Novák Benjámin, a Budapest Beacon riportere interjút készített Reinhard Bütikofer, német Európai Parlamenti képviselővel, az Európai Zöld Párt társelnökével a Budapesten ma és tegnap megrendezésre kerülő ‘Green Jobs Conference’-en.

Mit csinál Ön Budapesten? Miért jött el hozzánk, ebbe a nagyszerű városba?

Imádom Budapestet. Jelenleg éppen felkészülünk egy kampányra és nem is jöttem volna, de kaptam egy meghívást, hogy beszédet tartsak a ”Zöld Növekedés” konferencián. Ez az egyik kedvenc témaköröm. Hogyan fordítsuk jó irányba az európai gazdaságot? Hogyan győzzük le a vérszegény növekedést? Ugyanakkor hogyan kerülhetjük el azt, hogy ismét elkövessük a régi hibákat. Van-e másik recept, hogy egyszerűen fogalmazzunk, amely nagyobb gazdasági dinamizmust  és nagyobb társadalmi befogadást eredményez, több munkahelyet hoz létre, nagyobb versenyképességet teremt úgy, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a  kihívásokat környezettel szembeni felelősségünkben?

Nem csak távoli ötletek vannak, hanem olyan példák is, amelyek megvalósíthatóak. Az ipari reneszánsz és a környezettel szembeni felelősség, nem egy vagy-vagy kérdés, nem kompromisszum. Fontosnak tartom, hogy az Európai versenyképesség közép és hosszú távú megőrzése és fejlesztése érdekében az a fenntarthatóság koncepciójára és gyakorlatára épüljön. Tehát amiről beszélni fogok, az nem csak az energiapolitikáról fog szólni, hanem a forráshatékonyságról is.

Az üzenet, amit itt el szeretnék mondani, arról szól, hogy a Zöld Növekedés nem egy korlátozott ajánlat a gazdaság egy kisszámú zöldes-szektora részére. Ez alapvetően egy széleskörű lehetőség. „Zölddé” tehetjük az összes iparágat, az olajipar kivételével (mondja nevetve). „Zölddé” lehet tenni az autógyártást, a vegyipart, a szerszámgépgyártást, stb.

Az alapcél, amiért küzdeni kell, az energia és erőforrás hatékonyság. Ez az, ahol ez az egész beszélgetés mélyen kapcsolódik a jelenlegi Európai szintű döntéshozatalhoz. Ahol az EU bizottság javasolja az energiahatékonysági célok feladását az Európai Unióban.

Ez úgy hangzik, mintha a „Zöld Mozgalom” több lenne egy pusztán gazdasági mozgalomnál, ez egy társadalmi mozgalom is, mely rendelkezik politikai nézőponttal is. A Fukishima-i krízist követően a német kormány azt a döntést hozta, hogy eltávolodik az atomenergiától és 2022-ig bezárja atomerőműveit. Mi volt ennek az oka?

Németország két harma az 1987-es csernobili katasztrófa óta folyamatosan amellett érvel, hogy le kell építeni az atomenergiát. A Zöld Párt, az én pártom hosszú időn keresztül kiállt és védte ezt az álláspontot a politikai rendszerben. Csak egy apró párt voltunk, és az emberek többségét senki nem képviselte ebben a kérdésben a parlamentben. Ennek megváltoztatásával sikereket értünk el.

Amikor 1998-ban beléptünk a kormányba, a szociáldemokrata párttal kötött megállapodásba beleírtuk, hogy az atomenergia leépítése az alku része. Ekkor volt az, hogy az első leépítés megtörtént. Kompromisszumot kötöttünk az iparral a leépítésről.

A soron következő kormányok vissza akarták csinálni ezeket a fejlődéseket a lobby nyomása miatt. Politikai zsákutcába futottak azáltal, hogy pont a fukushimai tragédia előtt tűzték napirendre.

Fukushima a nyilvánvaló ébresztőóra- volt, amely bizonyította, hogy minden ígéret ellenére, mely azt mondta, “Nos, Csernobil régi szovjet technológia volt, mit vártatok tőle? Nekünk itt nyugaton magasabb technológia áll rendelkezésre! De kinek lehet magasabb technológiájuk, mint a Japánoknak?… velük is megtörtént. Fukushima után az országban ezt senki nem venné be. Németország politikai rendszerében minden egyes párt atomenergia-ellenes párt lett. Ebből a szempontból alapvetően mindenki a Zöldeket követte.

