Az „ellentmondásos” bírósági ítéleteket okolja a kormány tétlenségéért

“Sokféle gazdasági megoldás létezik (a devizaalapú hitelválság megoldására). Azonban van egy dolog, amit a kormány nem tud megoldani, mégpedig azt a jogi bizonytalanságot, ami az utóbbi idők ellentmondásos bírósági ítéleteiből következik” mondta el Varga Mihály Nemzeti Fejlesztési Miniszter riportereknek csütörtökön a Kereskedelmi és Iparkamara találkozóján.

Varga szerint a kormány csak azok esetében tud tenni valamit a probléma megoldásáért, akik forintot vettek fel deviza alapon, miután „egyeztetett az érintett szervezetekkel és gazdasági szereplőkkel.”

Varga szerint a Magyar Bankszövetség által készített javaslatok, beleértve a múlt pénteken elfogadott javaslatot is, nem megfelelő alap a törvény módosítására. A mai napig elfogadott javaslatok részletei nem kerültek nyilvánosságra.

A kormány abban reménykedett, hogy a hitelek újratárgyalására kényszerítheti a bankokat a szeptemberi bejelentéssel, mely szerint, ha a bankok nem oldják meg a problémát október végéig, akkor a kormány fog lépéseket tenni.

A megbeszélések során főleg a költségvetési oldalról Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta Vargának, hogy a mikro-, és kisvállalkozások belefulladnak a deviza alapú hitelekbe.

“Attól a ténytől eltekintve, hogy a kormány módosította, vagy elkezdte módosítani az összes rendszert Magyarországon, még mindig nem volt képes a gazdaságot növekedési pályára állítani, annak ellenére, hogy ez nagyon fontos lenne a gazdaságnak.” mondta Parragh.

Varga elmondta, a jövő évi költségvetés szerint a kormány 2%-os reál GDP növekedést vár (2,4% inflációval), és 2,9%-os hiánnyal számol éves szinten. Mások azonban csak 1%-ra, vagy még kissebre teszik a GDP növekedés mértékét.

Korábban a szerző a következőket írta a Budapest Times-ban a bankoknak adott ultimátumról:

Szokásos heti rádióinterjújában szeptember 6-án, pénteken Orbán Viktor Miniszterelnök elmondta, hogy a magyar bankoknak „erkölcsi kötelessége önként módosítani a devizaalapú hitelszerződéseket az ügyfeleik javára” és felhívta a bankokat, hogy „számolják fel a devizaalapú hiteleiket” november 1-ig oly módon, hogy az „ne hozza kedvezőtlenebb helyzetbe a forint alapú hiteleket felvevőket”, máskülönben „a kormány be fog avatkozni”.

Annak tükrében, hogy előző héten Rogán Antal, a Fidesz parlamenti képviselője a „devizaalapú hitel válság végső megoldásra” hívta fel országgyűlést, Orbán megjegyzéseit széles körben a bankszektornak adott ultimátumként értékelték.

Gyuris Dániel, a Magyar Bankszövetség alelnöke válaszában azt állította, hogy “bármilyen végleges, általános megoldás csak a kormány, a bankok és az ügyfelek részvételével érhető el”. Gyuris szerint „a mértékletesség, kiszámíthatóság és megbízhatóság helyreállítása alapvető feltétele a működő hitelezési piacnak, és hosszú távon a működőképes gazdaságnak.”

Gyuris felhívása azonban úgy tűnik, süket fülekre talált. Parlamenti nyitóbeszédében hétfőn Orbán Viktor miniszterelnök azt állította, hogy a bankok „rosszhiszeműen jártak el” azáltal, hogy olyan hitelszerződéseket kötöttek, amelyben az árfolyamkockázatot teljes mértékben az ügyfelekre hárították. Ezt a helyzetet”elfogadhatatlannak” tartja. Kifogásolta, hogy szerinte a bankok „előre tudták mi fog történni”, ha komoly forintleértékelésre kerül sor, Orbán a devizahiteleket „hibás terméknek” nevezte, és felhívta a bankokat, hogy „módosítsák a szerződéseiket november 1-ig, anélkül, hogy a kormánynak kelljen erre kényszerítenie őket.” Ismételt szavak hangzottak el a múlt pénteki rádióinterjúban a közműcégekkel kapcsolatban (akiket a kormány nyomás alatt tart a következő választás előtt a közműszámlák csökkentése miatt), Orbán azt mondta “most mi vagyunk az erősek, és a bankoknak kell meghajolnia előttünk.”

