Az, hogy kevés a munkás, csak a jéghegy csúcsa. A szerb-magyar határon létesítendő kerítés megépítésének ennél sokkal nagyobb buktatói vannak: nincs gyártókapacitás, nincsenek megfelelő gépek, gond lehet az oszlopokkal, a huzal egy részét pedig importálni kell. Gaál Csaba kerítésépítő szakember szerint a határzár „állatvágóhídnak” jó lesz, egyébként meg egy mezei csípőfogóval gond nélkül át lehet majd vágni.

Augusztus végéig állnia kell a 175 kilométeres szerb-magyar határszakaszon létesítendő kerítésnek – mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, csakhogy – mint arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban –, kilencszáz munkás aligha lesz elegendő a szoros határidő tartásához, ugyanennyi emberrel számoltak ugyanis a november végi befejezésnél is. Egyes számítások szerint akár hatezer emberre is szükség lehet, ám úgy tűnik, ez most a legkisebb gond.

A kerítést augusztus végéig nem lehet megépíteni, az eredeti határidő valószínűbb – mondta Gaál Csaba az ATV Egyenes Beszéd című műsorában kedden. Gaál cége több száz kilométernyi kerítést épített autópályák mentén korábban.

A hírek arról szóltak, hogy rabok fogják készíteni a kerítést, amelyhez viszont – még ha Gaál szerint a feladat tanulható is –, nélkülözhetetlenek a speciális gépek, amelyeket ráadásul át kell alakítani, mert ilyen magas kerítésre Magyarországon eddig nem volt szükség. Ezen túlmenően meghatározott szilárdságú drótból lehet csak kerítést építeni – tette hozzá.

A határon létesítendő kerítés két és fél milliméteres lágyhuzalból készül majd. A drótfonógépek döntően alkalmasak erre – mondta Gaál. Ezt a huzalt egy csípőfogóval gond nélkül át lehet vágni – órák alatt kitanulják, hogyan kell hatékonyan szétvágni. A szakember arra a szerkesztői kérdésre, miszerint így a kerítésnek mi értelme, nem tudott felelni. Csak viszonyításképp: ennek a huzalnak a szilárdsága kevesebb, mint fele annak, mint az autópálya melletti vadhálóé. A kerítés korrózióállósága tíz-tizenöt év – tette hozzá. További probléma, hogy száz kilométerre 410 tonna kell belőle, ennyi pedig jelenleg nem áll rendelkezésre.

Gond az is, hogy nincs elegendő cölöpverő gép. Az úgynevezett félkötött talajba Gaál szerint gond nélkül leverhető ezzel a módszerrel a cölöp, homokba vagy löszbe viszont „egy kín”, mert elnyeli az ütés energiáját. Ahol ilyen a talaj – márpedig a déli határszélen számos helyen ilyen –, ott előre kell fúrni a lyukakat. Az oszlopokat százhúsz centiméternél mélyebbre fölösleges és nem is lehet leütni – mondta a szakember. Az autópályák mentén egyébként nyolcvan-százhúsz centiméter mélyen vannak az oszlopok, és egy útról lerepülő autót is megfognak – tette hozzá.

Gaál számításai szerint száz kilométerre kellene 2200 köbméternyi akácoszlop. Ez nem áll rendelkezésre, fát kivágni pedig az erdőtörvény szerint március 31-ig szabad – hangsúlyozta. (A törvény szerint fát kivágni március 31. és szeptember 1. között tilos. Ettől eltérni csak időjárási körülmények miatt, az erdészeti hatóság engedélye alapján lehetséges. A faültetvényekre, kultúrerdőkre az előírás nem vonatkozik – L. Á.) Lekérgezni az akácot viszont géppel nem, csak kézi erővel szabad – folytatta Gaál. A fémoszlop húsz-huszonöt százalékkal drágább, de könnyebb is leverni, mint az akácot.

Piaci viszonyok közt fémoszloppal, lágyhuzalból az anyag közel egymilliárd forint. A pengés verziót csak importálni lehet, főleg Törökországból – hangsúlyozta Gaál. Szerinte ennél fontosabb viszont, hogy a munkavédelmi törvények betartását a próbakerítés építésekor készült felvételeken nem látta. Kesztyű, hosszú ujjú munkaruha – sorolta a feltételeteket a szakember.

A vadállatoknak nyolc-tíz hónapba is beletelhet, mire megszokják a kerítést, de átszakítani csak egy szarvascsorda tudja majd, más nem – folytatta. Ő maga már találkozott olyannal, hogy építés közben néhány száz méterrel odébb egy ilyen csorda átszakította a kerítést. Ahol pengés drótot alkalmaznak, ott „állatvágóhíd” lesz. Nem kell vadászni, csak összeszedni a sérült állatokat – jegyezte meg Gaál Csaba.