Czeizel Endre

Életének 81. évében, hosszú betegség után hétfő hajnalban elhunyt Czeizel Endre orvos-genetikus. Nevéhez fűződik a felfedezés, miszerint a folsav szedése a fogamzás előtt, illetve a fogamzás környékén és a terhesség első három hónapjában csökkenti az idegcső-záródási rendellenesség előfordulását.

Czeizel Endre 1935. április harmadikán, Budapesten született. Középiskolai tanulmányait a budapesti cisztercita- és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban végezte, orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE) szerezte.

1959-től az Országos Közegészségügyi Intézetben a Humángenetikai és Teratológiai Osztály munkatársa lett. Mellékállásban a János Kórházban dolgozott, 1973-ig mint a szülészeti osztály családtervezési tanácsadója, majd főorvosként vezette a humángenetikai és teratológiai laboratóriumot — 1984-től az osztályt. Ekkor lett az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) központjának igazgatója is.

Czeizel 1970-től vezette a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását, 1973-tól végzett genetikai tanácsadást, s még ebben az évben létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját, később pedig kidolgozta az optimális családtervezési modellt. Ő hozta létre a Családtervezési Központot is. Kutatásai kiemelkedő témái az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemiológia voltak. 1996 és 1998 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt, innen ment nyugdíjba. Ezután a Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése Alapítvány tudományos igazgatójaként tehetséges emberek családfa-elemzése alapján azt kutatta, mitől lesz valaki géniusz.

Czeizel több, mint 300 angol nyelvű tudományos mű, 29 magyar nyelvű ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyv szerzője, emellett pedig hat televíziós sorozat szerkesztő-műsorvezetője is volt — ezek alapozták meg ismertségét. Az öröklődés titkai, a Születésünk titkai, a Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, a Ki viszi át a szerelmet, a Szexfilm, az AIDS és a Génjeink titkai című sorozatok generációk tudását alapozták meg.

Legnagyobb szakmai sikere talán a Papp Zoltán orvos, szülész-nőgyógyásszal közös felfedezése, miszerint a folsav (B9-vitamin) szedése a fogamzás előtt, a fogamzás környékén és a terhesség első három hónapjában csökkenti az idegcső-záródási rendellenesség (VZR) előfordulását. Alkalmazását is közösen dolgozták ki: a gyermekvállalást tervező nőknek már a fogamzás előtt javasolták szedését, mellyel biztosítható, hogy a fogamzáskor megfelelően magas legyen a folsav-koncentráció az anya vérében.

Pályafutására árnyat vet az az ügy, melyben 1994-től 1996-ig több, nehéz anyagi helyzetben lévő magyar nő a tengerentúlon szülte meg és adta örökbe gyermekét, amiért 2002-ben „emberkereskedelemben való bűnrészességért” fölfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Elnöke volt a Magyar Tehetséggondozó Társaságnak, az International Clearinghouse for Birth Defect Monitoring Systemnek és az European Environment Mutagenic Societynek, alelnöke a washingtoni Humángenetikai Világkongresszusnak, szakértője a WHO-nak.

Munkásságát számos díjjal ismerték el: megkapta a Semmelweis-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti-keresztjét, az Egyesült Államokban pedig a Kennedy-díjat. 2002-ben szintén az államokban az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díját is elnyerte. Kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas, Ifjúsági-díjas, Kiváló Orvos, Fényes Elek Emlékérmes volt.

Czeizel Endre először 2013 januárjában vallott nyilvánosság előtt betegségéről, a leukémiáról. Úgy tűnt, hogy leküzdi a kórt, amely azonban visszatért. Tavaly már tudta, hogy nincs sok ideje hátra. Ekkor mutatta be a saját magáról elnevezett Dr. Czeizel magzatvédő multivitamint.

A halálról a Születésünk titkai című könyvében így írt: „Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását, s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan.”

2014-ben a HVG-nek adott interjújában arról beszélt, hogy életművét szétverték, és az általa fölépített dolgokból nem sok maradt.