Újra elbontotta az Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) sátrait a rendőrség a Kossuth téren, ezúttal Irakli Garibasvili grúz miniszterelnök érkezése volt az ürügy. A forgatókönyv apróbb, de annál lényegesebb különbségektől eltekintve szinte ugyanaz volt, mint korábban Merkel látogatása előtt: a rendőrök az éj leple alatt érkeztek, parancsot hoztak, kissé zavarosan érveltek, majd bontattak. A mozgalmárok ezúttal előre tudták, hogy mire számítsanak, és mivel az információ hozzánk is eljutott, így ott tudtunk lenni.

A Kossuth térre az utolsó metróval megyek. Magyar szót a szerelvényen nemigen hallani, a hangulat viszont remek: egy külföldi csoportnak láthatóan jól sikerült az este. Ők persze nem a térre jöttek, csak alig néhányan szállnak le a megállónál. A mozgólépcsőn felfelé már érezni a metsző szelet, de az ember abban reménykedik, hogy ez csak a szokásos huzat, amikor felér az alagútból. Sajnos most nem csak az. A szél óriási, egyes lökések bőven 80 kilométeróra felettiek. A kijáratban észreveszem a néhány méterrel előttem járó Szabó Gábort, a mozgalom vezetőjét. Egy metróval jöttünk. Rászólok, megismer, elvégre lassan már minden nap találkozunk, ürügy van rá elég. Együtt megyünk be a tér közepére a sátrakhoz.

Rendőrt sehol nem látni, de mozgalmárt se nagyon. A sátor előtt egyetlen hölgy áll, a többiek behúzódtak a szél és a hideg elől. A fűtést egy kis gázpalackról üzemelő szerkezet szolgáltatja, de túl sok meleget nem ad, kabátban éppen kellemes. Odabent 6-an vannak, de sokkal többen már nem is férnének el. Szabó Gábor leül, iszik egy kávét, és elmondja, mi lesz. Mindenkit megkér, hogy a rendőröknek ne álljanak ellen, ne szóljanak hozzájuk, csak ő az, aki beszélhet. A tér 2-től lesz lezárva, azért kellett korábban érkeznünk, mert így “gyakoroljuk a jogunkat”, gyülekezünk, míg ha 2 után érkeznénk, akkor már megtehetnék, hogy nem engednek be.

A következő két óra csendben eltelik, a sátorban előkerül Orbán és Simicska – mindenkinek van mondanivalója az üggyel kapcsolatban. A mozgalom tagjai talán még örülnek is, hogy megint jönnek bontani, mint mondják: “ezzel csak nekünk segítenek”. Nem fogják megunni, ha kell százszor újraépítik, amit a rendőrök szétszednek. Közben érkeztek még néhányan, már több, mint 10-en vagyunk. Szabó Gábor azt mondja: ha a hatóság törvényes módon járna el, akkor az egyik csoport rendőrnek bilincsben kellene elvinnie a másikat, annyiféle jogsértést követnek el. Korlátozzák a gyülekezési jogot, a hivatali visszaélés fogalmát is kimerítik, ráadásul célzottan és ismételten, ami szerinte csak arra jó, hogy az ügyek végére egyre súlyosabb bírósági ítéletek tesznek majd pontot.

Háromnegyed kettőkor aztán megjelenik az Akadémia utca végben egy ponyvás IFA teherautó, meg néhány civil személygépkocsi, és szépen lassan bearaszolnak a Parlament mellett a térre. A mozgalom tagjai rögtön fotózni kezdik őket, rendőr viszont még sehol. Nem sokkal később Készenléti Rendőrség jelzéssel ketten érkeznek, kezükben egy mappával. Kezdődik.

Visszatekintés

Vasárnap délután néhány rendőr kopogtatott a sátrak „ajtaján”, és hoztak egy papírt, amit át kellett volna venni. Szabó épp nem volt a helyszínen, a tagok pedig tudták: hivatalos ügyben csak ő járhat el, így az iratot nem vették át, hanem kérték a rendőröket, hogy adják azt át személyesen a mozgalom vezetőjének. A rendőrök rábólintottak a dologra, aztán állítólag hívták is Szabó Gábort, ám ő saját elmondása szerint nem kapott sem telefont, sem e-mailt.

Szabó aztán hétfőn reggel felhívta a Budapesti Rendőrfőkapitányságot, hogy nincs-e valami mondanivalójuk a számára? Volt, meg is kapta az e-mailt.

