“Először is önmagában mindig kicsit furcsa azon gondolkodni, hogy a szavazás ténye hogyan értékelendő. Egy demokráciában vita van – márpedig itt vita volt –, a dolgokat valahogy el kell dönteni, és a fejeket nem belyuggatjuk, mint régen a háborúban, hanem megszámoljuk . Megszámoltuk, és 26:2-t találtunk. Szerintem ez egy normális eljárásrend, hogy ha nincsen egyetértés. A magyar álláspontot egyébként nem befolyásolták a számarányok, elvi kérdést képviseltünk, tehát ha egyedül kellett volna szavaznunk, akkor egyedül szavaztunk volna, mert azt gondolom, hogy Magyarországnak világos és erős jelzést kell adnia abból a szempontból, hogy elmondjuk, mi nem járulunk hozzá ahhoz, ami az elmúlt öt évben itt általános volt. Nem járulunk hozzá, hogy a konszenzusra való törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződésnek a kereteit. Hogy ha úgy érezzük, hogy a keretek szűkek, az alapszerződés nem ad elegendő mozgásteret, és ha új szabályokra van szükségünk, akkor vessük fel ezt a kérdést – Magyarország erre készen áll – akkor vitassuk meg és módosítsuk az alapszerződést. De az legyen transzparens, demokratikus, előkészített és megfontolt, ne pedig esetről- esetre térjünk el értelmezésekkel az alapszerződés tényleges szándékaitól.

A második dolog, ami miatt ez fontos, az az, hogy az alapszerződés betartása mindig a kisebbek érdeke. A nagyobbak puszta erejüknél fogva is képesek az érdekeiket érvényesíteni. A magunkfajta közepesek, vagy a nálunk kisebbek, azok rászorulnak arra, hogy a jog erejével védjék a saját érdekeiket, ahhoz egy stabil jogi háttér szükséges, vagyis egy nem megkérdőjelezhető alapszerződésre van szükség. Ez a magyar nemzeti érdek. Másodsorban az elmúlt öt évben volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak Európai Uniós hatáskörbe vonni, amelyek egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak. Rezsicsökkentés, bankadó, földvédelem, sőt szerintem még a pálinka is ide tartozik, tehát van néhány olyan ügy, ahol éppen a lopakodó alkotmánymódosítás miatt gyakorlattá vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli megkérdőjelezése. Erőteljes jelzést kellett adnunk a tekintettben, hogy ezt a gyakorlatot nem fogadjuk el, ezt nem lehet folytatni, és ki fogunk állni a magyar érdekek mellett. Ezért van az, hogy valójában nem egy személyről szavaztam, hanem az eddig kialakult gyakorlat megváltoztatása érdekében kellett egy erőteljes jelzést adnom, ezért ha egyedül kellett volna ezt elmondanom, akkor egyedül mondtam volna el.

Újságírói kérdés: Junckerrel kapcsolatban a személyi kritikáit is elmondta?

Nem, mert azzal kezdtem, hogy Magyarország számára ez nem egy személyes kérdés.

Újságírói kérdés: Miniszterelnök úr nem is tekinti presztízsveszteségnek, hogy gyakorlatilag kettesben maradt David Cameronnal az ellenzők között? Úgy tekinti, hogy ez Magyarország érdeke?

Sok fajta habitusú ember létezik, amikor így szoktam maradni, az nem úgy tekintem, mint presztízsveszteség, hanem úgy, hogy kiálltam valami mellett, ami messze túlmutat a saját személyes érdekeinken. Valójában az Európai Néppárt érdekein is messze túlmutat. A magyar nemzeti érdekekért időnként úgy kell kiállni, hogy az ember néha egyedül marad. Van, hogy ketten vagyunk, van, hogy többségben vagyunk. Az, hogy mennyien vannak velünk, a kiállás értékét és szükségességét nem kérdőjelezheti meg, mert akkor a végén nem tudjuk képviselni a saját nemzeti érdekeinket”.

Újságírói kérdés: A magyar nemzeti érdekekre most milyen jövő vár?

Meg fogják érteni a magyar álláspontot.

Újságíró kérdés: A Fideszes képviselők hogyan fognak szavazni Strassbourgban?

Titkos szavazáson.

Újságíró kérdés: Tehát nem tudja?

Nekem van egy világos álláspontom, hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, de minden képviselő titkos szavazatot fog leadni, mivel az eljárás maga titkos, mert személyi kérdésről van szó.

