Nő burkiniban a londoni francia nagykövetség előtt egy 2016. augusztus 25-i tüntetésen.
A mögötte látható transzparensen az áll: viselj, amit akarsz! Fotó: AFP, Justin Tallis
Egy fiatal mohamedán magyar nő kedd délután a Facebookon megosztotta a történetét arról, miképp alázták meg, a rendőrök pedig csak azt követően hittek neki, hogy megnézték az esetről készült felvételt. Bár támadója azt állítja: nem vallási indíték vezette, a Facebook-bejegyzés szerzője él a gyanúperrel, hogy mégis. A Budapest Beacon az alábbiakban rövidítve és szerkesztve közli a bejegyzést.
„Egy kis faluban lakom, itt, a világvégén, ahol földút van. Aki teheti, leaszfaltozza maga előtt az utat, mert száll a por” – olvasható a Facebook-bejegyzésben, ami úgy folytatódik:
„[…] Egy sarokra ide van egy benzinkút. Én mindig oda megyek. […] Amikor felmentem, láttam, hogy a benzinkúttal szemben áll egy drága luxusautó, én nem tudom kié, nem ismerem. […] A kocsimban az anyósülésen van a táskám, kivettem a pénztárcám, ott volt a kendőm is, amit nem vettem fel, hisz dolgozni mentem. Hol van kendő hol nincs. Ahogy meg tudom oldani, bár a szombat (azaz a Teréz körúti robbantás – Sz. P.) miatt most több barátom mondta, hogy ne hordjam. […] Nem volt rajtam, csak egy nagy fekete abaja, földig érő, azon egy térdig érő hosszú fekete kabát. […] Tankoltam. Ekkor az autós, aki addig ott állt, odahajtott hozzám, pár centire állt meg a kocsitól, és elkezdett kiüvölteni a pasi. Rá se néztem igazából, nem érdekelt, egy idő után mondtam neki, ha valami baja van, szálljon ki. […] Kiszállt, közölte, hogy szétb…ik, meg hasonlók, közben odajött, én rá se néztem, megmarkolta a hajam, megrángatta. majd elengedte, közölte, hogy vezessek rendesen, mert nála nagy a por, és a baltával szétveri a […] kocsit vagy engem – arra esküszöm, nem emlékszem, de mindegy is. Visszaült a kocsiba és elment. Én visszatettem a tanksapkát, elindultam a többi ember felé, még kérdeztem is látta e valaki. Az addig tömött kúton senki nem látott semmit, és nagyon hamar kiürült. […] Bementem, fizettem, és kérdeztem, van-e fölvétel, a kamera működik-e. Mondták, hogy igen, és azonnal hívtam a rendőröket. […] Körülbelül tíz perccel később hívott a rendőr, hogy jönnek majd. Ebből körülbelül húsz-huszonöt perc lett. […] Hívtam a családom, meg próbáltam elérni a munkahelyem, és elkezdtem bőgni, mert azt hiszem, akkor szakadt el a cérna.
Aztán végre kijöttek a rendőrök, és elkezdtek kérdezgetni, de szerintem összevissza beszéltem mindent, mert nagyon bőgtem. Nem szoktak velem ilyeneket csinálni. Alig tudtam válaszolni. […] Azt hiszem, nem is vett komolyan a rendőr. […] Közben visszajött a pasi, jó hangoskodva hogy minek hívtam rendőrt, ő nem bújik el, oda is adta az iratait a rendőröknek. […] Én nem tudtam ki ő, ő viszont többször hangoztatta, hogy tudja, ki vagyok, szokott látni, és nem a vallás miatt, ez nem vallási ügy. Ezt vagy ötször elmondta.
