A Budapest Beacon búcsúinterjúja

április 13, 2018

Napra pontosan négy és fél évvel azután hogy elindult, lapunk, a Budapest Beacon utolsó bejegyzését teszi közzé az alábbi búcsúinterjú formájában. Az interjút Lestyánszky Ádám, a magyar nyelvű kiadás főszerkesztője készítette, az interjúalany pedig Richard Field, az angol változat főszerkesztője.

Lestyánszky Ádám: Miért döntött úgy a kiadónk, hogy leállítja a Budapest Beacon kiadását?

Richard Field: Magyarországon a média pluralitásának súlyos erodálódása szinte lehetetlenné teszi számunkra egy Magyarországról szóló tényszerű napilap kiadását.

L.Á.: A konzervatív napilapnak, a Magyar Nemzetnek a szerdai bezárása nem azt jelenti, hogy nekünk megkétszerezett erőfeszítéseket kellene tennünk, és tovább dolgoznunk?

R.F.: Amikor elkezdtük ezt az egészet, jellemzően négy-öt cikk alapján tudtunk tájékozódni egy adott hírrel kapcsolatban. Számos független médium Fidesz-közeli üzletemberek általi bezáratása és/vagy megvásárlása egyre nehezebbé teszi számunkra is, hogy hiteles források révén tájékozódjunk arról, mi történik valójában Magyarországon. 

Szerencsére most már bőséges számú angol nyelvű hír áll rendelkezésre Magyarországról a New York Times-tól a BBC-ig. Nem hiszem, hogy hiányozni fogunk.

L.Á.: Kovács Zoltán kormányszóvivő bizonyára hiányolni fog minket.

R.F.: Bizonyára. Úgy fogunk hiányozni neki, mint egy púp a hátára. Mindemellett a kiadónk úgy érzi, hogy a Budapest Beacon helyett a forrásokat érdemesebb más projektekre fordítani.

L.Á.: Mint például?

R.F.: Magyarország nem az egyetlen olyan nyugati ország, amely átáll a sötét oldalra. Kiadónk szereti Magyarországot, és őszintén aggasztja a demokrácia visszacsúszása ebben a tízmilliós kis közép-európai országban, de még jobban aggódik egy észak-amerikai országért, ahol 320 millióan élnek, már csak azért is, mert minden problémája ellenére ez az ország egyelőre a demokrácia bástyája.

L.Á.: Mi lesz az Abcúg sorsa?

R.F.: Kiadónk továbbra is vállalja a lap működtetését, egyrészt, mivel ez egy felbecsülhetetlen információforrás a szakpolitikusok számára, mi történik valójában vidéken, másrészt olyan témákkal foglalkozik, amit a magyar sajtó egészen az utóbbi időkig jórészt figyelmen kívül hagyott. Az Abcúg előtt az újságírók ritkán utaztak el Budapesttől vagy más nagyvárostól tíz kilométernél távolabbra. Azt örömmel látom, hogy az Abcúg cikkeinek átvételén túl más kiadványok is elkezdtek beszámolni a vidéket érintő problémákról, például a szegénységről és a szegregációról.

L.Á.: És az Amerikai Ház Alapítvány sorsa mi lesz?

R.F.: Az Amerikai Ház Alapítvány tovább folytatja a vidéki szegény családok tejjel és kenyérrel való ellátását a Magyar Vöröskereszt segítségével, valamint a belátható jövőben folytatja a Budapest szegényebb részein élő emberek élelmezésének támogatását is. Ezek a programok sok éve sikeresen működnek, és nem áll szándékunkban elvonni a forrásokat ezektől.

L.Á.: Mit szól ahhoz, hogy a választáson a Fidesz a legszegényebb régiókban is tarolt?

R.F.: Azok az emberek a leginkább kockázatkerülők, akik az éhezéssel vagy a fagyhalállal néznek szembe nap mint nap. Orbán Viktor azt mondta nekik, hogy jönni fognak az iszlám terroristák, elveszik a szociális támogatásukat és megerőszakolják az asszonyaikat. És ők ezt elhitték.

