A Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium. Fotó: Facebook
A kormány, azon belül is az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) szándéka a szegedi Ságvári Endre Gyakorló gimnázium átnevezése. A cél a kommunista utalások eltüntetése és az iskola méltó elnevezése lenne, az iskolában azonban mögöttes szándékokat is emlegetnek. Az iskolában és a városban is elsöprőnek tűnik a tiltakozás és az ellenállás, amelynek támogatására tízezer fős Facebook csoport szolgál. A fenntartó Szegedi Tudományegyetem nem nyilatkozik. A Jobbik, a Fidesz-KDNP és a kormány ennek ellenére határozottan egyetért abban, hogy a „rendőrgyilkos” Ságvári Endre, 1944-es kommunista-antifasiszta ellenálló neve nem maradhat. Ki volt Ságvári, mi a gond vele, illetve miért védik meg mégis?
Rétvári Bence a jobbikos Szávay István február 12-i írásbeli kérdésére válaszul említette először, hogy a szegedi gimnázium nem viselheti tovább Ságvári Endre nevét, hozzátéve, hogy ez szerinte a hatályos jogszabályokkal is ütközik. A hírt először az Origo hozta le, a gimnázium diákjai pedig válaszul tiltakozásba kezdtek, több mint tízezer támogatójuk van.
A fenntartó Szegedi Tudományegyetem, amelynek autonómiája mindeddig védelmet nyújtott a gimnáziumnak neve megőrzésére, most azt közölte, mindenben együtt kíván működni a minisztériummal az ügyben. Az iskola igazgatója, Dobi János az üggyel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni, és Szabó Gábor szegedi rektorhoz irányított minket, aki azonban ugyancsak elutasította, hogy bármit is hozzátegyen korábbi nyilatkozatához. Később a szegedi városi televíziónak Szabó már elmondta, nem tartja a Ságvári átnevezését nagyon fontos kérdésnek.
A Szegedi Tudományegyetem gyakorló gimnáziumának történetét tulajdonképpen végigkíséri a Ságvári körüli politikai vihar. A pár évvel korábban Szegeden felállított Új Gimnázium 1955-ben, az igazgató, Bokor Pál fenntartásai ellenére vette föl Ságvári Endre nevét. Ez már 1956-ban, a forradalom idején megváltozott rövid időre, amikor Hunyadi János Gimnáziummá váltak, de 1957-ben visszaállították az eredeti állapotot. A rendszerváltás után, és különösen a kétezres évek második felében főleg a jobboldal részéről folyamatos volt a kérés: vegyék fontolóra a Ságvári nevének megváltoztatását.
Az érvek most is hasonlóak, a helyzet azonban valóban komolyra fordult. Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője írásban kérdezte meg Balog Zoltán emberierőforrás-minisztert arról, mikor történik meg az „egykori kommunista rendőrgyilkos Ságváriról” elnevezett intézmény nevének megváltoztatása. Szávay érvelését követve erre azért lenne szükség, mert „Rákosi Mátyás és Kádár János diktatúrája által egyaránt piedesztálra emelt Ságvári Endrét mára méltán feledte el a létező szocializmus évtizedeiben gazdasági és szellemi értelemben is kivéreztetett nemzet”.
A miniszter helyett válaszoló Rétvári Bence államtitkár ekkor ígérte meg Szávaynak, hogy „a gyakorlóiskolák felülvizsgálata egyébként is folyamatban van, és az idei nyár folyamán több átszervezésre is sor kerülhet, lehetőség nyílik majd a névváltoztatások végrehajtására is”.
Rétvári Bence, az oktatásért felelős minisztérium parlamenti államtitkára is a Magyar Tudományos Akadémia egy, pár évvel ezelőtt publikált ajánlására hivatkozott, mely szerint Ságvári Endre „neve a kommunista áldozatvállalás jelképe lett, így közterület elnevezésére nem ajánljuk, mivel értelmezésünk szerint XX. századi önkényuralmi politikai rendszer fenntartáshoz kapcsolható”.
„Je suis Ságvári”
A hír hallatán a gimnázium diákjai, egyes tanárai és öregdiákok is azonnal reagáltak. A Facebookon hamarosan megjelent a Ne nevezzék át a Ságvárit nevű csoport, amely pár nap leforgása alatt több ezres közönséget vonzott be, jelenleg több, mint tízezren „tetszikelik”, február 26-án este pedig a kormány részéről az ügyet kezelő Rétvári Bence kereszténydemokrata államtitkár Facebook-falát árasztották el kommentárokkal. De innen terjedt el az iskola testneveléstanárának, alapfigurájának, a Szegeden publicistaként is ismert Barok Istvánnak a nyílt levele is a neten, amelyben a gimnáziumban érettségizett kormánytagokat kéri számon a tervek miatt. Barok nemcsak azért nevezte írásában felháborítónak az átnevezésre tett erőfeszítéseket, mert úgy gondolta, Ságvári történelmi szerepe pozitív, példaértékű, hanem azt is hangsúlyozta, hogy a név összeforrt a gimnázium közösségével, és az iskola presztízsével is.