Amikor kérdezgettek a rendőrök, ő végig ott állt velem szemben, én bőgtem. Nem vitték el. Visszaültem a kocsiba, magamra is zártam, amikor megkérdeztem a rendőrt, hogy kell-e nekem ezt hallgatnom, mert a férfi folyamatosan kiabált velem. Az volt a baja, hogy gyorsan megyek, és nagy nála a por emiatt. A rendőrök őt is meghallgatták. Aztán némiképp összeszedtem magam, elmondtam megint a rendőrnek, aki akkor értette meg, hogy a férfi megrángatta a hajam, amiről van felvétel. Bementünk a benzinkútra […], megnézték a felvételt, amin az volt, amit én próbáltam elmondani. […] Onnantól kezdve hitte el a rendőr, amit mondok, miután látta a felvételt.
Én egy paranoid típus vagyok. De ez a kocsi ott állt reggel. Nem azonnal fordult utánam, hanem volt időm kiszállni a kocsiból, előtte a pénztárcámat kivenni, és letekerni a tanksapkát. Ő mondta többször, hogy tudja, ki vagyok, látott már itt.
[…] Amíg ott szórakoztattak a rendőrök a kérdéseikkel, két hasonló pasi is megjelent nagy, drága luxusautóval. A barátai. Jól megnéztek engem is, a kocsim is.
Na ezért félek még pluszban ennyire. Mert előfordulhat, hogy magamat téptem meg, előfordulhat, hogy rosszul emlékszem, és én kötekedtem reggel, és visszavonom a feljelentést, és a gyerekemnek vagy a kutyáimnak baja lesz. Az pedig hogy ez egy vidéki falu, ahol huszonöt perc alatt ér ki Vácról a rendőr, nem tölt el örömmel. De legalább tudom, hogy huszonöt percig kell kitartanom.
[…] Ö kezdte el mondani, hogy tudja, ki vagyok, és nincs benne vallási vonal, vagy ötször elmondta a rendőröknek is […]. Nem miniszoknya volt rajtam, hanem […] hosszú, a földet súroló ruha. Egy hepehupás, lejtős földúton […] milyen sebességgel kellene mennem, hogy neki megfeleljen, és ne bántson egy nőt kora reggel, és ne okozzak neki kellemetlen port? Évekig kardoskodtam a polgármesterrel a fekvőrendőrért, a harmincas […] tábláért, de semmi. Még aláírásokat is gyűjtögettem, valamelyik hivatallal hosszan leveleztem, mert igen, féltem a gyerekem: egyedül biciklizik kint az úton. Majd pont én megyek gyorsan??? De ha gyorsan mentem, akkor nem az a reakció hogy félrehív, vagy elmondja akár indulatosan is? […] Mire várt, hogy nem első dühében rángatott ki a kocsiból, hanem nekem volt időm a táskámból kivenni a pénztárcám, kiszállni a kocsiból, lecsavarni a kulccsal nyitható tanksapkám és elkezdeni tankolni? Na ezért nem hiszem, hogy hirtelen elborult az agya.
[…] Azok után, hogy megrángatta a hajam, mennyire lehet valós egy baltás fenyegetés? Az is baj, ha kendő van rajtam és az is baj, ha nincs rajtam kendő?
Jól vagyok, a haj nem fáj, ha meghúzzák, hamar elmúlik. Nincs bajom. Megijedtem, meg félek. Össze kell magam rakni, mert fél négyre menni kell a gyerekért a suliba, és ő egy mosolygós anyát vár. […] Nem akarom, hogy észrevegye, hogy valami baj van, mert még leckét kell írnunk, ha hazajön, és türelmesnek kell lennem.
[…] Annyira jó érzés hogy mindenki így aggódik miattam. Csak nagyon sz.r volt ott ülni egyedül a kocsiban megijedve, bántva…”
Hogy a fiatal muszlim nő valóban hite, illetve azzal kompatibilis öltözködése miatt lett a támadás áldozata, vagy azért, mert – mint támadója állította –, a nő porfelhőt generált a földúton az autójával, egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre senki se csodálkozzék, ha a kormányzati gyűlöletpolitikának is köszönhetően még több ilyen és ehhez hasonló esettel találkozunk Magyarországon.
Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):