Cassandra Emmons

Cassandra Emmons, a Princeton Egyetem doktori iskolájának hallgatója a helyben tevékenykedő nemzetközi szervezeteket és a demokrácia kikényszerítéséhez rendelkezésre álló eszközöket vizsgálja. Elmondása szerint tizenhárom olyan regionális szervezet van világszerte, amelyek rendelkeznek eszközökkel arra, hogy tagjaikat „rászorítsák” a demokráciára akkor, amikor demokratikus visszacsúszás következik be.

Az Európai Unió (EU) az egyik olyan szervezet a világon, mely képes rákényszeríteni a tagjait a demokratikus értékek betartására – mondta a Budapest Beaconnek adott interjújában Cassandra Emmons, a Princeton Egyetem doktori iskolájának hallgatója. Lehetőségek széles tárháza áll rendelkezésre az úgynevezett  „jogállamisági mechanizmustól” kezdve a kötelezettségszegési eljáráson át az unió alapszerződésének 7. cikkelyéig, amelyet abban az esetben lehet életbe léptetni, ha egy tagállam megsérti a jogállamiság alapelveit, és/vagy nem tartja tiszteletben az emberi jogokat. Emiatt az érintett ország elveszítheti az EU-tagságból fakadó előjogait.

Magyarország és Lengyelország esetében egyaránt komoly párbeszéd zajlott a legsúlyosabb szankció alkalmazásáról. Mindkét ország kormánya „jog felett álló eszközöket fejlesztett ki annak érdekében, hogy megvédje magát a külső kritikákkal szemben” – saját népe jogainak kárára – magyarázta Emmons.

Lengyelországgal kapcsolatban az EU már megindította a jogállamisági vizsgálatot Beata Szydło kormányának a fékek és ellensúlyok rendszerének – többek között az Alkotmánybíróság – lebontása érdekében tett lépései miatt. Emmons úgy véli, ez a lengyelek esetében a 7. cikkely alkalmazásának előszobája lehet.

A mechanizmust Magyarországgal szemben a Princeton doktori iskolájának hallgatója szerint két okból nem indította el az EU: egyrészt, mert még nem létezett, amikor elkezdődött az ország demokratikus visszacsúszása, másrészt, jogi eszköz lévén vonakodnak azt visszamenőleges hatállyal alkalmazni.

Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem politikatudományi és jogi karának professzora kollégájával, Mitchell Orensteinnel, a Pennsylvaniai Egyetem közép- és kelet-európai politikatudományok professzorával a Budapest Beaconnek közösen adott interjújában egy harmadik okra is fölhívta a figyelmet, ez pedig nem más, mint az Európai Néppárt szerepe: Orbán mindig is élvezte annak védelmét, ám ez „lengyel követőire” nem igaz, mivel ők az Európai Konzervatívok és Reformisták pártszövetségének tagjai.

Emmons néhány gondolat erejéig az október 2-i népszavazásra is kitért, mely szerinte „egy fontos lehetőség volt a magyarok számára, hogy kiálljanak és elmondják, nem értünk egyet a kormánnyal, még akkor sem, ha azzal sem értünk egyet, ahogy az EU a menekültválságot kezeli”.

Az EU jogállamisági mechanizmusa

Az Európai Unió Alapszerződésének 7. cikkének célja annak biztosítása, hogy valamennyi uniós ország tartsa tiszteletben az EU közös értékeit, köztük a jogállamiságot. A megelőző mechanizmus csak abban az esetben aktiválható, ha fennáll az értékek súlyos megsértésének „egyértelmű veszélye”, a szankcionáló mechanizmus pedig csak akkor, ha „valamely tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket”.

A döntést az Európa Tanács az Európai Bizottság (EB) és a Parlament részvételével hozza meg.

A jelenlegi mechanizmus viszont szinte alkalmazhatatlan, mivel rendkívül nagyarányú támogatás kell a döntéshez, és a tagállamok sem igyekeznek azt alkalmazni. A politikai szereplők számos új megközelítésre tettek javaslatot egy új független ellenőrző testülettől, a „Koppenhágai Bizottságtól” az EU Alapjogi ügynökségének (FRA) a hatáskör-kiterjesztéséig.

2014-ben a Bizottság elfogadta az új jogállamisági eljárás keretrendszerét, ami strukturált párbeszédet tett lehetővé az EB és egy adott tagállam között, valamint lehetőséget teremtett a nyomon követésre is.

2016 január 16-án a Bizottság első alkalommal döntött úgy, hogy megindítja jogállamiság eljárást egy tagállammal szemben. Lengyelország két törvény miatt került a célkeresztbe: az egyik az Alkotmánybíróság hatalmára és hatáskörére vonatkozott, a másik pedig az állami televízió és rádió vezetőségét érintette.

A interjút angol nyelven az alábbiakban teljes egészében megtekinthetik:

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):