Orbán beszédére reagálva a Magyar Bankszövetség elnöke, Patai Mihály kedd reggel elmondta “naivitás lenne azt gondolni, hogy a bankszektor meg tudja oldani a devizaalapú hitelválságot saját erejéből”. Patai szerint a bankok már megállapodtak abban, hogy megosztják a teher egy részét a kormánnyal és a hitelfelvevőkkel.
2011 utolsó három, és 2012 első két hónapja alatt a magyar bankok 300 milliárd forint veszteséget könyveltek el amiatt, hogy a parlament lehetővé tette a svájci frank és euro alapú hiteleseknek, hogy a hiteleiket a piaci árfolyamnál mintegy 30%-kal alacsonyabb, mesterségesen rögzített árfolyamon fizessék vissza. Ezalatt az öt hónap alatt 169.256 hitelfelvevő fizetett vissza 1.354 billió forintnyi devizalapú forinthitelt, ami a teljes lakossági devizahitel-állomány 24,1%-a. Mintegy 503.000 háztartás azonban nem tudott élni a kormány által biztosított különleges lehetőséggel, vagy azért mert nem rendelkeztek elegendő megtakarítással, vagy azért, mert nem tudtak forint alapon hitelt felvenni, ami a devizahitel kiváltásához szükséges lett volna.

A kormány utólag felajánlotta a bankoknak, hogy kompenzálja veszteségeik 30%-át, amit a 2010-ben bevezetett úgynevezett válság-adójukból írhatnak le. A bankokra kivetett magyarországi „válságadó” 50milliárd forint alatti tőkerész  0,15%-a, az a feletti rész 0,53%-a éves szinten messze a legmagasabb az EU tagországok körében. Efelett a bankoknak tranzakciós illetéket is kell fizetniük, melyet 2011-ben vezettek be. A banki szektor vesztesége annyira nagy volt 2011 és 2012-ben, hogy anyabankjaiknak fel kellett tőkésíteniük leányvállalataikat.

Békési László magyar közgazdász, korábbi pénzügyminiszter szerint a magyar háztartások devizaadóssága idén júliusban mintegy 6 billió forintnyi volt. Ennek az összegnek a 20%-át tulajdonította (1,2 billió forint) a forint svájci frankkal és euróval szembeni leértékelődésének. Békési szerint a lakások és házak vásárlásához felvett devizaalapú hitelek csak 10%-ot tesznek ebből ki, melyek nagyjából egyharmada fizetésképtelen.

Békési szerint a kormánynak csak azokat a hiteleseket kellene megsegítenie, akiket otthonuk elvesztése fenyeget és nem azokat, akik azért vettek fel jelzálog alapú hitelt, hogy kicsapongó életüket fenntarthassák, illetve spekulatív befektetéseket tudjanak tenni.

Ezzel a véleménnyel Békési nincs egyedül. Múlt héten az OTP Bank elnök-vezérigazgatója azt kérte a kormánytól, hogy összpontosítsa erőit azokra, akik önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy otthonuk elvesztésének lehetősége fenyeget, beleértve azokat, akik forint alapú jelzáloghitelt vettek fel, akik száma (640 000) most már meghaladja a svájci frank vagy euró alapú hitelesek számát, emeli ki Csányi. A Hír TV-nek tett nyilatkozatában Csányi úgy vélekedett, hogy tizenöt százalékkal kellene a havi törlesztési díjat csökkenteni a deviza alapú hitelezetteknek ahhoz, hogy egy szintre kerüljenek a forint alapú hitelt felvevő hitelezettekkel.

