„A fasizmusba hajló hazai populizmus bástyáján táncoló Orbán Viktor”: lendületes Bokros-publicisztika a Népszabadságban

október 15, 2015

Orbán Viktor és Vona Gábor. Fotó kettőspont HetekOrbán Viktor és Vona Gábor. Fotó: Hetek

A Modern Magyarország Mozgalom elnöke diktatúrának látja a mai magyarországi politikai berendezkedést. Míg a Nyugatot az erő, addig a Keletet az erőszak jellemzi – véli. A rendszer azonban utolsó szakaszát éli: „félelmében hibát hibára halmoz, és végül elpusztul” – írja a szabadelvű-konzervatív politikus.

Nyugat: erő, Kelet: erőszak címmel tekintélyes publicisztikát közöl Bokros Lajos tollából a csütörtöki Népszabadság. A Modern Magyarország Mozgalom elnöke szerint „a fasizmusba hajló hazai populizmus bástyáján táncoló Orbán Viktor (képünkön balra) és Vona Gábor (képünkön jobbra) is előszeretettel idézi” Oswald Spenglertől A Nyugat alkonyát. A „fáradt, öreg és gyenge” Nyugattal szemben „a Kelet – elsősorban Kína, Oroszország, Törökország – duzzad az erőtől, gazdasága növekszik, kultúrája őszinte és büszke, mert elutasítja a liberalizmust, a szabadságelvűséget” – ismerteti a miniszterelnöknek, illetve a Jobbik elnökének idevonatkozó álláspontját a volt pénzügyminiszter.

„Rettenetes torzkép ez, ami félművelt vagy talán egészen műveletlen emberek félelemmel telített világnézetét tükrözi. Olyanokét, akik büszkén vallják az erő kultuszát, gyakran használják az erőszak nyelvét, és fennhéjázó faji felsőbbrendűséggel eltelve újkori végvári vitézeknek képzelik magukat. Élvezettel sértegetik a Kárpát-medence jelenleg békében együtt élő nemzeteit. Büszkén lenézik a cigányságot és a szegény, elesett, kiszolgáltatott embereket. Örömmel ostorozzák azokat a nyugati politikusokat és intézményeket, akik, amelyek folyósítják számukra azt az évi több mint ezermilliárd forintot, amely a bandita jellegű uralmuknak alávetett hazai gazdaság üszkösödő gépezetét megolajozza” – kommentálja Orbán és Vona általa Orvonának nevezett ötvözetének nézetét a szabadelvű-konzervatív politikus.

Ady Endre A magyar ugaron című, 1906-ban megjelent versére utalva Bokros azt állítja: az Osztrák-Magyar Monarchia közel száz éve történt megszűnése óta is „a magyar ugaron élünk, egymásra torlódó zsákutcás politikai kurzusokban”.

„Horthy, Szálasi, Rákosi és Kádár szégyenletes diktatúráiban, a gazdaság száz éve kilátástalan vergődésében, az istenített államközpontú berendezkedésben, a kapitalizmus, a piac, a tőke és a vállalkozók elutasításában, az idegenek megvetésében, a nyelvi és kulturális elszigeteltségben, iskoláink rémisztő silányságában, a nemzeti és társadalmi szolidaritás hiányában.

Itt van velünk a magyar ugar az ezredfordulós köztársaság szétesésében, a hanyatlásban, a leszakadásban, a fiatalok tömeges kivándorlásában. A magyar ugar legújabb változata az Orvona-rendszer. Száz év alatt immár az ötödik diktatúra” – olvasható a publicisztikában.

Bokros szerint a magyarországi diktatúrák közös jellemzője az „etatizmus, korlátlan állam, alattvalókból álló, ujjongó és hálás emberek, együttműködésre alig képes és hajlamos, elszigetelt egyedekből álló, alávetett és kiszolgáltatott gazdaság és társadalom, művészet és tudomány, sport, vallás”.

„Az erő nem azonos az erőszakkal” – véli a szerző. „A nyugati demokráciák rengeteg gonddal és kihívással küszködnek, de nem gyengék. Éppen ellenkezőleg! A megértés, a befogadás, a más vélemény, világnézet, vallás, életforma iránti türelem, az együttműködés nem a gyengeség, hanem az erő jele. A nyugati demokrácia szabadságelvű, liberális. Nem is lehet másmilyen, mert különben nem lenne demokrácia” – folytatódik a publicisztika.

A Modern Magyarország Mozgalom elnöke úgy véli: a föntiekkel szemben „a keleti diktatúrák egyáltalán nem erősek, csupán erőszakosak”. Mint fogalmaz, „mardosó félelmüket és hatékony kormányzásra való képtelenségüket nyelvi (néha fizikai) erőszakkal, harcias szónoklatokkal, az állami intézmények elfoglalásával, a kiszolgáltatottság növelésével és a negatív tömegérzelmek – a félelem, az irigység, a gyűlölet – felkorbácsolásával igyekeznek palástolni és ellensúlyozni”. Minderre remek példa „az Orbán és Vona által szájtátva csodált Putyin-rendszer”, melynek „oligarchikus rendje gúzsba kötötte a gazdaságot, kiölte a vállalkozó kedvet, legyalulta a jogállamot”.

„Hazánkban a putyini ihletésű diktatúra mutyizós bohózati változata uralkodik. Nem fog örökké tartani, és majdan szégyellni fogjuk, hogy ilyen sokáig tartott” – tekint a jövőbe az ellenzéki politikus.

Az Orvona-rendszer a végét járja Bokros szerint. Ezzel zárja ugyanis nagy ívű írását: „A nacionalizmus felkorbácsolása, a féktelen populizmus, az öncélú kegyetlenkedés és erkölcstelen viselkedés, a türelmetlen lopás és a kíméletlen hazudozás akkor jellemzi a diktatúrát, amikor gazdasági és társadalmi tartalékai kimerülőben vannak. Ez a diktatúra utolsó szakasza. Félelmében hibát hibára halmoz, és végül elpusztul.”