadságjogok Nemzetközi Hálózatával Budapesten tartotta meg a “Nem civilnek való vidék – emberi jogi szervezetek túlélési stratégiái egyre ellenségesebb környezetben” című konferenciáját pénteken. A fő téma a demokrácia-ellenes reformok és tekintélyelvű kormányok által folyamatosan fennálló veszélyben történő működés és helytállás volt.

Az első panelbeszélgetés a civil szervezetek és a szélsőséges populista kormányok közötti viszony volt, melyet Gaston Chillier, a Jogi és Társadalmi Tanulmányok Központjának munkatársa moderált. Chillier úr bemutatta Rév Istvánt, az Open Society Archívum igazgatóját, aki arról beszélt, hogy a populista rendszerek, mint például a magyarországi is, miként törekszenek a nemzeti egység képét festeni az országról, még ha ezzel alá is ássák a független polgári és emberjogi szervezetek legitimitását.

Haraszti István ezután elmagyarázta, hogy milyen módszereket alkalmaznak a tekintélyelvű rendszerekben a civil szféra letörésére. A Média szabadsága-nak és korábban az ENSZ Fehéroroszországba delegált Emberjogi OSCE képviselője elmagyarázta, hogy ott miként csorbították meg a civil társadalmat olyan jogszabályi környezet kialakításával, amelyben bármely polgári tevékenységet először jóvá kell hagyatni a kormányzati szervekkel.

A második panelbeszélgetés során megvizsgálták, hogy a polgárjogi szervezetek az egyes országokban miként foglalkoznak a működési kihívásokkal és a kockázatokkal olyan társadalmakban, ahol az anti-demokratikus kormányok háborút vagy társadalmi konfliktust szítanak. A panelbeszélgetés moderátora Sukanya Pillay, a Kanadai Társaság a Szabadságjogokért képviselője volt.

Amr Abdel Rahman, a Személyi Jogok Egyiptomi Kezdeményezése szervezet képviseletében megosztotta tapasztalatait, hogy értelmet nyerjenek a bemutatott összetett elemek, amikor az emberi jogokat elnyomják fegyveres konfliktusokban és az állam által gerjesztett erőszakos cselekedetekben.

Pavel Chikov, az Agora (Orosz emberjogi szervezet, mely Kazanyban, Tatárföldön működik) képviselője arról beszélt, hogy az orosz kormány miként teremtette meg annak a jogi hátterét, hogy a civil szervezetek képviselői folyamatos jogi kihívásokkal szembesüljenek, indokolatlan állami adminisztrációs gátakkal találkozzanak, és magukra a „külföldi ügynök” címkét ragasztják azzal, ha a szervezetük külföldi pénzügyi segítséget kap. Chikov úr prezentációja a konferencián résztvevő magyar civil szervezetek képviselőit is közelről érintette.

Chikov úr elmondta, hogy például az ENSZ értesítését emberjogi kérdésről betiltották, azt hazaárulásnak tekintik. Beszámolójában részletezte azt a módszert, mely szerint bármely civil társadalmi cselekedetet elfogadhatatlannak minősíthetnek a kormányzati szervek és büntethetővé tették azokat.

A harmadik panelbeszélgetés folytatta az ország-specifikus példák elemzését, a moderálást Janet Love, a Dél-Afrikai Emberjogi Bizottság képviselője végezte. Anthony Romero, az Amerikai Társaság a Szabadságjogokért részéről kritikákat fogalmazott meg Obama rezsimjével szemben, amiért az folytatta, ezáltal legitimizálta a Bush adminisztráció által is alkalmazott kínzási gyakorlatot, a drónok használatát amerikai állampolgárok kivégzésére, és foglyok bírósági tárgyalás nélküli fogvatartását Guantanamo Bay-en. Míg Romero elismerte, hogy az Egyesült Államokban nem lehet tekintélyelvű kormányról beszélni abban az értelemben, mint a konferencián résztvevő más országok esetében, kifejezte szervezete aggodalmait a növekvő számú demokráciaellenes reformmal kapcsolatban, melyet az Egyesült Államok kormánya alkalmaz.

Sharon Abraham-Weiss az Izraeli Társaság a Szabadságjogokért (ACRI) képviseletében elmondta, hogy az izraeli kormány miként csonkította meg a legfelsőbb bíróság hatáskörét. Hosszasan beszélt ezután arról, hogy nehéz körülmények között kell a társadalmi és emberjogi kérdéseket megoldani, mivel nagyon összetett a környezet, amelyben az általa képviselt szervezet működésével biztosítani kell a zsidó állam demokratikus mivoltát.

Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatója a magyar szólásszabadság igazolhatatlan korlátozásáról beszélt. Az ilyen korlátozásoknak „dermesztő hatása” van a magyar médiára. Beszélt a Fidesz-KDNP kormány által elfogadott 2011-es „új alkotmány” miatti nehézségekről, melyekkel a TASZ szembesül. A polgárjogok megkurtítása Magyarországon nem csupán a polgárjogi szervezeteket érintik, hanem a sajtószabadságot és a nyilvános párbeszédet is.

Kapronczay Stefánia, a TASZ igazgatója azzal zárta a konferenciát, hogy összefoglalta az eseményen elhangzott prezentációkat és ötleteket. Megjegyezte, az, hogy a magyar sajtó nem számol be széles körben az eseményről, annak bizonyítéka, hogy létezik az a „dermesztő hatás” amelyet a médiatörvény a sajtónál idéz elő. A Budapest Beacon szeretné biztosítani ezúton a TASZ igazgatóját, hogy a sajtó legalább egy képviselője jelen volt a konferencián.

(Személyes megjegyzés: A hatalmas földrajzi távolságok, kulturális és nyelvi különbségek ellenére, amely elválaszt engem a résztvevők hazájától, osztom az aggodalmaikat azzal kapcsolatban, hogy veszélyben van a polgárjogi tevékenység a világ számos pontján, és vágyukat, hogy olyan vibráló, egészséges, független, és önfenntartó civil társadalmat láthassunk, amely fontos szerepet játszik a legmagasabb szintű kormányzati döntéshozók tájékoztatásában. Az előadásokból egyértelműen kiderült, hogy azok, akik a demokrácia-ellenes és tekintélyelvű kormányok tetteivel szembeni kihívásokat elfogadják, gyakran szembesülhetnek indokolatlan nyomással, jogi és pénzügyi nehézségekkel, sőt fizikai bántalmazással is. Nagyra értékelem a lehetőséget, hogy meghallgathattam az előadók beszédeit, és hogy arcokat kapcsolhattam azokhoz a nevekhez, akik gyakran nem tűnnek fel a hírekben. Azokra az egyiptomi, orosz, izraeli és amerikai emberekre gondolok, akik jogi tudásukat a társadalom érdekeiért latba vetik a mindennapos veszély ellenére.)