Ezután a konzervatív kormány kezdeményezte a második leépítést, vagy úgy is mondhatom, hogy a mi kezdeményezésünket valósította meg. A második érdekes pont az, hogy minden aggodalom – a németek aggodalmaskodása világhírű – alaptalannak bizonyult azzal kapcsolatban, hogy „lesz-e elegendő energiánk, ha leépítjük az atomenergiát” megalapozatlannak bizonyult a jelentős megújuló energiafejlesztés miatt.

Németország jelenleg is s már jó néhány éve nettó energia exportőr. Többet exportálunk, mint korábban bármikor. A növekedés a megújuló energiák terén jóval nagyobb, mint az atomenergiánál.

Gondolja, hogy ez lesz a trend más európai országokban is, hogy eltávolodnak a hagyományos energiaforrásoktól a megújuló energiák felé, a sokkal fenntarthatóbb energiák felé? Ez egy nagyon nehéz témakör lehet, a megújuló energiához az emberek fejében kapcsolt magas költségek miatt.

A költség nyilvánvalóan egy fontos kérdés az ipar és a fogyasztók számára is, de ha korrekt módon hasonlítjuk össze a költségeket, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy hatalmas támogatásokat fizetnek ki a fosszilis energiára, mint például a szén. Spanyolországban minden egyes munkahely a szénbányászati iparban 1 millió eurós támogatásban részesül évente. Nagyon nagy támogatás van a fosszilis energiákra, az atomenergiára, és a megújuló energiára is. Viszont mi azt értük el, hogy létrehoztunk ez „naplemente-mechanizmust”, amely évről évre csökkenti a megújuló energiák támogatását. Mivel a technológiai fejlődés olyan erős volt, képesek voltunk a támogatások csökkentését felgyorsítani. Példának okáért, amikor ezt elkezdtük, a napelemek támogatása nagyjából 40 eurócent volt kilowattóránként, jelenleg ez közel van a 12 eurócenthez. Ez egy hatalmas előrelépés, és ez a technológia hatalmas mértékű fejlődésének köszönhető.

Ezek a technológiai fejlesztések csak azért tudtak létrejönni, mert piacot hoztuk létre. Ha nincs piac, nincs technológiai fejlődés. Tehát egy keletkező ipart támogattunk, de olyan erőssé tettük, hogy az most már közel van a piacképességhez.

Néhány megújuló energiaforrás esetében már nincs is szükség támogatásra. A szélenergia a szeles régiókban annyira olcsó, hogy versenyben van az atomenergiával is.

Németország jó példákkal rendelkezik.

És számos új munkahelyet teremtettünk. Ez is érdekes. A régi fosszilis ipar és az atomenergia ipar nem hoz létre sok új munkahelyet, de a megújuló energiaszektorban munkahelyek százezrei jöttek létre.

Egyszer a német Zentralverband Elektrotechnik- und Elektronikindustrie e.V. (Elektrotechnikai és Elektronika-ipari Szövetség) elnöke írt nekem egy levelet, mely szerint „a kis- és középvállalkozások egyharmada ma már nem létezne, ha nem lenne megújuló energiapolitikájuk. Ez üzleti lehetőséget biztosít nekünk, nyereséget termel, és lehetőséget nyújt, hogy új munkahelyeket hozzunk létre.”

Január 14-én egy az “Európa újraiparosítása a versenyképesség és fenntarthatóság előmozdítására” című vita során Ön azt állította, hogy “Szükséges beruháznunk, előre lépnünk és új ötleteket alkalmaznunk. A versenyképességre nem szabad úgy tekinteni, mint a fenntarthatóság kompromisszuma. . . . Ez egy alapüzenet, melyet mindannyiunknak el kell fogadni, és sajnálom, hogy a szélsőjobb részéről néhányan ezt nem értik meg.”

Ez egy nagyon mély kijelentés. Mit gondol, mi gátolja a nagyközönség, vagy legalább a politikai elitet abban, hogy valóban előbbre lépjenek a fenntartható energia irányába?

Különbséget kell tennünk a nagyközönség és a néhány ember által „elitnek” nevezett csoport között. A nagyközönség támogatja a mi irányunkat. Az „‘Energiewende”-t, az energia átalakulási politikát, melyet szeretnénk megvalósítani Németországban, az emberek nagy többsége támogatja. Néhány lobbycsoport azonban nem elégedett a folyamattal.

