Ágoston László. Fotó: Budapest Beacon, Lestyánszky Ádám 

Bombaként robbant Ágoston László vasárnapi Facebook-bejegyzése, a média – köztük lapunk is – pedig úgy számolt be az esetről, hogy az operaénekes hülyét csinált egy csomó megvezetett emberből. Korábbi interjúalanyunk elmagyarázta, mi volt a valódi szándéka.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt, Ágoston László vasárnap csőbe húzott egy csomó, a kormány gyűlöletkeltő propagandáját szajkózó embert azzal, hogy előbb közzétett egy, az iszlám világ és az iszlám világból érkező emberek felé való nyitottság és elfogadás fontosságát hangsúlyozó szöveget, majd meghirdette azt a Fidesz és/vagy Orbán Viktor kedvelői között. Miután kapott hideget-meleget, fölfedte, hogy a szöveg valójában egy részlete a miniszterelnök arab bankárok előtt tartott 2015-ös beszédének. Hétfőre – feltehetően bosszúból – valakik elérhetetlenné tették az oldalát, amit azóta sem sikerült helyreállítani.

Lapunk még júniusban annak apropóján készített interjút az operaénekessel, hogy a menedzserként és marketing szakemberként is tevékenykedő fiatalember sokszor rendkívül megosztó közéleti témákat boncolgat. Mindeközben népszerűsége töretlenül nő, immár közel ötvenezer követőt tudhat maga mögött a Facebookon, mindezt úgy, hogy az oldala idén márciusban indult.

Szerinte, akik gondolkodnak és szeretnének véleményt alkotni, esetleg változtatni a környezetükön, nem találnak társakra, ezért az a célja, hogy megteremtsen egy olyan közbeszédet, ami nem egymás hergeléséről és az ellenségkeresésről szól. „Amit csinálok, az egy baráti kör, csak harmincezren vagyunk” – mondta akkor, ezért nem túl meglepő, hogy most sem az emberek összeugrasztása volt a cél.

Ágoston László magyarázatát (a szerző engedélyével) az alábbiakban minimális szerkesztéssel, változtatás nélkül közöljük:

„Sikerült a kísérlet, a „tréfa”, a kettészakadt ország egyik felének most egy percre el kellett gondolkodnia. Sok médium tálalta ezt úgy, hogy „hülyét csináltam Orbán követőiből” és a kommentekben is elkezdődött az „agymosottazás”. Pedig nem ez az út.

Nem azt akartam bebizonyítani, hogy egyes emberek hülyék, hanem azt, hogy hülyére vesznek minket. Nem az volt a célom, hogy pontot szerezzek a baloldalnak a „kviddics-meccsen”, hanem az, hogy szemeket próbáljak meg felnyitni. A mai magyar baloldallal amúgy se tudok könnyen közösséget vállalni…

Bármilyen nehéz elhinned, de a Fideszes és az ellenzéki – akármennyire gyűlölettel kommentel egymásnak – egyazon test két tagja, a magyarságé. Nem támadhat a kéz a lábra és nem haraphatja saját testét a száj. Az őrület jele lenne ez: azé az őrületé, amely már így is évtizede borítja hazánkat.

Sokan vannak, akik félnek – ti tanítottátok ezt meg nekem. És aki fél, a nyájjal akar tartani, az erős pásztor szavára vágyik. És nem fogja meggondolni, elvitatni a vezérürü szavát. Ne bántsd, nem a szándéka rossz. Csak 80 ezerből él havonta, nincs kilátása jobbra és mindenhonnan feliratok, bejátszások ijesztik. Légy belátással iránta.

Szitokból nem épül oltár, és védekezésbe szorult embert még nem győztek meg. Ez a jól sikerült kísérlet nem diadal; eszköz, amit használhatsz, amikor síkra szállsz a humanizmus értékei mellett. Hogy emlékeztetni tudd: elsősorban emberek és azon belül testvérek vagyunk. És nem igaz ember, nem igaz eszme, ami ezzel szembeszáll.

Tudom, nem erre számítottál. De amíg az egyik oldal diadalt akar ülni a másik felett, és amíg korábbi sérelmeket akarunk megtorolni jövőbeni vitákban, addig nem lesz béke a Kárpát-medencében.

Mondhatod – és igazad is lesz! –, hogy én se tudom ezt mindig betartani. De attól még a megbékélés az út. Legalább törekedjünk rá”.