A csoport adminisztrátorai a Budapest Beaconnel azt közölték, nem kívánják kilétüket körülírni, mivel úgy ítélik meg, mindez elterelné a figyelmet céljaikról. Beszéltek nekünk az oldal elindításáról is:
„Az oldalt szinte abban a pillanatban létrehoztuk, amikor az Origón megjelent az első cikk az átnevezésről, és sikerült azon jól felháborodnunk. Azonban ilyen nagy érdeklődésre, és ilyen heves növekedésre nem voltunk felkészülve. […] Akkor találtuk ki azt is, hogy helyet adunk az ellenvéleménynek és termékeny vitának is, mindaddig, amíg az szalonképes, és nem trágár vagy uszító. Ehhez azóta is tartjuk magunkat, csak ritkán kell valamit törölnünk” – írták.
Az oldalon olvasható kommentárokból is ugyanez látszik. Rengeteg a felháborodott, a Ságvári név megtartását követelő, vagy csak simán a kormányt kritizáló kommentár, emellett találhatunk békésebb és erősebb kiállásokat is a kommunista mozgalmár névtáblájának eltávolítása mellett. A Ságvári Gimnáziumot – hasonlóan vetélytársához, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumhoz – elitiskolának tartják, és mint ilyen, identitása nagyon erős. Mindkét iskolára ugyancsak jellemző az, hogy a városi egyetemi értelmiség több generációja is egyik vagy másik helyen érettségizik, így sokszor családi hagyománnyá is válik az, ha valaki „ságvárista” volt. A városi sportkupáktól kezdve a tanulmányi versenyeken át a gimnázium sajátos hagyományaiig bezárólag mind az alapító, mind pedig maga a név alapvető, közösséget összetartó szerepet játszik. Ahogy a tiltakozás szervezői fogalmaztak: „ez a márkanevünk, és hatalmas közösséget és ismertséget alapoztunk rá, és mert fontos a folytonosság”.
Az iskola tanárait állítólag meglepte, mekkora összetartást váltott ki az intézményen belül az ügy. Egy tanár elmondása szerint az, hogy a diákok magukénak érzik a Ságvári nevet, magától értetődő, ugyanakkor, ahogy a külső nyomás ellenében egyértelműen összezártak, az meglepő, hiszen előtte nem igazán volt az jellemző a diákokra, hogy komplex válaszokat keressenek történelmi és identitásbéli kérdésekre. Ebben szerintük egyes pedagógusok, mint például a nagy tekintélyű, már említett Barok Istvánnak az átnevezés elleni kiállása katalizátorszerepet játszott.
Információink szerint az iskola berkein belül az a vélekedés is elterjedt, hogy a mostani, a Jobbik és a Fidesz által is támogatott átnevezés szoros összefüggésben lehet azzal, hogy a nyáron a kormány a Ságvárihoz hasonló gyakorló gimnáziumok rendszerét gyökeresen átalakítaná.
Ki az a Ságvári Endre és mi (lehet) a baj vele?
Az 1989-es rendszerváltást követően Magyarországon szinte azonnal elindult azoknak az utcáknak, tereknek, és közintézményeknek az átnevezése, amelyek a szocialista rendszer munkásmozgalmi személyiségeinek, politikai vezetőinek állítottak emléket. Ennek a – később a korszak minden emlékét elsöpörni igyekvő – politikának a szimbolikus nyitánya volt az, amikor 1989-ben Krassó György és a radikális Magyar Október Párt más tagjai demonstratív akcióval távolították el Münnich Ferenc, 1956 utáni belügyminiszter és pártvezető utcanévtábláját a mai – és egykori – Nádor utcából Pesten.
Krassó politikájának ezt az elemét később a kialakuló hivatalos politikai elit is átvette. Ságvári Endre – aki ugyan 1944-es halála okán sem a Rákosi-, sem a Kádár-korszakhoz közvetlenül nem köthető – 1945 utáni, központilag előírt kultusza nyomán került indexre.
Az eredetileg Spitzer Endreként, egy ügyvéd fiaként 1913-ban napvilágot látott Ságvári 1936-ban kapcsolódott be a magyar munkásmozgalomba, először a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetén (ifjúmunkások) keresztül. Svéd László történész Ságvári második világháború alatti tevékenységéről írt tanulmányában hangsúlyozza, politikai tevékenységét lehetetlen elválasztani két társának, Levin Tibornak és Uhrin Istvánnak a nézeteitől. Az biztos, hogy a később pacifista álláspontjáról ismert ifjú aktivista belépője nem éppen sikerült békésre: 1937-ben kétszáz ifjúmunkás kíséretében zavart meg egy nyilasgyűlést a Tompa utcában, ahol a jelenlévő szélsőjobboldaliakat alaposan helyben is hagyták. Az esetet állítólag több, a nyilasok részéről érkező szóbeli provokáció előzte meg. Ez nem változtatott azon, hogy miután a kiérkező rendőrség előállította, egy év börtönbüntetést majd zsidó mivolta miatt munkaszolgálatot kapott.
