Az angyalföldi mecset. Forrás: agostonlaszlo.hu/vilagmecsetei.blogspot.com

Korábbi interjúalanyunk meghívást kapott egy angyalföldi mecsetbe, ahol lehetősége nyílt föltenni igen sokakat foglalkoztató, ám meglehetősen kellemetlen kérdéseket. Az imám szerint aki tiszteli Isten parancsait, az nemhogy ezreknek, egyetlen embernek sem okoz kárt.

Lapunk még júniusban interjút készített Ágoston László operaénekessel, aki akkor még csak harminc-, immár azonban több mint negyvenezer követőt tudhat maga mögött a legnagyobb közösségi oldalon – mindezt úgy, hogy az oldala idén márciusban indult.

Az interjú apropója az volt, hogy a menedzserként és marketing szakemberként is tevékenykedő fiatalember sokszor rendkívül megosztó közéleti témákat boncolgat, miközben népszerűsége töretlenül nő. Szerinte, akik gondolkodnak és szeretnének véleményt alkotni, esetleg változtatni a környezetükön, nem találnak társakra, ezért az a célja, hogy megteremtsen egy olyan közbeszédet, ami nem egymás hergeléséről és az ellenségkeresésről szól. „Amit csinálok, az egy baráti kör, csak harmincezren vagyunk” – mondta akkor.

Beszélgetésünk alkalmával a migráció is szóba került. „Nem az a liberalizmus, hogy mindenki bejöhet a lakásomba, hanem az, hogy nem a bőrszíne vagy a vallása alapján választom meg a bejövő embert. Attól viszont teljesen ki vagyok borulva, hogy ezeket az embereket nem emberként kezeljük” – magyarázta.

Azóta kiderült, hogy lesz kvótaellenes népszavazás, a kormány a siker érdekében pedig újabb xenofób kampányt indított, melyben igyekszik összemosni a bevándorlást a terrorizmussal. A kampány nyilvánvaló célja, hogy minél nagyobb idegengyűlöletet gerjesszen a magyar társadalomban. Ezt Orbánék többé-kevésbé sikerrel is teszik.

Nem meglepő, hogy Ágoston László is sokat foglalkozik a témával – talán a legtöbbet –, az egyik cikke nyomán pedig meghívást kapott a Magyar Iszlám Közösségtől. „Meghívtak, én pedig feltettem a kínos kérdéseimet is” – írja az operaénekes. „Nem állt szándékomban hitkérdésekről vitatkozni, mit tartanak jónak vagy rossznak. Az érdekelt, hogy mennyire lehet békésen együtt élni muszlimokkal. És erre meg is kaptam a választ” – jegyzi meg.

Miért robbantgatnak, ha az iszlám a béke vallása? Miért nem egyenjogúak a nők? – teszi föl sorban a kérdéseket Ágoston lászló. Kérdéseit Kovács Miklós Ahmed imám válaszolta meg.

„Az Iszlám szellemével és lényegével ellentétes az, hogy bárkit hitre vagy a vallás gyakorlására kényszerítsenek, mert elengedhetetlen az, hogy a hitet szabad akarattal és lelkiismerettel fogadjuk el. Az Iszlám szó arabul ugyanazt jelenti, mint a béke. […] Egyetlen embert megölni akkora bűn, mint elpusztítani az egész emberiséget a Korán szerint. Aki tiszteli Isten parancsait, az nem okoz kárt egyetlen embernek sem, nem hogy ártatlanok ezreinek” – magyarázza az imám.

Elmondása szerint a Koránban sok olyan rész van, ami a háborúra tanít meg, de nem az ölést, hanem az önvédelmet támogatja. „Akik ezeket a verseket embertársaik ellen fordítják, semmit sem tudnak Allahról. Köztörvényes bűnözők, akikkel szemben a legkeményebben kell eljárni” – hangsúlyozza.