Néhány iparági vesztes. Négy fő csoport van nálunk, akik szinte mindent irányítottak az energia előállítás terén. Aztán hirtelen, mivel nem vigyáztak, és mert nem vették észre, hogy az új technológiákat nem szabad figyelmen kívül hagyni, most azzal szembesülnek, hogy versenyképességi problémákkal küzdenek. Lemaradtak. Most nekik kell utánozniuk, de ők inkább a saját útjukat járnák – a régi oligopol utat.

Új versenyt teremtünk, amely csökkenti az energia árát. “Új versenyt hozunk létre, amely csökkenti az energia árát. Egy teljesen új vállalkozói osztályt hozunk létre . … ami megelőzi, hogy a piacon monopólium vagy oligopólium jöjjön létre.” Tulajdonképpen ez a program segített feltámasztani a német gazdaságot

Azonban, nem szeretnék megfeledkezni az árnyoldalakról sem, ha Európa nem húz bele, nem gyorsít fel és tartja a lépést a fejlődéssel akkor le fogunk maradni. Láttam egy friss tanulmányt, amely azt mutatta be, hogy a megújuló energia befektetések és szabadalmak szempontjából Európát a lemaradás veszélye fenyegeti az Egyesült Államokkal, Japánnal és Kínával szemben.

A legújabb technológiai áttörés, ami megkétszerezi a napelemek elméleti hatékonyságát, az MIT-n történt, nem pedig Európában.

Tehát úgy gondolom, hogy az idézett nyilatkozatból az is kiderül, van egy semmibe vezető út is. Ez az, ha nem újítunk, ha megpróbáljuk lenyomni a béreket és a költségeket, és megfeledkezünk az újításokról. Ha Európa azt az utat követi, akkor veszít versenyképességéből a többi játékossal szemben.

Emlékezetes, hogy Thomas Friedman a NY Times-tól azt írta Kínáról: Az első ipari forradalom alatt Kína alvásba szenderült, a második idején kezdtek felébredni, és a harmadikat ők akarják vezetni.

Ha látjuk, mit csinálnak náluk, akkor láthatjuk, hogy ez pontosan így van. Szóval Európának előre kell mozdulnia.

Valószínűleg rendelkezik információval a Pakssal kapcsolatos fejleményekről. Mit gondol erről?

Ez a legsiralmasabb dolog három szempontból is.

Először is, ez nem a megfelelő fajta energia, és be fogja betonozni ezt a rossz típusú fejlesztést évtizedekre. Egy sokkal progresszívebb energiapolitika útjába fog állni. Például a megújuló energiák útjába, amiben Magyarország nagyobb potenciállal rendelkezik, mint bármely szomszédja. A legjobb lehetőségeket vesztegetik el.

Másodszor, ez egyáltalán nem demokratikus. A döntés meghozatala meglehetősen tekintélyelvűnek tűnik. A döntést pályázat nélkül, parlamenti vita nélkül, nyilvános vita lefolytatása nélkül, megvalósíthatósági tanulmány nélkül, népszavazás nélkül hozták meg. Két vezető, zárt ajtók mögött meghozott, nem demokratikus, nem átlátható döntése.

Harmadszor pedig, emiatt Magyarország orosz függősége megnő. Véleményem szerint a magyaroknak erre is gondolnia kellene. Nézze, Orbán Úr azt mondta, nem akar Brüsszel gyarmata lenni. Most akkor pontosan milyen viszonya is lesz Moszkvával? Arra gondolok, hogy láthatjuk, Moszkva mit tesz a szomszédaival, ha megnézzük, mi folyik éppen Kijevben. Miért nem látjuk, hogy Oroszország Putyin által vezetett jelenlegi kormánya az energiapolitikát próbálja meg arra felhasználni, hogy új gyarmatokat hozzon létre, hogy feltámassza és újra megalapozza a régi birodalmi nagyságát, nem azon az alapon, hogy mellőzi a régi katonai eszközök használatát, hanem gazdasági eszközökkel? Főleg az energiával.

Az Európai Bizottság rendelkezésére állnak olyan tanulmányok, melyek megmutatják, hogy egy sokkal ambiciózusabb CO2 csökkentési-, energiahatékonysági- és megújuló energia politika nem csak sok új munkahelyet tud teremteni Európában, hanem nagy mértékben tudja csökkenteni az oroszoktól való függőséget is. Úgy gondolom, a magyaroknak mindhárom szemponton el kellene gondolkodniuk.

Biztos vagyok benne, hogy elgondolkodtak volna, de sajnos erre most nem volt lehetőségük.

Nos, a választásokon lesz rá esélyük, hogy megadják a választ.