Kiszabadulása után illegális kommunista lett. 1941 elején Uhrinnal és Levinnel Magyarország kilépését követelték a náci Németországgal való szövetségi rendszerből, valamint katonakorú embereket biztattak arra, ne vonuljanak be a seregbe. Ezzel Ságvári és társai tulajdonképpen szembementek nemcsak Horthy és Hitler, de – tekintettel arra, hogy még aktuális volt a Molotov-Ribbentrop paktum – Sztálin aktuális érdekeivel is. Háborúellenes agitációjuk a korban bűncselekmény volt, Ságvárit 1942-től a rendőrség figyelte, folyamatosan álneveken bujkált, miközben társai közül Uhrin a Don-kanyarban, büntetőszázadban esett el, Levint pedig 1944-ben a börtönből rakták át a dachaui koncentrációs táborba tartó vonatra.
Ságvári életének legvitatottabb szakasza éppen utolsó perceire esik. Mivel folyamatosan folytatta illegális tevékenységét, az 1944. márciusi német megszállás után a Gestapóval együttműködő magyar csendőrség továbbra is körözte. Egy társával folytatott titkos találkozó közben egy budai cukrászdában kapták végül el 1944. júniusában. Ságvárinál letartóztatásakor pisztoly volt, amellyel egy csendőrt, Pétervári Jánost helyben halálosan megsebesített, majd megpróbált elfutni, eközben azonban elbukott és végül lelőtték, sérüléseibe a kórházban – más források szerint a mentőautóban – belehalt.
A Vörös Hadsereg bevonulása után kialakuló szocialista rendszerben Ságvári kommunista mártírrá változott, neve szinte egyedül képviselte a magyar antifasisztát. A hatalomnak ugyan voltak Ságvári múltjával kapcsolatban fenntartásai (Rákosiék nem tartották elég sztálinistának), de nevére mégis szükség volt, hiszen Nyugat- vagy Dél-Európával ellentétben Magyarországon nem volt túl nagy a németellenes fellépések száma. Személyének állampárti politikai fontosságára jellemző volt, hogy az egyik őt elfogó csendőrt 1959-ben kivégezték. Egy másik, az akcióban résztvevő nyomozót, az 1971-ben, Kanadában elhunyt Kristóf Lászlót viszont egy ellentmondásos, Legfelsőbb Bíróság által hozott döntés 2006-ban felmentette.
Az 1989 utáni magyar jobboldali politikusok többször, hangsúlyozottan elítélték Ságvári történeti szerepét, mondván, tevékenységével a Szovjetuniót, tehát a korabeli ellenséget segítette, elutasította a demokráciát, illetve szolgálatát teljesítő nyomozót gyilkolt meg. Ez a nézet különösen erős a radikális jobboldali Jobbikban. A beterjesztő Szávay Istvánnak több kérdést is feltettünk, arra kérve, hogy fejtse ki bővebben, miért problémás szerinte Ságvári szerepe. Ezekre a következő választ juttatta el hozzánk:
„[…] A kommunista hatalom saját legitimációjának növelése érdekében József Attila, Petőfi Sándor, vagy Dózsa György életművét is megpróbálta a munkásmozgalmi szempont kizárólagosságának jegyében átdolgozni. [….] Számunkra azonban nem is az egykori állampárt véleménye volt a meghatározó, hanem az, hogy Ságvári Endre nem a demokratikus Magyarországért küzdött, hanem az 1918-1919-ben már végzetes pusztításokat okozó proletárdiktatúra magyarországi újraépítéséért.”
Szávay azt is hozzáteszi, hogy ugyan egyetért azzal, hogy a fiatal kommunista ellenálló 1944. márciusa után „emberellenes rendszer” ellen harcolt, ez azonban szerint önmagában nem lehet érték, „ilyen alapon Sztálinból is hőst lehetne faragni, hiszen valójában ő is antifasiszta volt”.
Amikor arról kérdeztük az oldal megalapítóit, mi az, ami miatt a név elsősorban fontos nekik, első helyen azt az érvet emelték ki, hogy a Ságvári Szegeden egyfajta márkanév, ugyanakkor fontosnak tartják azt is hangsúlyozni, hogy maga a névadó sem adhat okot a szégyenkezésre:
„Antifasisztaként tanúsított áldozat- és kockázatvállalása révén felnézünk Ságvári Endrére. Mert bár Ságvári Endre kommunista volt, az ő élete alatt a kommunizmus Magyarországon még nem követte el azokat a bűnöket, amik miatt most egyesek elítélik” – válaszoltak.
A szervezők azt is világossá tették, hogy az MTA ajánlásai egyáltalán nem kötelező érvényűek. Ráadásul, ahogyan azt a Hvg.hu nemrégiben kiderítette, gyakorlóiskolákra, közintézményekre nézve a közterületekre kidolgozott ajánlások nem is érvényesek.
Hivatkozott cikkek:
http://m.origo.hu/itthon/20150220-tuntetest-szerveznenek-a-sagvaris-diakok.html
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/fellangolt_a_vita_sagvarirol_demokrata_vagy_terrorista/2419658/
http://epa.oszk.hu/00900/00995/00013/pdf/svedl.pdf
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/barok_istvan_a_sagvariert_a_sagvarizmusrol/2418659/