Vlagyimir Putyin Orbán Viktorra kacsint 2014 januárjában

Az alábbi szöveg Karen Dawisha „Putyin kleptokráciája, ki birtokolja Oroszországot?” (Putin’s Kleptocracy, Who Owns Russia?) című könyvéből származik: “[Viktor] Talnov a leningrádi, majd a szentpétervári törvényhozó testület tagja volt, képzett pszichológus, aki az általa is ismert Putyinról készített egy pszichológiai tanulmányt. Ebben arra a következtetésre jutott, hogy Putyin két kulcsfontosságú jellemzővel bír: nagyon magas a kockázattűrő képessége és közeli barátságokat tud kötni olyan befolyásos és nagyhatalmú pártfogókkal, akik képesek voltak „kihúzni” őt bármilyen csávából”.

Senki nem akar szemtől szemben nekimenni Putyinnak, jobb közvetítőket alkalmazni, ahogy Barack Obama elnök is teszi. Ezzel elkerülhető a személyes ellenségeskedés és időt ad az orosznak, hogy higgadtan reagáljon.

Ugyanakkor fontos elkerülni azokat a körülményeket, amelyek között Putyin veszélyes szerencsejátékba kezdene. Meggondolatlansága hosszú távon is káros lehet az európai kapcsolatok terén, ami hosszú időre éket verhet Oroszország és a Nyugat közé. (Oroszország hosszabb távú, érzékelhető érdeke az lenne, hogy az EU és a NATO társaságához tartozzon.) Itt jönnek a képbe a szankciók.

Lassan de biztosan megfojtják az orosz gazdaságot. Rövidesen a köznép elégedetlensége lép Putyin agresszív politikájának tömjénezése helyére.

Ugyanakkor NATO szövetségeseink felismerik a Putyin által jelentett óriási veszélyt, és lépéseket tehetnek a védelmük és reakcióidejük fejlesztése érdekében.

Nem szabad egy leszámolást kockáztatnunk; inkább fokozatosan kellene felőrölni Putyint.