„El kell gondolkodni azon, hogy van-e valós önkormányzatiság” – mondta az ATV-ben Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere.

Schmidt Jenő, a Somogy megyei Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke a közelmúltban az ATV Start című műsorának volt a vendége. Az alábbiakban a televízió szerkesztő-riportere, Mészáros Antónia által készített interjú szövegét közöljük.

ATV: Március 1-től gyökeresen átalakult a segélyezés rendszere olyan módon, hogy az állam számtalan támogatási formából teljesen kivonult, és azokat az önkormányzatok belátására és pénztárcájára bízta. Schmidt Jenőt, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökét kérdezem – aki amúgy fideszes polgármester –, hogy vajon hányan kerülhetnek ennek eredményeképpen rosszabb vagy kiszolgáltatottabb helyzetbe? Jó reggelt kívánok.

Schmidt Jenő: Jó reggelt kívánok, kezét csókolom.

ATV: Van számtalan olyan ellátási típus, például a lakhatási támogatás, amit eddig az állam költségvetéséből finanszíroztak, ezután az önkormányzatoknak kell kigazdálkodni a gazdagabb önkormányzatok esetében. De mégis, mintha az látszana, hogy számtalan település – amikor február végéig el kellett dönteniük, hogy egyáltalán mit tudnak felvállalni a következő időszakban, például ezt a támogatást, meg néhány másikat – eleve kiiktatta, nem számol vele, hogy ilyet folyósítson. Ön mit tud összességében, hogy néz ki e kép?

Schmidt Jenő: Kezdjük az állam oldaláról. Az állam oldala azt kívánja meg, hogy ezt a szociális támogatási-rendszert teljesen egyensúlyba hozza, tehát az állami költségvetés lehetőleg az eddigi költöttnél többet ne költsön rá. Ilyen módon átszervezésre került a szociális támogatási-rendszer: ez azt jelenti, hogy egy pár alapvetően alanyi jogon járó támogatás az átkerült a kormányhivatalokhoz, az összes többi pedig, ami adható támogatás, az ott marad az önkormányzatoknál. Az adhatók eddig is voltak nagyságrendileg, de jelentősen kevesebbet, ezt mindenki a saját bevételei alapján adta, és a nagy részét ugyebár eddig az állam az adófizetők pénzből folyósította az önkormányzatoknak úgy, hogy mondjuk a foglalkoztatás-helyettesítési támogatás tekintetében nyolcvan százalékot finanszírozott, húsz százalékot az önkormányzatnak kellett hozzátenni. Ezzel az átrendezéssel a következő történik – durván negyvenmilliárd forintról beszélünk most, azt a tehetősebb önkormányzatok a saját forrásaikból kell, hogy finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy ez érint több mint 760 önkormányzatot, és a lakosság hatvan százalékát, ami azt jelenti, hogy ez a negyvenmilliárd forint igazából saját forrásból, tehát saját adóbevételből kerül finanszírozásra, amennyiben így hagyja a helyi önkormányzat ezt a kérdéskört.

ATV: De az a nagy kérdés, hogy erről február végéig lehetett dönteni, hogy az önkormányzat mit vállal, mennyit vállal egyáltalán.

Sch. J.: Ez pontosan így van. Ezt minden önkormányzat megnézte, de azért azt látjuk országosan, hogy ugye maradtak a támogatások, amiket az önkormányzatok eddig folyósítottak – nagyon kevesen szüntettek meg bizonyos támogatási formákat –, és itt majd nem is 2015 lesz az érdekes, hanem 2016, hogy az hogyan fog majd nőni, és a másik oldalon lesz-e elegendő forrás annak a maradék ezerhétszáz vagy kétezer településnek a folyamatos finanszírozására.

ATV: A sajtóban az jelent meg, hogy számtalan kisebb település úgy határozott, hogy lakhatási támogatást, méltányossági ápolási segélyt, közműhátralékot felhalmozóknak adósságkezelési szolgáltatást nem nyújtanak a jövőben.

