Lydia Gall. Fotó: Budapest Beacon

Interjút adott a Budapest Beaconnek Lydia Gall, a Human Rights Watch régiós kutatója, aki kis kiegészítésekkel tulajdonképpen nyomatékosította azt, amire az emberi jogi szervezet hosszú hónapok óta próbálja fölhívni a figyelmet.

Alig néhány nappal azután, hogy – ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt – a Human Rights Watch (HRW) ismét súlyos jogsértésekről számolt be a menedékkérők magyarországi helyzetével kapcsolatban, Lydia Gall, az emberi jogi ügyekkel foglalkozó egyik legtekintélyesebb civilszervezet régiós kutatója a Budapest Beaconnek adott interjújában részletesen is elmondta, mit tapasztaltak a HRW munkatársai, és mi rajzolódik ki abból, amit a menedékkérők a Magyarországon tapasztaltakról megosztottak velük.

„A nemzetközi törvények értelmében ha valaki egy adott állam területére lép, és egy hivatalos személyének kifejezi azt a kérését, miszerint szeretne menedékkérelmet benyújtani, akkor az országnak kötelessége a szokásos elbírálási folyamatot megindítani – mondta Lydia Gall. A tény, hogy a kerítésen keresztül visszakényszerítik az embereket – köztük családokat is – Szerbiába, szerinte csupán elrettentés – nem más, mint a kormány üzenete: „tényleg nem akarjuk, hogy itt legyetek. Meg fogjuk nehezíteni az életeteket itt azáltal, hogy nyomorúságos körülményeket teremtünk”.

A július eleje óta életbe lépett törvény miatt a kormánynak nagyon könnyű dolga van: a rendőrségnek joga van föltartóztatni az illegális határátlépőket az államhatártól számított nyolc kilométeres sávon belül, és visszakísérni őket Szerbia területére, holott a menedékkérőket olyan intézménybe kellene küldeniük, mely az ország területén van, és ott kellene földolgozni a menedékkérelmüket. „Ez egy nagyon furcsa, jogi következmények nélküli büntetőrendszer. Csak azért van, hogy az emberek szükségtelenül szenvedjenek” – magyarázta a HRW régiós kutatója, aki elismételte azt, amit már korábban a civilszervezet többször is említett, miszerint a magyar hatóságok verik a menedékkérőket.

„A visszakísérések alkalmával nagyon gyakran történik ilyen erőszakos cselekmény: a rendőrök botokkal, ököllel ütik az embereket, kutyákat engednek rájuk” – magyarázta a civilszervezet munkatársa.

A hatóságok a menedékkérőket a kerítésen található kapukhoz viszik, arab és más nyelven dokumentumokat mutatnak nekik, melyekben azt magyarázzák, mit követtek el, ezután pedig áttessékelik őket Szerbiába. A rendőrség ilyenkor gyakran videóra rögzítve azt a kérdést is fölteszi, hogy van-e bármilyen panaszuk a rendőrségre, ám miután kikapcsolt a kamera, „következik a brutalitás” – így Lydia Gall.

Néha azt mondják nekik, hogy menjenek át a kapun és álljanak meg. A rendőrök követik őket a kerítésen át és ott verik meg őket, vagy arra kérik őket, forduljanak vissza, és akkor a kerítés magyar oldalán verik meg őket

– tette hozzá.

Hetekig várakoztatnak családokat nyomorúságos körülmények között

Családokat és gyerekeket – akiknek nem is kellene a tranzitzónákba menni – hetekig, hónapokig várakoztatnak a tranzitzónán kívül a Magyarország és Szerbia között elterülő senkiföldjén, mielőtt lehetővé teszik számukra, hogy benyújtsák menedékkérelmüket – folytatta Gall.

Magyarország naponta összesen 30 embert enged be a tranzitzónákba, és még a gyermekes családoknak – akiknek gyorsított eljárásban kellene intézni az ügyét – is akár hónapokig kell várakozniuk borzasztó körülmények között – magyarázta. Hozzátette: a magyar hatóságokat egyáltalán nem érdekli a menedékkérők állapota, és nem vállalják fel annak felelősségét, hogy eldöntsék, ki a következő. Hagyják, hogy azt a menedékkérők között a „demokratikus vezetők” maguk döntsék el a sorrendet.

Bár a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) Gall elmondása szerint nemrég kezdte meg a pelenkák és csecsemőtápszerek kiosztását a rászorulók számára – naponta egy alkalommal –, a szerb hatóságok sokkal jobban végzik a munkájukat a tranzitzónákba belépni szándékozó menedékkérők ellátásában, mint Magyarország.

Gall szerint ezért arra próbálják bátorítani a menedékkérőket, hogy a szerbiai menekülttáborokba menjenek, amíg nem kerül rájuk a sor. A szerb hatóságok élelmiszert és gyógyszereket biztosítanak számukra, továbbá a Szerb Vöröskereszt és az Orvosok Határok Nélkül szervezet is jelen van.

A teljes interjút angol nyelven itt megnézhetik:

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):