Kiszelly Zoltán. Fotó: 24.hu

Kiszelly Zoltán politológus szerint az október 23-án történtek a demokrata térfélen belüli háziverseny megnyilvánulásai voltak. Kollégája, Lakner Zoltán egyebek közt úgy látja: ma senki sincs olyan helyzetben a demokrata oldalon, „ami feljogosítaná az övétől eltérő elképzelések lesöprésére”.

„Nagyon nehéz eldönteni, hogy ki nyerte az október 23-i beszédversenyt, „mert mindenki más műfajban indult, minden pártelnöknek más célja volt” – hangsúlyozta Kiszelly Zoltán politológus a Hír Tv hétfői Reggeli járat című műsorában. Az elemző Karácsony Gergelynek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) társelnökének beszédét emelte ki, „hiszen ő egy olyan színpadon mondott olyan dolgokat, amit az ott lévők, az azon a tüntetésen részt vevők többsége talán nem biztos, hogy aláírt volna”. A zuglói polgármester beszédének azon részére hívta föl a figyelmet, miszerint „ő mondta ki talán egyedüliként ebből a balliberális közegből azt, hogy 2006-ban hibákat követtek el”.

Közölte: Vona Gábor, a Jobbik elnöke beszédével „emelte a tétet az alaptörvény módosításánál”. Az elemző Orbán Viktor miniszterelnök beszédéből „a magyar-lengyel véd- és dacszövetséget” emelte ki.

Kiszelly úgy látja: a baloldalon elkezdődött a belső verseny. „Az MSZP és a DK megpróbál egymás közt […] megegyezni a […] biztos mandátumokról és a maradékot próbálja a liberálisoknak (értsd: az Együttnek, a PM-nek és a Momának – a szerk.) átengedni” – közölte. A belső verseny része Orbán Viktornak az Együtt által meghirdetett kifütyülése – vélte az elemző. Ezzel „bejutnak a hírekbe és a »legelszántabb ellenzék« versenyében pontokat tudnak szerezni” – fogalmazott.

Műsorvezetői kérdésre Kiszelly úgy reagált: „az utcai politizálás pótcselekvés […], az eszköztelenség egyik jele”. Közölte: a baloldalnak inkább egy hatalmas tüntetést kellett volna csinálnia. „Ha több embert tudnak vonzani egy baloldali ellentüntetésre, mint a kormány a saját híveit, akkor ezzel is meg tudták volna mutatni, hogy a kormánnyal minimum egy szemmagasságban vannak” – tette hozzá.

A politológus úgy látja: Orbán Viktornak azért nem kellett belpolitikai témákkal foglalkoznia, „mert a Fidesz támogatottsága messze megelőzi a többi pártét”.

Hétfő délutáni Facebook-bejegyzésében Lakner Zoltán politológus a vasárnapi események két aspektusára hívja föl a figyelmet. „Ami kevésbé fontos, hogy próbáljuk elképzelni az »aki gyurcsányozik, az Orbánnal van« mondatot másvalaki szájából. Például »aki karácsonyozik, az Orbánnal van«, vagy »aki molnározik, az Orbánnal van«. Furcsa lenne, ha mostantól mindenki így beszélne a saját szerepéről” – írta az elemző. „Legalább ennyire ízléses a »maradék« ellenzéki sajtónak a színpadról leüzenni, hogy »ne fanyalogjon«, miként Bokros Lajos tette. Két héttel a Népszabadság kinyírása után a minimum lenne annak az elfogadása, hogy az ellenzéki sajtó számára is van tét. Mondhatni vérre megy neki is. Ennek megkérdőjelezése aligha lehet az összefogás kötőereje” – áll a bejegyzésben.

„A […] fontosabb, hogy a fent jelzett mondatok egy stratégiai vitát jeleznek. […] 2010-ben a baloldali és liberális oldal összeomlott. […] Aztán az volt, hogy komoly küzdelmek árán a szcéna összes pártja egybekelt 2014-re, és akkor megint súlyos vereséget szenvedtek. Az EP-választáson külön indultak, az önkormányzatin, hát hogy is mondjam, mozaikosan, de hívjuk ezt úgy, mondjuk, hogy koordináltan vágtak neki. Azóta deklaráltan zajlott a verseny a gyarapodó számú szereplők között a nem gyarapodó számú demokrata ellenzéki szimpatizánsokért” – folytatódik Lakner írása.

„[…] Ebből az időszakból a szervezetek egyik fele azt a következtetést vonta le, hogy legyen újra összefogás, csak próbáljuk jobban csinálni. Egy másik, meglehet, kisebb fele, meg azt, hogy ne játsszuk le még egyszer ugyanazt, ami egyszer már nem sikerült. Nem teljesen világos, hogy ebből mi következik, de valami mást kell kitalálni. Ez egy legitim vita” – véli Lakner.

„A kérdés valójában nem úgy merül fel, hogy ha összefogunk, akkor nyerés van 2018-ban, ha meg nem, akkor nem. Most abba bele sem mennék, hogy egyik mondatban az önkényuralmat ostorozva vajon miként lehet a másik mondatban megkérdőjelezhetetlen jelentőséget tulajdonítani a választásnak és az időpontjának” – írja az elemző.

„Ma az a kérdés, hogy az eddigi tapasztalatokat is figyelembe véve mi az a helyénvaló helyzetértékelés, mi az a cselekvési forma, mi az a jövőkép, mi az a szervezeti-szövetségi konstrukció, amivel megrendíthető az Orbán-rendszer. Akármikor: 2018-ban vagy előtte vagy utána. Nem nagyon hinném, hogy bárki olyan helyzetben érezhetné magát ma a demokrata ellenzéki oldalon, ami feljogosítaná az övétől eltérő elképzelések lesöprésére” – pörköl oda demokratáéknak Lakner Zoltán.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):