Békési úgy tartja, hogy 80-90 milliárd forintos költséggel a bankok az összes deviza alapú jelzáloghitelt átkonvertálhatnák forint alapúvá. Ő úgy hiszi, hogy a banki szektor el tudna nyelni egy ilyen fajta veszteséget a 2011 és 2012-es első „mentőcsomag” által elszenvedetteken felül.

Azonban Orbán és Rogán nem arra kérte a bankokat, hogy csak a devizaalapú jelzáloghitelt számolják fel, hanem az összes devizahitelt (beleértve a jelzálog- és feltételezhetően a gépjármű hitelt is) a banki szektor részére becsülhetően egy 1.2 billiós költséggel számolva. Ebben az esetben sok európai bank dönthet egyszerűen úgy, hogy felszámolja a magyarországi működését ahelyett, hogy megint feltőkésítene.

Bármennyire is lesújtó lenne ez a magyar gazdaságnak, a felszámolt bankok csak a jéghegy csúcsát jelentenék. Patai szerint „A Nemzeti Bank nélkül nem lehetséges több ezer milliárd forintot svájci frankká átváltani” ezzel alátámasztva, hogy 12 billiárdnyi svájci frank beszerzése a forint összezuhanásához vezethet, mellyel elérhetetlen lenne az inflációs célkitűzés.

Patai a kormány gazdasági politikáját és a Központi Bank pénzügyi politikáját okolja a forint gyengesége és a magas kamatok miatt, mondván „a gazdasági politika határozza meg a devizaárfolyamot”. Továbbá hozzátette, hogy „a Magyar Nemzeti Bank határozza meg a pénz értékét, a kamatárfolyamot, melyre rájön az ország kockázati prémiuma” a hitelek fedezet-biztosítására utalva. „Ha jó a gazdaságpolitika, akkor ez olcsó, ha rossz, akkor viszont drága.”

Patai szerint a Magyar Bankszövetség két javaslatot is elkészített és átadott a miniszterelnöki hivatalnak augusztusban, és folyamatban volt egy harmadik javaslatcsomag kidolgozása.

Ha így van, akkor a kormány miért érzi magát arra kényszerítve, hogy ennyire erős álláspontot vegyen fel? A mostanáig benyújtott javaslatcsomagok talán annyira elfogadhatatlanok, hogy a kormánynak ultimátumot kelljen adnia? Vagy itt csak egyszerű politikai pózolásról van szó, hogy a Fidesz előnyt kovácsoljon abból, hogy ráerőlteti a „megoldást” a bankokra, amelyet azok elvben már el is fogadtak? (A Fidesz komoly előnyt kovácsolt a villany és gázszámlák 10%-os csökkentését idén előíró törvény elfogadtatásával.)

Azt az elképzelést, hogy itt pusztán politikai pózolásról van szó, az is alátámasztja, hogy Gyuris szerdai nyilatkozatában azt mondta, hogy a Bankszövetség olyan lépcsőzetes megoldást dolgozott ki a devizaalapú hitelek forint alapú átkonvertálására, melynek feltétele a jó pár hónapot igénybe vevő banki szabályozás megváltoztatása. Feltehetően ezen nem kezdtek dolgozni múlt pénteken, és a kormány tudatában van, hogy egy ilyen megoldáshoz törvényi változtatásra van szükség.

A történelem megtanított minket arra, hogy az ultimátumok veszélyt hordoznak magukban.  Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának adott ultimátuma közel egy évszázada az I. Világháború kirobbanásához vezetett. Remélhetőleg ez a mostani nem bizonyul annyira károsnak az ország számára.

Megszólalt a kormány: csak ezután dönthetnek a devizahitelesek kérdésében, ATV, 2013. november 1.

Banks held up by prime minister, The Budapest Times, 2013. szeptember 14.