Köszönhetően annak, hogy a Transparency International Magyarország kiperelte, immár nyilvánosak azok a dokumentumok, amelyekből kiderül, miért nyert a Századvég drágább ajánlata a Magyar Nemzeti Bank kutatásra, tanácsadásra és kommunikációra kiírt közbeszerzési pályázatán. Ötletbörze és matematikai alapműveletek nettó hét oldalon.

Közel egy évnyi pereskedés után – köszönhetően annak, hogy a Transparency International Magyarország (TI) kiperelte a dokumentumokat – kiderült, miért a Századvég Politikai Iskola Alapítvány nyerte a Kopint-Tárki kettős 700 millió forinttal olcsóbb ajánlatával szemben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által kiírt közbeszerzést.

A Századvég három évre nettó 1,8 milliárd forintért szerződött kutatásra, stratégiaalkotásra és PR-kommunikációs feladatok elvégzésére – írja az Átlátszó.

Nettó hét oldal

A pályázóknak a kiírás szerint mintatanulmányt kellett készíteni. A tenderen vesztes Kopint-Tárki-páros az eredményhirdetés után közzétette a saját, az energiaárak alakulásának és egyes országok monetáris politikájának összefüggéseiről szóló mintatanulmányát.

Az MNB által dugdosott Századvég mintatanulmánya három, újszerűnek mondott egészségügyi eszközt mutat be: az egyik a „(…) nagy-britanniai Cumbria és Lanchasire [helyesen: Lancashire] megyékben működő TeleStroke hálózat”; a másik az elektronikus beteg-nyilvántartási rendszer; a harmadik a „távoli betegfigyelés”.

A dolgozat első fejezete mintegy két oldalnyi szövegben ismerteti a szélütés korai kezelésére alkalmazott brit módszert. Ezután következik az elektronikus beteg-nyilvántartási rendszer bevezetése című négy oldalas fejezet: a hozzáadott értéknek tekinthető, érdemi szöveg itt is két oldal. Ezen túlmenően egy egész oldalas táblázat ismerteti a tárgyban futó magyar projektek alapadatait, egy oldalnyi szöveg pedig idézet, például a Magyar Telekom egyik üzletág-igazgatójától – magyarázza az orgánum.

Az ötletbörze a távoli betegfigyelés lehetőségeit taglaló szövegrésszel zárul. A mintegy kétoldalnyi szövegtörmeléket egy rövidke, Swot-analízisre emlékeztető táblázat, három szorzási művelet, majd a konklúzió követi.

Így esett a választás a Századvégre

Az ajánlatkérő a már említett mintatanulmánnyal szemben több elvárást is támasztott:

• Magyarország szempontjából releváns, a világgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos országokban sikeresen alkalmazott társadalom- és gazdaságpolitikai megoldásokat, jógyakorlatokat kellett bemutatni.
• Mindezt a kiírás időpontja, azaz 2015 januárja után publikált források, hírek, szakcikkek alapján.
• A pályázónak értékelnie kellett a bemutatott szakpolitikai gyakorlatok átvételének monetáris politikára gyakorolt hatását – ez utóbbit a „jegybanki stratégiai tervezés szempontjából szükséges részletességgel”.

Tanulmány ide vagy oda, a vállalási ár sokkal nagyobb súllyal esett a latba – írja az Átlátszó. A kiírásban az előbbi 65-ös, az utóbbi 10-es súlyszámmal szerepel.

Az értékelésnél a Kopint-Tárki árajánlata 650 súlyozott pontszámával jócskán beelőzte a 447 súlyozott pontra értékelt Századvég-ajánlatot. A tevékenységre vonatkozó ajánlat értékelésénél ennek jelentős részét ledolgozta a Századvég ajánlata, de még így is a Kopint-Tárki volt jobb.

A mérleg nyelve végül a mintatanulmány értékelésével billent a Századvég felé, ezt a részt ugyanis 100:10 arányban a Századvég nyerte. Ezzel összességében 847:780 arányban a kormány agytrösztjének ajánlata lett jobb.

A vesztes nem hagyta annyiban a dolgot, és előzetes vitarendezési kérelmében kétségbe vonta, hogy a Századvég tanulmánya a fenti szempontok bármelyikének megfelelt volna. Az MNB klasszikus Matolcsy-védekezéssel reagált a vesztes pályázó kifogásaira: lehet, hogy a hivatkozott források az elvártnál korábbiak, de a Századvég-dolgozat támaszkodik frissebbekre is, csak azokat nem tüntette fel. Ezt onnan lehet tudni, hogy később, az MNB kérdésére elküldték egy tucatnyi, a témával foglalkozó és a megadott időszakban keletkezett írás linkjét.

A tanulmány világgazdasági relevanciáját firtató kérdésre az volt az MNB válasza, hogy megvan az is, mégpedig azért, mert „Anglia (!) a világgazdaság szempontjából kiemelkedően fontos ország”, továbbá „a TeleStroke bevezetésével az első évben öt-tízszeres megtérülés realizálható.” Némiképp árnyalja az említett érvet, miszerint ezt a pályázó dolgozatában összegszerűen maga is jelentéktelennek minősítette.