L.Á.: Ön szerint az Európai Unió miért nem tett többet annak érdekében, hogy rákényszerítse Magyarországot a demokrácia ösvényére való visszatérésre?

R.F.: Konszenzusalapú szervezetként, az EU-nak az összes tagállam együttműködésére van szüksége ahhoz, hogy lényegi reformokat léptessen életbe a túlélésének biztosítására. Úgy vélem, emiatt nagyon nehéz egy vagy két tagállamot kiválasztani, és éles kritikával illetni.

L.Á.: Ez lenne az egyetlen ok?

R.F.: Tudomásom szerint a nyugati vállalatok rengeteg pénzt keresnek Magyarországon, ezért örömmel veszik védelmükbe Orbán Viktort saját kormányaik előtt. A német cégek különösen nagy állami támogatásban részesülnek. 

L.Á.: De még ez sem magyarázza meg Brüsszel és az Európai Néppárt vonakodását, hogy nyomást gyakoroljon Orbán Viktorra és a Fideszre annak érdekében, hogy a magyar kormány teljesítse nemzetközi kötelezettségeit az emberi jogok, a jogállamiság, a hatalmi ágak elválasztása, a sajtószabadság vagy a bírói függetlenség tekintetében.

R.F.: Talán az ország határain túlnyúló korrupció is egy tényező. Ki tudja? Talán bizonyos európai uniós tisztségviselők is benne vannak. Ha valaki milliárdokat lop évente az európai adófizetők pénzéből, akkor megteheti, hogy megosztozik a szerencséjén.

L.Á.: Miért olyan súlyos probléma a korrupció Magyarországon?

R.F.: Azért, mert ha valaki megteheti, hogy csupán nyomtatványok kitöltésével naponta ötmillió dollárnyi pénzt tud ellopni, akkor miért is akarna bármi mással foglalkozni? Persze néha fel kell számolni egy-egy hivatalt vagy kormányzati ügynökséget, hogy a nyomokat eltüntessék. A választások megnyerése egy nettó haszonélvező EU- tagországban felér egy engedéllyel az uniós adófizetők pénzének ellopására.

Kormányzati alkalmazottak ezrei nap mint nap mást sem tesznek, mint olyan papírkötegeket gyártanak, melyek ahhoz kellenek, hogy lehívhassák az EU-s pénzeket és továbbítsák olyan cégeknek, amelyek vezető fideszes tisztségviselőkhöz közeli üzletemberek, illetve rokonok tulajdonában állnak. 

Épp a múlt héten számolt be arról a 24.hu, hogy röviddel a választások előtt a kormány százmillió dollár (25 milliárd forint) értékű különbónuszt osztott szét mintegy háromezer kormányalkalmazott között, akik az EU-s forrásokkal foglalkoznak. Tudja honnan érkezett ez a pénz?

L.Á.: Az Európai Uniótól?

R.F.: Pontosabban a Közszolgáltatás-Fejlesztési Operatív Programból. Ahol ilyen problémák előfordulnak, ott természetesen előbb-utóbb a független média is elkezd erről írni, és a civil szervezetek is elkezdik bírálni a kormányt. Akkor őket azzal vádolják meg, hogy egy külföldi felforgató fizeti őket, a választópolgárokat pedig azzal lehet ijesztgetni, hogy egy öreg és gazdag zsidó ide küldi a muszlim fiatalokat, akik majd megerőszakolják a feleségeiket és a lányaikat, elveszik a munkahelyüket és a nyugdíjukat. E tekintetben a migrációs válság a legjobbkor jött Orbán Viktornak és kleptokrata csapatának. 

L.Á.: Minél többet költ a kormány arra, hogy „tájékoztassa” az embereket bel- és külföldön a létet fenyegető veszélyről, annál több adóforintot lehet átirányítani a kormányoldali médiacégekhez és reklámügynökségekhez. Három év alatt több tízmilliárdos nagyságrendben költött a kormány folyamatos kampányolásra, melyben összemosták a terrorizmust a migrációval.