Sch. J.: Igen, ez nem olyan sok, egyelőre. Azt látni kell, hogy a tehetősek háromszázan vannak. Az a maradék négyszáz azt jelenti, hogy adóerő-képesség függvényében kevesebb támogatást kap, de kap támogatást. Azt kell kiszámolni egy településnek, hogy mennyi állami támogatást kapok, és akkor ezt hogyan próbálom beosztani az egyéb segélyezési formákba. Azért ne legyenek illúziók: aki foglalkoztatást helyettesítő támogatáson van, az jönni fog különféle rendszeres, vagy rendszertelen támogatásért – élelmiszerért, tűzifáért –, jönni fog egyéb más problémáért. Ugye ez élesen kettéválik, tehát ami alanyi jogon jár – bemegy az állampolgár, kitölt egy papírt, amiben megvan az, hogy mennyi a jövedelme, vagy máshoz való kötés tekintetében, megvan, hogy ő kaphat-e ilyet – azt az állam finanszírozza, de csak azt, semmi mást, és minden egyéb probléma – teljesen mindegy, hogy mi az: beiskolázás, gyógyszer, vagy egyéb más –, azt a helyi önkormányzat.

ATV: De én azt rosszul gondolom, hogy azért összességében az önkormányzatoknak bár ez többe kerül, ugyanannyit nem is tudnak adni, mint amennyit korábban az állammal együtt adtak? Tehát azért végső soron az összes településen kevesebben, kevesebb segély típusú segítséget fognak kapni.

Sch. J.: Hát az elválik, hogy a helyi önkormányzatok mit vállalnak be.

ATV: Például önöknél mi történik?

Sch. J.: Nálunk az történik, hogy a lakásfenntartási támogatást megszüntettük. Tab városa esetében ez tizenkétmillió forintot jelentett éves szinten, és ugye itt vannak város és városok közötti különbségek. Tab városa hiába rendelkezik magas adóerő-képességgel, ennek ellenére kicsi a lakosságszám, nagy a körzet, amit el kell látni, és ne felejtsük el, hogy nemcsak szociális ellátás van, hanem az iskolák üzemeltetése, az étkeztetés, aztán a közművelődés fenntartása. Ezek azt kell, hogy mondjam, hogy majdnem mind ott maradtak az önkormányzati szektorban forrás nélkül.

ATV: De hát akkor az előbb mondta, hogy ez nem túl jellemző. Ezek szerint rögtön az ön településén, Tabon az történik, hogy megszüntettek egy támogatási formát. Akinek eddig ez fontos segítség volt, az ezek után nem is kérheti, mert nem lesz mit kérni.

Sch. J.: De lesz mit kérni, hiszen lesz helyette települési-támogatás összességében.

ATV: Na de azt a tizenkétmillió forintot most mondta, hogy megspórolják.

Sch. J.: Azt már biztos, hogy nem adjuk így direkt módon lakásfenntartási támogatásra, de egyéb más módon persze finanszírozni fogunk bizonyos segélyezési formákat.

ATV: Amit egy önkormányzat egyáltalán finanszírozni tud, azt jellemzően milyen bevételből teszi? Eddig mire költötték azt a pénzt? Hiszen attól, hogy ezt az állam átrendezte, önöknek nem lesz több pénze. Ugye a szabály az alapvetően az iparűzési adót nézi, hogy ahol nagyobb a bevétel, ott kevesebb állami tátogatásra lehet pályázni a jövőben az ilyen segélyek kompenzálására, mármint hogy az önkormányzatnak legyen miből fizetnie, na de eddig is elköltötték ezt az iparűzésiadó-bevételt valamire.