A jegybanki tervezés szempontjának megjelenését feszegető kérdésre az MNB azt válaszolta, hogy félreértés történt, őket ugyanis nem érdeklik a jegybanki vonatkozások. Csupán a jegybanki stratégiai tervezéshez szükséges részletezettséget várták el, és azt meg is találták a 13 oldalas dolgozatban.

Az Átlátszó hozzáteszi: az értékelők véleménye szerint sem lelhetők fel a Századvég-tanulmányban a monetáris politikai vonatkozások, de az még így is tízszer annyi pontot ér, mint a Kopint-Tárki vesztes ajánlata.

1,8 milliárd, de mire?

A jegybank a héten adta ki a kért dokumentumokat, a 450 oldalnyi anyagból pedig már most kiderült, hogy „a Századvég nem dolgozik olcsón.”

Az MNB honlapjára kitett dicsőségszámlálóból viszont megtudhatjuk, mennyi mindent tettek le az elmúlt egy évben a jegybank asztalára: 24 darab lakossági felmérést, 26 szakpolitikai tanulmányt, 12 vállalati konjunktúra-kutatást, és 39 darab szakpolitikai tanácsadást.

Csakhogy: a kiperelt pályázati dokumentációiban szereplő ajánlatban még 72 darab lakossági és vállalati kutatásról van szó, az eredményeket ábrázoló diagram szerint viszont csak 36 ilyen készült. Ez a 3,4 illetve 3,15 millió forintos darabárral számolva összesen 235,8 millió, ha viszont a jegybank kördiagramjának adataival számolunk, akkor épp a felét, 117,9 milliót költötték erre – írja az oknyomozóportál.

Az MNB számaiból nem derül ki, hogy ehhez hány „Vezetői összefoglaló, prezentáció” készült, ami azért érdekes, mert a Századvég ezek darabjáért nettó 3 milliót kér – ugyanezt a Kopint-Tárki darabonként 200 ezer forintért csinálta volna. Ha tehát a Századvég minden kutatás után elszámolt egy vezetői összefoglalót is, akkor ez újabb 216 (vagy 108) millió forintot jelent, nettóban.

Az biztos, hogy a Századvég nem tétlenkedett: a felméréshez kapcsolódóan „összefoglalókat, digitális riportokat, infografikákat készített, valamint szakértői briefingeket és workshopokat szervezett.” Utóbbiból nem tudni, pontosan mennyit, bár darabáron ez sem nevezhető olcsónak: a Századvég a magyar nyelvű briefing darabját 1,1 millióért, angol nyelvű esetén másfél millióért méri, míg a szakértői workshop ára 1,3 millió forint. A Kopint-Tárki duó ugyanezt 350 ezer (workshop, valamint angol nyelvű briefing esetén), illetve 300 ezer forint (magyar nyelvű briefing) ellenében vállalta volna.

A 26 szakpolitikai tanulmány a Századvég kereskedelmi ajánlata alapján – 2,5 millió per „stratégiai nemzetközi tanulmány” – nettó 65 milliót ér, és jegybanki információk szerint volt itt 39 darab szakpolitikai tanácsadás is. Ez jellemzően szóbeli műfaj, legfeljebb emlékeztetők készülnek róla, és azok sem nyilvánosak. A kormányközeli agytröszt mindenesetre óránként nettó 25 000 Ft-ért súg az MNB vezetőinek, és havi 600 óra tanácsadással számolt. Csak viszonyításképp: a Kopint-Tárki a tanácsadást 10 ezer forintos óradíjjal vállalta volna.

Egyelőre azt sem lehet tudni, hány „digitális riport” készült darabonként 3 millió plusz áfá-ért, de meglepő lenne, ha a Századvég nem használta volna ki a 600 milliós éves keretet, hiszen ha nem jön ki az eddigi tételekből a 600 millió plusz áfa, még mindig nekiállhatnak infografikát készíteni, darabját nettó 550 ezerért – írja az Átlátszó.

„Azért jöttem el, mert számomra kiderült, hogy az egész műhely csak egy pénzmosoda. Jöttek a megrendelések a minisztériumoktól, hogy csináljunk ilyen kutatást, meg olyant, én meg kutatási igazgatóként azt mondtam, hogy nem tudjuk megcsinálni, mert ehhez nem értünk. Ne törődj vele, mondták, akkor is meg kell csinálni, valamit kaparjatok össze, aztán majd úgyis ki fogják fizetni. Akkor döbbentem rá, hogy én csak aláírni kellettem. A minisztérium utalja a pénzt, én aláírom, s a miniszterelnök tanácsadói fölveszik nálunk a nagy pénzt, miközben nem végeznek érdemi munkát. Azért kaptak nálunk pénzt, merthogy tanácsadóként nem tudták őket kifizetni. Azóta az összes ember, akit én vittem a Századvéghez, eljött onnan, mert látták, hogy nincs szükség igazi szakmai munkára” – nyilatkozta a Népszabadságnak adott interjújában Mellár Tamás, a Századvég korábbi igazgatója.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat: