Biros Péter. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Biros Péter január végén bejelentette, hogy az idény végén befejezi a pólót, és ősztől az Eger női csapatának lesz az edzője. A világklasszis pólós szerint pillanatnyilag a szerb a világ legjobb válogatottja, de ebből nem következik, hogy feltétlenül ők nyerik meg az olimpiát. Az eszére hallgatva kiegyezne egy magyar ezüstéremmel, de nem tartja kizártnak a magyar győzelmet – mint ahogy a női csapatot illetően sem.

Budapest Beacon: Harminchat éve kísérem figyelemmel a vízilabdát, de nem emlékszem olyanra, hogy öt hónappal az olimpia előtt a magyar válogatott helye még ne lett volna biztosítva az olimpián. A trieszti olimpiai selejtezőről valószínűleg kijutunk. Ha netán mégsem, akkor Benedek Tibor szövetségi kapitánynak le kell mondania?

Biros Péter: Kijutunk. Abszolút nem idegeskedem azzal kapcsolatban, hogy a válogatott esetleg nem jut ki az olimpiára. Négy csapat jut ki a selejtezőről. Van három jó csapat, az olasz, a spanyol és a magyar. Nyilván ez a három jut ki meg még egy negyedik. Ha mégsem – bár ismétlem: kizárt dolognak tartom, hogy ne jussunk ki –, akkor nem nekem kell döntenem Tibi sorsáról.

BB: Ha félreteszi az érzelmeit és racionálisan nézi a kérdést, nagyjából biztos, hogy a szerbek nyerik az olimpiát? 2014-ben mindhárom, 2015-ben mindkét világversenyt megnyerték – az Európa-bajnokságot, a világligát és a világkupát, illetve a világbajnokságot és ismét a világligát –, továbbá idén a januári Európa-bajnokságot is.

B. P.: Bonyolult dolog egy olimpia. Ráadásul a mostani messze lesz Európától. Az fog nyerni, aki alkalmazkodik a körülményekhez, meg aki a csapattársait jobban bírja elviselni. Kérdés, hogy ezek a szerbek lesznek-e. Az biztos, hogy mint csapat egy picit a többiek előtt járnak, közvetlenül mögöttük három-négy egyformán jó csapat van.

BB: Horvátország, Magyarország, Montenegró, Olaszország?

B. P.: Az Egyesült Államok sötét ló, és megvan az az előnye, hogy nagyjából együtt készülnek az olimpiára. Még Ausztráliát sem írnám le.

BB: Nyilván Ausztrália nem fog nyerni.

B. P.: Nyilván nem, de bárkit megverhetnek. S ugyanez vonatkozik a görögökre is. Nagyon sok szinte egyforma tudású csapat van. Általában egy-egy gól dönt, az olimpián meg aztán végképp. Nyilván szeretném, hogy a magyar csapat nagyon jól szerepeljen.

BB: Kiegyezne a második hellyel?

B. P.: A szívem azt gondolja, hogy nem, az eszem meg azt, hogy igen. Realitás szerint jó lenne.

BB: Pillanatnyilag nem a magyar a világ legjobb csapata.

B. P.: Nem, de ettől akár még nyerhet is. Fejben kell bírni az egészet.

BB: Miért van az, hogy az athéni olimpiai döntő óta ki-ki meccsen mindig kikaptunk Szerbiától – illetve 2006-ig Szerbia és Montenegrótól? Ráadásul általában nüanszokon múlt: egy góllal kaptunk ki, vagy döntetlen lett és a hosszabbítás nem jött össze.

B. P.: Ennyin múlik. Ha ők nyertek volna zsinórban három olimpiát, mi pedig az elmúlt tizenegy évben három világbajnokságot és négy Európa-bajnokságot, valószínűleg akkor is nüanszokon múlt volna. Szerintem az összes érmüket odaadnák azért az olimpiai aranyért, amiből nekünk három van.

BB: Tehát egyetért Gyarmati Dezsővel, aki azt nyilatkozta, miszerint „nagyon kiegyezem azzal, hogy az olimpiák kivételével mindent nyerjen meg valamelyik jugoszláv utódállam, az olimpiákon pedig mi győzzünk”?