Sch. J.: Pénz nem vész el, csak átalakul, tehát ugye ezeknek a forrásoknak a hatvan százalékát az önkormányzati szektor azért a kötelező feladatok ellátására finanszírozta. Ez azt jelenti, hogy a háromezer fő fölötti településeken – ezt a lakosság sem tudja, de az iskolák üzemeltetése egy az egyben a helyi önkormányzat feladata – tehát a víz, villany, gáz, WC-papír, és minden takarítás és minden, ami ide tartozik, az mindenféle állami segítség nélkül van.

ATV: Mondjuk ebből kell elvenni, hogyha akarnak segélyeket adni változatlanul?

Sch. J.: Hát nem csak ebből, a beruházási forrásokból és egyebekből is. Azt tudom mondani globálisan, hogy ma olyan hétszázmilliárd forintot szedünk be – mint önkormányzatok – iparűzési adót, ebből négyszázmilliárd már be van számolva kötelező feladataink ellátásába, tehát az automatikusan mi már kötelező feladatok fenntartására finanszírozzuk, és ehhez most még hozzá fog jönni a segélyezési rész, olyan negyven-ötven milliárd forinttal, tehát négyszázötvenmilliárd forint. Innentől kezdve kétszázötvenmilliárd marad mozgástér a teljes önkormányzati szektorban, és azt látjuk, hogy egyre inkább tevődik át az a rész a mi irányunkba, hogy a teljes iparűzési adót azt igazából az állami kötelező feladatokra használjuk fel, és saját forrásból ne nagyon tudjunk gazdálkodni. Pedig a saját forrás pont azért lenne – főleg a nagyobb településeken, ahol jelentős adóbevétel van –, hogy az ottani infrastruktúrát és minden egyebet, amit a vállalkozók kérnek – hiszen azért fizetnek be adót –, ezt teljesíteni tudjuk.

ATV: Akkor, ha jól értem, ön is úgy gondolja, hogy ezzel az önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozzák. Fideszes polgármesterként hogy éli meg mindezt az átalakulást?

Sch. J.: Hogy nehéz helyzetbe hoznak-e, az majd 2016-ra kiderül, megnézzük az átmeneti időszakot.

ATV: De most mondta, hogy nem marad saját forrásuk.

Sch. J.: Ezt az átalakítást mi nehezen éljük meg, azt azért hozzáteszem. Megvárjuk, hogy mi lesz belőle.

ATV: Megkérdezték önöket, hogy jó-e ez az irány?

Sch. J.: Nem.

ATV: Nem volt egyeztetés?

Sch. J.: Nem volt egyeztetés. Hát az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsánál volt egyszer egy találkozónk, ahol az államtitkár úr levezette, hogy a szociális ellátórendszert hogyan kívánják átalakítani, és innentől kezdve pont.

ATV: Ezt a fideszes polgármesterek – nyilván másokkal is szokott beszélni – hogy élik meg, hogy egy ilyen horderejű változásról még a politikai családon belül sem egyeztet a kormány?

Sch. J.: Hát ugye az egy nehéz kérdés, hogy mit és hogyan egyeztetnek. Én azt látom, hogy az egyeztetésnek a formái visszaszorultak. Nagyon remélem, hogy az elkövetkező időben azért emelkedni fognak, mert itt most, hogyha tényleg arra megyünk, hogy mindenféle adóbevételünk az beszámolódjon a közhatalmi bevételekből az állam fenntartási pozíciójába, akkor el kell gondolkodni azon, hogy van-e valós önkormányzatiság.

ATV: Merthogy ön szerint ezzel magukat az önkormányzatokat lehetetlenítik el, vagy kiüresítik ezt az egész tervezési formát?

Sch. J.: Nem üresítik ki, hanem ilyen direkt formában determinálva megvan az, hogy én beszedem, bejön, de azt mire kell kötelezően fordítanom, és innentől kezdve a mozgástere nagyon kevés lesz az önkormányzati szektornak.

ATV: El tudja mondani, hogy mondjuk a település mindennapi életében ez a mozgástérhiány hol jelent majd problémát?

Sch. J.: Az átmeneti finanszírozásokban és a sajáterős beruházásokban. Mondok ilyen példákat: ami nincs európai uniós támogatás alatt – mondjuk, egy konyhába kell venni eszközöket több millió forintért –, nem tudjuk megvenni. Vagy mondjuk egy árokásó gépet kellene beszerezni ahhoz, hogy a vízrendezést tudjuk végezni – nem tudjuk megvenni. Összkerékhajtású autókat kellene venni, mondjuk a sószóráshoz – nem tudjuk megvenni, mert a saját forrásaink azok csökkennek.

ATV: Nem életszerű, hogy sok település ezeket a dilemmákat úgy fogja feloldani, hogy inkább segélyezésre költ kevesebbet? Hiszen megteheti.

Sch. J.: Nem, mert a saját lakosaival fog szembetalálkozni, és azt tudni kell, hogy azért négyévente megmérettetés van, és azok az emberek nem nagyon népszerűek, akik elég egzaktak és kemények ilyen szempontból. Egyre több az, aki ilyen segélyezésre rászorul, vagy inkább azt mondom: nem is biztos, hogy rászorul, hanem a társadalomnak egy nagyon nagy része az hozzászokott, és mindebből nagyon nehéz visszalépni – minden egyes kapott támogatásból. A lakásfenntartási támogatás az, amit épp a Parlamentben hallottam, hogy a volt MSZP-s államtitkár mondta, hogy „ez az ő édes gyermeke”. Igen, az addig rendben van, hogy ez az „ő édes gyermeke”, csak azt látni kell, hogy ez a lakásfenntartási támogatás azért jött létre, mert óriási rezsik voltak, én meg azt gondolom, hogyha volt rezsicsökkentés, akkor a lakásfenntartási támogatást meg ki lehet vezetni.

ATV: Azt mondta az illetékes államtitkár egyébként, hogy ennek az egész átalakításnak az az értelme, hogy igazságosabb legyen a rendszer, igazságosabb keretek között juthassanak hozzá az őket megillető támogatásokhoz a rászorulók. Helyben az önkormányzatoknál jobban el tudják dönteni, hogy ki az, aki rászorul. Nem fog csökkenni az együttes – állam és önkormányzat által – szociális támogatásokra fordított forrás, és nem történhet meg szerinte, hogy egy szegényebb önkormányzat nem tud települési támogatásokat adni az ott élőknek. Ezzel egyetért?

Sch. J.: Szedjük szét. Van ennek három része. Az egyik az, hogy valójában a források tekintetében több állami forrás nem kerül bele, csak egy kicsit átosztódik egyik helyről a másikra. Az, hogy nem lesz senki, aki támogatást ne tudna kapni, én ebben egyetértek. Valamilyen minimális támogatást mindenki fog kapni, amennyiben rászorul, de ezt is, hogyha megnézem, akkor van az alanyi jogú, amiben van három vagy négy támogatási forma, azt kapja. Kitölti a papírt, meg se fogják nézni különben – csak azt fogják megnézni, hogy a lakcíme az ott van-e, ott él, minden egyes dokumentumot, amit benyújtott (jövedelemigazolás, egyéb), azt hivatalos szerv állította ki –, és automatikusan folyósítani fogják. Mi pedig azt fogjuk megnézni, mert mi tudjuk: 20 ezer fő alatt – 20 ezer fő fölött már nem, mert ott azért már mindenki mindenkit nem ismer – tudjuk, hogy esetleg ő jelen pillanatban foglalkoztatást-helyettesítő támogatáson (FHT) van, de Ausztriában dolgozik, tehát egyéb támogatás nem jár, de aki FHT-t kap, az biztos hogy jönni fog az önkormányzathoz egyéb más támogatásokért is.

ATV: Ha jól értem, annyit nem kaphatnak az emberek, mint eddig, még ha valamit mindenki kap is változatlanul.

Sch. J.: Ez így van, annyit nem fognak.