Magyarázat

Van három egymástól 3 független rendőri szerv: a Terrorelhárítási Központ (TEK), a Készenléti Rendőrség és a Budapest Rendőrfőkapitányság (BRFK). Ezek közül egyedül a BRFK-nak van jogosultsága a gyülekezési jog által érintett ügyekben eljárni – a főváros területén a BRFK az elsőfokú hatóság -, a másik kettőnek nincs ilyen hatásköre. Ezzel Angela Merkel látogatása előtti éjszakán nem is volt gond: a TEK rendelte el a biztonsági intézkedést, és a BRFK volt a végrehajtó.

A kedd hajnali bontásnál ellenben már nem a TEK volt a parancskiadó, hanem a Készenléti Rendőrség. A BRFK-nak Szabó szerint ebben az esetben mérlegelnie kellett volna, tárgyalni, és utána döntést hozni, majd az alapján végrehajtani. Ilyen egyeztetésre nem került sor, csak a már korábban említett e-mailt kapta meg.

Vissza a térre

Szóval ott tartunk, hogy a Készenléti Rendőrség hozott egy határozatot. Szabó a fényképezőgépek és telefonok kereszttüzében beszélget a rendőrökkel, akik közben egyre többen vannak: a kettő átadó mellé jött még kettő, aztán még kettő, aztán civil ruhások is. Így állunk körülbelül 15-en a szélviharban. Szabó tájékoztatja az eljáró hatóságot, hogy mindenről, ami történik, felvétel készül, és bírósági eljárást kezdeményeznek. Fizikai ellenállást tanúsítani nem fognak, ellenben nem is működnek együtt.

Az intézkedés parancsnoka a Készenléti Rendőrség alezredese

Szabó elmondja a rendőröknek, hogy a Készenléti Rendőrségnek nincs joga eljárni az ő gyülekezésükkel kapcsolatban, egyébként pedig az a határozat, amit hoztak, nem tartalmaz sátorbontásra való utasítást, az kizárólag a személyek mozgásának korlátozásáról szól.

Van egy másik papír is, a BRFK-tól, amit Szabó a korábban említett e-mailen megkapott. Az már a sátorbontásra vonatkozik, csakhogy ilyen döntés meghozására egyedüliként jogosult főkapitány aláírása hiányzik.

Se BRFK parancsnok, se érvényes BRFK-parancs nincs a helyszínen, csak a készenlétiek határozata. Egyébként ők állítják, hogy a BRFK nem adott ki ilyen parancsot. De kiadott:

Szabó azzal folytatja: a kedden érkező grúz elnökkel azonos diplomáciai és védelmi besorolású azeri elnök érkezésekor nemhogy a sátraikat nem kellett elbontani, de még a mozgalmárok is a téren maradhattak, a 3 napos jogorvoslati határidőt pedig megint nem sikerült betartani. Az, hogy egy jogállamban a rendőrség egy jogorvoslati lehetőséget kizár, az ismételten törvénysértő.

Az OGYM vezetője ezután arra kéri a rendőröket, hogy másnap reggelre hozzák vissza a sátraikat, illetve azt, hogy építsék is újra őket. A szállítási időpontot az intézkedő rendőr elfogadta, az újraépítésről viszont nem tud nyilatkozni.

A készenlétiek láthatóan zavartak, arra hivatkoznak, hogy ők csak parancsot teljesítenek. Újabb köröket futni felesleges, így végül a munkások nekiállnak a bontásnak. Közben a tér körül összezár a rendőrsorfal, innentől senki nem jöhet be. A végrehajtó rendőr belemegy: mindenki maradhat, aki már ott van. Amint az egyik sátorral végeznek, a jelenlévők felének távoznia kell, amikor a másikkal, akkor a maradéknak is. Közben a még érintetlen sátorban összegyűlnek néhányan, és hallgatják Szabót. Nem történt tragédia, senki sincs elkeseredve. Nyilván fárasztó hetente kétszer – alkalmanként 10 óra alatt – felépíteni azt, amit 6 óra alatt bontanak el, de nem adják fel. Mint mondják: az ilyen éjszakák csak erősebbé teszik őket. Szabó szerint ez egy ilyen rendszer, ilyen végrehajtókkal: “az éjszaka csendjében lopakodva próbálják ellopni a demokráciát.”