B. P.: Persze. Az olimpia mindent visz, de mindenki szeretne mindent megnyerni.

BB: Tudja, hogy tizenegyszeres holtversenyben világcsúcstartó? A vízilabda-történetnek tizenegy – három brit, nyolc magyar – háromszoros olimpiai bajnoka van, ennél többszörös viszont – tekintettel arra, hogy egy úszóval vagy egy atlétával ellentétben egy pólós egy olimpián legfeljebb egy aranyérmet nyerhet – egy sincs.

B. P.: Gondoltam, hogy magyarok sokan vagyunk, de pontosan nem tudtam. Nyilván ez fontos egy szintig, de nem az jár minden nap az eszünkben, hogy ki hányszor nyert.

BB: Annak van bármilyen realitása, hogy visszakerüljön a válogatottba, akár, hogy részt vegyen a riói olimpián?

B. P.: Nincs értelme ezen gondolkodni. Akik a mostani válogatottban vannak, jobbak nálam, nekik van ott a helyük. Lehet, hogy két percig jó lennék, de hosszabb távon nem. Tudom, milyen voltam öt éve, és milyen vagyok most. Elfárad az ember, nincs kedve folyamatosan birkózni a fiatalokkal, akik erősebbek nála. A fejem még bírná, de a testem már elfáradt ebben az egészben. Negyvenévesen nehéz már ezt a gyilkos tempót bírni. Húsz évet sok úgy az embernek végigcsinálnia, hogy mindig neki kell a legjobbnak lennie, hogy csak a győzelem számít. Nem véletlenül döntöttem úgy, hogy a szezon végén befejezem: elfáradtam.

Biros Péter akcióban. Fotó: Vlv.hu

BB: Ősszel dönt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a 2024-es nyári játékok helyszínéről. Budapest az egyik pályázó. Egy erről döntő népszavazáson hogy szavazna és miért úgy, ahogy?

B. P.: Az két dolog, hogy mit szeretne az ember, illetve, hogy mi a realitás. Nagyon szép dolog lenne olimpiát rendezni, de sokkal nagyobb nemzetek sem kapják meg. Vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban. A sport szempontjából nyilván jó lenne. A gazdaság pedig remélem, nem torpan meg, ha esetleg mi nyernénk el a rendezés jogát. Ez irgalmatlanul nagy feladat a miénknél jóval nagyobb országoknak is. Nem fehér vagy fekete a kérdés, sokkal inkább szürke.

BB: Jövőre lesz az úszómedencei sportok budapesti világbajnoksága. Nincs egy éve, hogy huszonötmilliárdos cechet ígértek, most nyolcvanhatmilliárdnál tartunk. Ezt kommentálná?

B. P.: Elszaladt a ló. Ez nem az én dolgom.

BB: Ha jól értem, a politikával kapcsolatos kérdéseket igyekszik magától távol tartani.

B. P.: Sosem szóltam bele a politikába. Nem az én kenyerem. Nyilván tudnám kommentálni a politikai eseményeket, de nem teszem.

BB: Megtartja magának?

B. P.: Meg.

BB: Mi az, amire vízilabda-pályafutásából a legbüszkébb?

B. P.: Arra, hogy megmutathattam, miszerint válogatott szintű játékos vagyok.

BB: Konkrétan van olyan meccs, amit említene?

B. P.: A sydneyi olimpiai döntő. Azzal vált valóra, amiért küzdöttünk, edzettünk, amiért elkezdtük ezt az egészet. Az volt az első olimpiai döntőnk.

BB: Azt hittem, hogy az 1999-es firenzei Európa-bajnoki döntőt említi, ahol öt gólt lőtt.

B. P.: Saját magamnak az egy nagyon jó emlék, persze. Ráadásul az volt az első világverseny, ahol ott voltam – és egyből meg is nyertük. De ez csapatjáték. A következő évben elért sydneyi olimpiai győzelem még emlékezetesebb.

BB: Az nem tartozik pályafutása csúcsai közé, hogy Londonban az olimpia megnyitóján ön vitte a magyar zászlót?

B. P.: Persze, hatalmas megtiszteltetés volt és nagyon örültem neki. Ráadásul korábban sosem vettem részt sem olimpiai nyitó-, sem záróünnepségen. Szép volt, jó volt, de még jobb lett volna, ha nem én viszem a zászlót, viszont nyerünk a londoni olimpián. Amúgy van egy átok: aki a zászlót viszi, az nem nyer aranyat – de nem vagyok babonás, úgyhogy örömmel elvállaltam a megtisztelő felkérést. (Magyar zászlóvivő egyszer lett az adott olimpián bajnok: 1948-ban a kalapácsvető Németh Imre – a szerk.)