R.F.: Ez tökéletesen beleillik a kormányzat azon tervébe, hogy új, kormányközeli médiabirodalmat építsen fel a magyar adófizetők pénzén az állami hirdetéseken keresztül. Az sem lenne túl meglepő számomra, ha kiderülne, hogy ezeknek a pénzeknek a nagy része bizonyos politikai pártok kasszáiba, vagy akár kormányzati tisztviselők offshore-számláira került volna.

L.Á.: A gyöngyöspatai romák nagypénteki kimenekítése után ön élesen bírálta Vona Gábort, a Jobbik elnökét. Nemrég azonban a Budapest Beacon szerkesztőjeként köszönetet mondott Vonának az országért tett szolgálataiért és minden jót kívánt neki. Mi ez a pálfordulás?

R.F.: Dühös voltam Vonára, amiért politikai előnyt akart kovácsolni a konzervatív szavazóknál abból, hogy gárdistákat vonultatott fel Gyöngyöspatán, és heteken keresztül megfélemlítették az ottani cigánynegyed lakóit még 2011 márciusában.

Az azóta eltelt időszakban tett erőfeszítése a Jobbik megreformálására szerintem őszinte volt. Csak akkor bírálhatjuk a politikusokat igazságos módon, ha készek vagyunk elismerni azt is, ha helyesen cselekszenek. Úgy vélem, Vona Gábor megérdemli ezt, igyekezett sokat tenni annak érdekében, hogy pártját a radikális szélsőjobb felől a centrum felé mozdítsa el.

L.Á.: Lehet, hogy Vona igyekezett kiszorítani a Jobbikból a legszélsőségesebb arcokat, de sok jobbikos politikus továbbra is szélsőséges nézeteket vall. Gyöngyösi Márton például néhány éve a parlament zsidó származású tagjainak listázását sürgette, és akkor még nem is tettünk említést Toroczkai László személyéről. 

R.F.: Ezzel a magyar-izraeli kettős állampolgárságú parlamenti képviselőkre gondolhatott Gyöngyösi. Abban egyetértünk, hogy nem ez volt a legszebb pillanatainak egyike.

De elmondok egy érdekes történetet.

Nem sokkal az említett Gyöngyösi-féle incidenst követően a két kisfiamat kivittem egy parkba, ahol Gyöngyösi Márton szintén a kisfiával játszott. Először vonakodtam a közelébe menni, és bizonyára ő is érzékelte ezt, de amikor a fiaim felmásztak az ő fia mellé a körhintára, nem volt más választásom, mint, hogy én is oda menjek és meglökjem azt. Egyszerre összenéztünk és elmosolyodtunk, mert a gyerekeink nevettek. Bármilyen világnézeti különbség is van közöttünk, azon a délutánon néhány pillanat erejéig volt bennünk valami közös: a gyerekeink iránt érzett szeretet, és a hit egy jobb jövőben.

L.Á.: Mit mondana zárszóként?

R.F.: Mélységesen megdöbbentett Orbán fasiszta beszéde, melyet a választások előtti pénteken mondott el Székesfehérváron. Különösen az a rész volt megdöbbentő, amikor minden ellenzéki politikust azzal vádolt meg, hogy Soros szolgálatába álltak, és hogy pénzért és hatalomért mindenre képesek. Ezzel szemben számomra egyértelmű, hogy Orbán Viktor az, aki mindenre képes a pénzért és a hatalomért.

Azonban a beszédének végén volt egy dolog, amellyel magam is teljes mértékben egyet értek:

„A leghevesebb küzdelem idején is arra kérek mindenkit, hogy tekintsen a szívébe. Lássa meg szomszédjában a felebarátját és a honfitársát. Egy vérből vagyunk, mondta a farkasok fia, és igaza van. Összeköt bennünket a szívünk, az emlékeink, és a hűség a hazánkhoz. Mind magyarok vagyunk. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy szeretjük a hazánkat és tiszteljük egymást.”

Magyarország érdekében őszintén remélem, hogy komolyan is gondolja mindezt, de a Figyelő csütörtöki számának fényében, melyben felsorolják Soros feltételezett magyarországi – többségében magyar állampolgárságú – „zsoldosait”, erősen kételkedem ebben.