Az imám szerint az, hogy valaki muszlim, még nem jelenti azt, hogy ismeri is a vallását. „Éppen ezért egy-egy muszlim cselekedetéből nem lehet az iszlámra következtetni még akkor se, ha ő a Koránra és Allahra hivatkozva követett el borzalmakat. Az iszlám a béke vallása, amit sok őrült, pszichopata lélek és kapzsi, féktelen kormány használ fedezékül gaztettek elkövetéséhez. Mi is ugyanúgy szenvedünk tőlük, mint bárki más, sőt, a terror áldozatainak elsöprő többsége muszlim, így talán még jobban is érint minket, mint a nyugati társadalmakat” – magyarázza.

Az iszlám azért nem lép föl ellenük – azért nem tud rendet tenni –, mert nem létezik iszlám egyház. Közösségek vannak, akik együtt imádkoznak. Egy-egy nagyobb mecsetnek lehet hivatalos imámja, de sok helyen csak egyszerűen a legtanultabb jelenlévő vezeti az imádságot – mondja Kovács. Nem tudunk nyomást gyakorolni egy távoli közösségre. Hittudósaink elítélik a tevékenységüket, de a dolog innentől a rendőrség hatásköre – teszi hozzá.

Ágoston László a beszélgetés során fölhozta a talán legérzékenyebb témát: a nők helyzetét. „Allah a férfit és a nőt egyenrangúnak, de nem egyformának teremtette. Más-más feladatuk van: a férfi a kenyeret teszi az asztalra, a nő életben tartja a családi tűzhely lángját. A nyugati civilizáció sokat szenved attól, hogy ezen a rendszeren változtatni akar, nem veszik figyelembe a két nem sajátosságait. A férfi a család feje és vezetője. Ha a családban valaki helytelenül cselekszik, annak viselkedése a férfi becsületén ejt csorbát, hiszen ő az, aki a családot képviseli az emberek előtt. Azonban mint családfő, nem csak az emberek előtt, hanem elsősorban Isten előtt felelős a családjáért. A nő pedig anya és támasz, akit szeretnie, akiről gondoskodnia kell a férjnek. A nő dönthet úgy, hogy munkát vállal a családja mellett, de erre a férje nem kötelezheti és minden keresménye csak a nőt illeti meg” – magyarázza az imám. „Valóban vannak olyan esetek, amikor a család nyomás alá helyezi, ketrecbe zárja vagy megveri a lányt, de ezek adott népek kultúrájához, még inkább adott személyek tudatlanságához kötődnek, a Próféta ilyenre nem biztatott minket. Sőt” – hangsúlyozza.

S hogy mit üzennek a magyar muzulmánok? Azt, hogy élnek. Hogy magyarok, és az angyalföldi mecset, ahova járnak, már húsz éve működik. „Zavart eddig bárkit is? Volt bárkinek is rossz tapasztalata az ötvenezer (!) hazai muzulmánnal?” – kérdezi Kovács.

Azt meséli, hogy egyszer elment horgászni, és mellé telepedett két fürdőző, akik megbeszélték, hogy mennyire undorodnak a bevándorlóktól, és kirázza őket a hideg a muszlimoktól. A beszélgetésük végén felálltak, köszöntek és elmentek. El se tudták volna képzelni, hogy az a magyarnak kinéző, magyarul beszélő magyar fickó, aki mellettük paprikás kenyérrel keszegezik, egy muszlim mecset imámja. „Ennyire zavarjuk egymás köreit” – példálózott.

A Magyar Iszlám Közösség honlapján található legutóbbi, szűk egy hónappal ezelőtti közleményben azt áll: „A Magyar Iszlám Közösség gyászát és mély fájdalmát, aggodalmát fejezi ki a legutóbbi merényletekkel kapcsolatban. A medinai és isztambuli véres merényletek Párizs és Brüsszel után megmutatták azt, hogy amit már évek óta mondunk: a terrornak nincs vallása. A terrorizmus vallása a terror! A muszlimoknak mondott terroristáknak semmi közük nincs az Iszlámhoz, ők a Világ rákfenéje, akiket rákos daganatként el kell távolítani, s ez csak erőszakkal történhet meg, amit Közösségünk mindig támogatott, hiszen voltaképpen a muszlim többség megátalkodott ellenségei is! A Ramadán hónap végén, ünnepünkön fohászkodunk a Világ békéjéért, nyugalmáért, a megátalkodott terroristák megállításáért, szervezeteik felszámolásáért”.