Újságírói kérdés: Mennyire sikerült érvényesíteni az öt éves stratégiai tervet?

Ha itt lenne a dosszié, akkor fel tudnám sorolni szám szerint is, hogy van jónéhány dolog, amiben sikerült. Ez talán fontosabb is, mint a bizottság elnökéről szóló személyes döntés. Elfogadták azt a korábban támadott gazdaságpolitikai döntést, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni kell. Ezért korábban minden évben, amikor értékelték a gazdaság tevékenységét, akkor ezt kifogásolták. Aztán benne van a versenyképes energiaár kérdése. Nekünk van egy radikális álláspontunk, amit néhányan osztanak, ha még nem is mindenki, hogy önmagában a piaci szabályozás nem cél. Abban hiszünk, hogy a piaci szabályozással együtt járó verseny a fogyasztók számára jobb minőséget és olcsóbb árakat eredményez. De ez bizonyos termékek esetében nincsen így. Ilyen például az energia. Ezért ott meg kell fontolni, hogy mi a fontosabb. A szabályozás, a szabályozás elvszerűsége, vagy a fogyasztók éreke, hogy mennyit kell fizetniük a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen rezsiköltségek gyanánt. Itt is van egy elmozdulás. Van ilyen a migráció tekintetében. Mi egyértelműen azt mondjuk, hogy az Uniónak világossá kell tenni, hogy meg akarjuk állítani a migrációt. Mi a migrációt nem tartjuk menedzselendő, jól irányított folyamatnak, hanem azt le kell állítani. Ez ilyen nyersen nincs benne a szövegben, de az benne van, hogy a migrációt sokkal jobban kell kezelnie a jövőben, mint tette azt az elmúlt időszakban.

Újságírói kérdés: Költségvetési lazítás?

Költségvetési lazításról nincsen szó, szétfeszítené ez a téma ezt a rövid beszélgetést, de az idő nagy része erről a vitáról szól. Én magyar nemzeti érdekek szempontjából interpretáltam a történéseket, de ha az európai diskurzus nézőpontjából kellene beszámolnom önöknek, akkor a legnagyobb vita azon volt, hogy lehet-e rugalmasabbá tenni a szigorú pénzügyi szabályokat, vagy nem. És ha lehet rugalmasabbá tenni, akkor ezt lehetővé teszi a most megkötött szerződések összessége, vagy új szerződésre, illetve módosításokra van szükség a pénzügyi és stabilitási megállapodások tekintetében. A nagy vita a déliek és az északiak között most erről a kérdésről zajlott.

Újságírói kérdés: És lehet?

Mi ezen a vitán kívül vagyunk. Magyarország egy olyan válságkezelési modellt választott, amely radikálisan eltér mindenkiétől, amit itt alkalmaznak. Úgy fogalmaznék, hogy a trojka, vagy az Európai Bizottság és az IMF által javasolt válságkezelési modellt Magyarország nem használta. Mi egy másik válságkezelési modellt használunk, amiben egyszerre teremtjük meg a pénzügyi fegyelmet és növeljük a foglalkoztatottságot, egyszerre van növekedés és szilárd államadósság csökkentés, és költségvetési szinttartás. Mi egy más gazdaságpolitikai filozófiai és eszközrendszerrel kezeljük a magyar válságot, mint ahogy ez itt szokás, ezért az a vita, ami az itteni válságkezelésről szól, nem releváns Magyarország számára. Mi egy dolgot tudunk: nekünk az a jó, ha itt nem történik olyan változás, ami meggyengíti az Európai Unió pénzügyi stabilitását, mert az áttételesen kihat Magyarországra is, hiába folytatunk más gazdaságpolitikát, mint ők, mégis az itteni állapotok, különösen az exportkapcsolatok okán hatást gyakorolnak Magyarországra. Tehát akármit is csinálnak itt ők, az mindegy nekünk, csak csinálják jól.”

Újságírói kérdés: A kiszivárgott lengyel hangfelvételek bármilyen formában, akár csak informális formában egy kávézás mellett is, szóba kerültek?

Nem, de a magyar álláspont ebben teljesen világos. A minisztereknek is elmondtam kormányülésen, ha alkoholt iszunk, akkor nem beszélünk, és ha beszélünk, akkor nem iszunk alkoholt. Mert ha alkoholt iszunk és beszélünk, és felveszik, az maga a katasztrófa. Azt lehetőleg kerüljük el.