A Magyar Nemzeti Bank a Quaestor-károsultak kérdéseire adott egyik válaszában beismerte: elaludt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és a 2013-as átfogó vizsgálata alkalmával nem vette észre a Quaestorban található 135 milliárdos fiktív állományt. Az sem keltett gyanút, hogy ez az elképesztő összeg egyetlen kitalált személy ügyfélszámláján volt. Pápa Levente, az Együtt gazdaságpolitikusa szerint ez olyan, mintha szembejönne velünk egy négy méter magas ember, és nem fognánk gyanút, hogy mégsem ember.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2013-ban súlyos hiányosságokat állapított meg a Quaestorral kapcsolatban. E hiányosságok korrigálását tizenhat pontban javasolták. Az MNB a korrekció ellenőrzését elmulasztotta, és bár szakértők szerint egy teljes átvilágítást is végre kellett volna hajtani a Quaestoron, arra sem került sor. Ez a hanyagság vezethetett oda, hogy nem vették észre azt az akkor még csak 135 milliárd forintos fiktív állományt, amely idén tavaszra, a Quaestor-csőd idejére 150 milliárdra duzzadt. November 20-án a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jelentést adott ki, melyben részletesen válaszolt a Quaestor-károsultak kérdéseire. Az egyik ilyen kérdés épp az említett PSZÁF-vizsgálatra irányult, a jegybank pedig beismerte: „A vizsgálat lezárásakor már több, mint 135 milliárd forint fiktív állományt tartott nyilván a Quaestor Értékpapír Zrt. (QÉP) […], csak a PSZÁF vizsgálata ezt nem volt képes feltárni”.

Az MNB-károsultaknak adott válasza csak megerősíti mindazt, amit pénzügyi szakemberek – köztük Bokros Lajos volt pénzügyminiszter – annyiszor hangoztattak a botrány kirobbanása óta: a felügyelet súlyos mulasztásokat, bizonyos tekintetben mulasztások sorozatát követte el.

A mindenkori pénzügyi felügyelet nem tudott leleplezni egy évtizedek óta tartó piramisjátékot — írja blogján Pápa Levente, az Együtt alelnöke és gazdaságpolitikusa (képünkön). Ezzel az MNB is egyetért, egy másik kérdésre adott válaszában ugyanis azt írja: „A megállapítások alapján a QÉP a kilencvenes évek vége óta szisztematikusan megkárosította ügyfeleit, azaz számukra nem létező értékpapírokat értékesített. A hiány mértéke fokozatosan növekedett, és így érte el a vizsgálat időpontjára a mintegy 150 milliárd forintot. A korábbi ügyfeleknek a nem létező, fiktív értékpapírjaik visszaváltásakor a QÉP az új ügyfelek befizetéseit használta fel, így korábban a likviditás látszatát fenn tudta tartani.” (A jegybank ezzel gyakorlatilag definiálta a piramisjáték fogalmát – L. Á.) A legfontosabb rész azonban még csak ezután jön: „A QÉP hasonló informatikai megoldást alkalmazott, mint amelyet a Buda-Cash ügyben feltártunk. A QÉP is egy fiktív, úgynevezett egyenlegező ügyfélszámlát vezetett, és ezen tartotta nyilván az ügyfelektől hosszú évek során ellopott pénzt, értékpapírokat. A (2015. március 9-i – L. Á.) vizsgálat során elhozott informatikai állományban ezen fiktív ügyfélszámla fellelhető volt.”

A Buda-Cash létrehozott egy fiktív ügyfélszámlát Karácsony Miklós nevére. Ezen volt nyilvántartva az a hatvanmilliárd forint, ami pont az ellopott összeggel egyenlő, hiszen benne van a nevében is: „egyenlegező” tétel. Mintha ott lenne annyi állomány. A két történet között csupán annyi a különbség, hogy a Quaestor esetében volt PSZÁF-vizsgálat, de még úgy sem voltak képesek kimutatni, hogy van egy fiktív, nem létező ember nevén lévő ügyfélszámla, amin 135 milliárd forintos állomány található – mondta Pápa Levente az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfőn. A 2013-as ötévenkénti átfogó, úgynevezett prudenciális vizsgálat alkalmával az égvilágon semmit nem mutattak ki – hangsúlyozta az ellenzéki politikus. Ki az az ember, aki 135 milliárd forintot tart egy ügyfélszámlán? – kérdezte Pápa. Ez olyan, mintha jönne szembe egy négy méter magas ember, mi pedig elkezdenénk gyanakodni, hogy ő nem ember. Nincs 135 milliárdos ügyfélszámla, ilyen egyszerűen nem létezik – hangsúlyozta az Együtt alelnöke.

A PSZÁF „a jogszabályok szerint nem felügyeli, és nem minősíti a kötvénykibocsátások mögött álló termelő vállalatok tevékenységét vagy az e befektetéseken elérhető, a kötvényekhez kapcsolódó hozamígéretek teljesülését, s nem is kategorizálja a különböző vállalati kötvényeket sem” – magyarázza az MNB arra kérdésre adott válaszában, miszerint ki és milyen megfontolásból adott a tízmillió forintos jegyzett tőkével rendelkező Quaestor Financial Hrurira Kft-nek évi ötvenmilliárd forintnyi kötvény kibocsátásra engedélyt 2007-ben.

Egy valamirevaló felügyeletnek tudnia kellett volna, hogy az évi ötvenmilliárd forintos felhatalmazásnak kilencszázalékos kamat mellett a napi kamatvonzata 12 millió 280 ezer forint. A kibocsátó törzstőkéje tízmillió forint volt. Következésképp egy olyan kibocsátónak adtak engedélyt, melynek a tőkéje az egynapi kamatot sem fedezte – magyarázta korábban Róna Péter közgazdász. Az MNB válasza szerint ezt a tényt a PSZÁF nem is vizsgálta.

Egy tízmilliós törzstőkéjű cégnek a kötvénykibocsátási tájékoztatóban mindössze azt kell közzétennie, hogy tőkéjét meghaladó mértékben történő kötvénykibocsátás a szokásostól eltérő kockázatú (ilyen kötvénykibocsátási tájékoztatót jelentetett meg 2007-ben és 2008-ban a Quaestor Financial Hrurira is), amelyet az ügyfelek e tény tudatában jegyezhetnek le. A jegybank emellett a kötvénykibocsátók további, a törvény által előírt rendszeres és rendkívüli tájékoztatási kötelezettségeinek – például az éves jelentések, negyedéves vezetői összefoglalók – kapcsán az azokra vonatkozó tartalmi és formai követelmények teljesülését ellenőrzi – hangsúlyozza az MNB.

Az, hogy végül mégis fény derült a csalásra, a jegybank szerint annak köszönhető, hogy a felügyelet beolvadt a Magyar Nemzeti Bankba, ám ez például Róna Péter közgazdász szerint teljesen alaptalan, sőt: „tudatos, szándékos szemfényvesztés”. Nemcsak Róna, de Bokros Lajos volt pénzügyminiszter szerint is rosszabb a helyzet, mint korábban, szerinte normális országban nincs olyan, hogy a jegybank a bankfelügyelet mellett még az értékpapírpiac felügyeletét is ellátja.

Mindemellett azonban a legtragikusabb, hogy a szabályozásban és a törvényhozásban a tények ismeretében sincs előrelépés. Ha például a felügyelet nem vizsgálja, hogy van-e valós érték egy vállalati kötvénykibocsátás mögött, akkor nem kellene ezen a gyakorlatán változtatnia, hogy ne történjék meg újra és újra ugyanaz?