BB: Olyan esemény volt a sportpályafutása során, amire nagyon nem szívesen emlékszik? Elszúrta, kihagyta, fölé lőtte?

B. P.: Jó párszor előfordult, hogy nem nyertünk valamiért, de hogy kifejezetten rajtam úszott volna el, olyanra nem emlékszem. Ez egy csapatsport, nehéz bárkit kiemelni.

BB: A 2007-es világbajnoki döntő hosszabbításában lőtt kapufája?

B. P.: Jobb lett volna, ha nem lövöm el? Aki nem vállalkozik, az nem hibázik. Így jött ki a lépés. Ismétlem: ez csapatjáték. Együtt sírunk, együtt nevetünk.

BB: Ha egy nagyon fontos mérkőzés valakin elmegy, akkor megy az öltözői anyázás?

B. P.: Nem, dehogy. Az illető pontosan tudja, hogy mit szúrt el. Elég nagy büntetés az neki. Ilyenkor nem valakire vagyunk pipásak, hanem a tényre, hogy nem nyertünk. De nem omlik össze a világ, másnap is lesz nap.

BB: Pályafutása során két jelentős szabályváltoztatás történt. Egyrészt a negyedek idejét megnövelték hét percről nyolcra, másrészt a büntetőket újabban nem négy, hanem öt méterről dobják. Ezekhez mit szól?

B. P.: Az igazából föl sem tűnt, hogy nyolcpercesek lettek a negyedek. Fiatalon teljesen mindegy volt, hogy hét perc-e egy negyed vagy nyolc. Az, hogy öt méterről lőjük a büntetőt, egy ideig kicsit furcsa volt, de nem biztos, hogy ezzel a kapus járt jól: négy méterről ugyanis a kapus nagyobb szöget tud bezárni, mint ötről. Persze az ötméteres büntetők esetében több idejük van védeni, mint amikor négy méterről dobták. Statisztikákat viszont nem láttam arról, hogy a négy- vagy az ötméteresek mentek-e be nagyobb arányban.

BB: Ha jól értem, nem különösebben rossz a két szabályváltoztatás, de jó-e? Volt-e bármelyiknek bármi értelme?

B. P.: A hosszabb játékidő negyedenként mondjuk kettővel több akciót és így több gólt eredményez, ezért nyilván jó. A büntetők kérdésben nem tudok állást foglalni. Gyorsabb, nézhetőbb vagy látványosabb nem lett tőle a vízilabda.

BB: Ősztől az Eger női csapatának lesz az edzője. Van-e valami elképzelése arról, hogy mit fog csinálni mondjuk tíz év múlva? Van-e például akár női akár férfi szövetségi kapitányi ambíciója?

B. P.: Egyelőre nincs. Az elkövetkező három hónap nagyon fontos: szeretném játékosként jól végezni a dolgom. Utána nyáron pihenő, közben végig lehet gondolni, hogy mit szeretnék csinálni a lányokkal, majd utána abba belevágunk.

BB: A férfiakkal ellentétben a nők már kijutottak az olimpiára. Januárban megnyerték az Európa-bajnokságot – ugyanakkor az is igaz, hogy a női póló sokkal kevésbé Európa-központú, mint a férfi-. Milyen esélyei vannak a nőknek? Két olimpiai negyedik hely után meglehet a dobogó?

B. P.: Van rá esély, persze. Az angolszász országoknak és Hollandiának megvan az az előnye, hogy együtt készülnek az olimpiára. Nehéz lesz. Az Európa-bajnoki győzelem azt jelenti, hogy nem fogják a mieinket félvállról venni. Szép kihívás.

BB: Az olimpiai esélyek szempontjából tehát lehet, hogy nem is előny az Európa-bajnoki győzelem?

B. P.: Abból a szempontból előny, miszerint el tudják hinni, hogy nyerhetnek. Egy esetleges gödörben mentálisan erőt adhat az Európa-bajnoki győzelem tudata.

BB: Lehet belőle arany?

B. P.: Ezt nehéz megmondani. Nem vagyok még benne annyira a női pólóban. Az Európa-bajnokságon látottak alapján mindenesetre van rá esély.