Egy belső tipp szerint több, mint száz szíriai menekültet tartottak akaratuk ellenére egy dél-budai hotelben. A Migration Aid nyolc önkéntese és egy fotós is elment a Hotel Berlinhez vasárnap hajnalban. Végül mintegy 80 szír menedékkérőt vittek magánautókkal és taxikkal a Keleti pályaudvarra, ahol az Ausztriába induló vonatokra tették fel őket.

A menekültek azt mondták nekik, hogy Szerbiából, a budapesti Keleti-pályaudvarról és más helyekről vitték őket személyautókkal és taxikkal oda, és azt mondták nekik, hogy ezen a helyen szervezik meg a Németországba jutásukat.

Az önkéntesek között volt két amerikai-magyar kettős állampolgár is, akik már több, mint 20 éve élnek Budapesten, és egy amerikai is, aki már két éve él Budapesten. Őket három arab anyanyelvű önkéntes és egy brit fotós, Craig Hull kísérte el.

Kedden reggel a hat újságíró – három magyar és két külföldi médiától – beszéltek a Migration Aid három önkéntesével és külön Craig Hull-al is. Alább a történetük:

Anna:  Az Istar (a Keleti pályaudvaron segélyeket gyűjtő és kiosztó diákcsoport egyik önkéntesétől, hogy egy kurd szír mondta el neki, hogy a dél-budai Hotel Berlinben több mint száz menekültet tartanak fogva. Elmondta azt is, hogy az embercsempészek vitték őket oda, és fejenként, éjszakánként 350 eurót számláznak a szállásért, és 3 vagy 4 euróért adnak egy üveg vizet. Elmondta, hogy több ezer eurót fizetett a csempészeknek, hogy megszervezzék a Németországig történő utazását, de miután a hotelbe vitték őt, nem hagyhatta el azt. Az Istar önkéntese szerint neki úgy sikerült megszöknie, hogy kikéredzkedett a mosdóba.

Jim:  Amikor Anna elmesélte ezt, akkor a hotelhez mentünk a kocsival. Este 11 körül értünk oda, és ahogy közeledtünk a bejárathoz három férfit vettem észre, akik a főbejárat előtti lépcsőn üldögéltek és cigarettáztak. Őrszemeknek néztek ki. Egyikük bejött utánam a szállodába, és azt mondta magyarul a recepciósnak, hogy személyautóval érkeztem. Angolul kérdeztem a recepcióst, hogy van-e kiadó szobájuk, de miután átnézte a foglalásokat, azt mondta, nincs kiadó szoba. Amikor azt kérdeztem, mennyi lenne egyébként egy szoba, azt felelte, 50 euró éjszakánként.

John:  A többiek éjjel 11:20 körül érkeztek meg. Maga a hotel egy különálló, néptelen telken áll. Ahogy megérkeztünk, azt láthattuk, hogy taxik és személyautók teszik ki menekültek csoportjait, általában négy főt, a szálloda előtt. Az autókat jellemzően kopasz, melegítős edzőcipőt viselő férfiak vezették, – tipikus szláv kemény fiúk. A menekülteknek nem nagyon volt más tulajdonuk, mint amit a hátukon vittek, póló, farmer, szandál, vagy cipő. Fáradtak voltak és ziláltak. A csempészek 30 év körüliek lehettek, akárcsak a menekültek, de köztük volt néhány idősebb is, az egyik csoportban nők és gyerekek is voltak. A menekülteket az utca túloldalán tették ki, vagy a hotel előtt az utcán. Azután gyorsan bementek a hotelbe.

Craig:  ICsináltam képeket néhány autóról is. Látszott, hogy a sofőröket zavarja, hogy fotózzák őket. Az egyik taxisofőr be is mutatott.

Egy magánszemély vezetőjéről sikerült közelről fényképet csinálnom, aki ezután elkezdett üldözni. Amikor az utasa észrevette, hogy fotózni készülök, fejére húzta a dzsekijének kapucniját és elfordult.

John: Bementem a szállodába és megkérdeztem a recepcióst, hogy kik vannak a hotelben. A recepciós, egy 30 éveinek elején járó, rövid hajú, szűk pólót viselő kubai férfi azt mondta, főleg román és szerb turisták tartózkodnak a szállón. Amikor azt kérdeztük, hogy vannak-e menekültek a szállóban, azt felelte, maximum három-négy szobában lehetnek.  

Mégis, amíg ott voltunk, legalább egy tucatnyi menekültet láttunk a hallban. Más vendégeket nem. Amíg a csoportunk más tagjai elterelték a recepciós figyelmét, felszaladtam az első emeletre, és ott egy szláv kinézetű ember lépett ki a lépcsőházhoz legközelebbi szobából és csendben bámult rám. Ugyanez történt egy szinttel feljebb is. Nyilvánvaló volt, hogy őrök.

Craig: A menekültek közül páran azt mondták, hogy Szerbiából vitték őket oda, másokat pedig a budapesti Keleti-pályaudvarról. Azt mondták nekik, hogy innen szervezik meg a németországi továbbutazásukat. Egyikük azt mondta, fizetett azért, hogy Németországba vigyék, de végül itt kötött ki, a Hotel Berlinben.

Anna: Több alkalommal is hívtuk a rendőröket, hogy tájékoztassuk őket arról, hogy embercsempészek tartanak fogva menekülteket a hotelben, de mindig továbbirányítottak. Végül úgy 45 perccel később két rendőr érkezett a helyszínre. 

John: Furcsa volt, hogy ilyen sokáig tartott nekik reagálni, mert korábban láttuk, hogy úgy húszpercenként elmegy egy járőr a szálló előtt.

Anna:  A rendőrök megkérdezték, hogy felírtuk-e a menekülteket szállító autók rendszámtábláit. Amikor azt mondtuk, hogy nem, akkor azt mondták, ez esetben semmit nem tudnak tenni. Arra kértük őket, hogy legalább nézzenek körül a hotelnél, azt mondták, ezt nem tehetik meg, mert nem vagyunk a szálloda vendégei. Amikor végre bementek a szállóba, hogy beszéljenek a recepcióssal, az emeletre akkor sem voltak hajlandóak felmenni, bár a recepciós azt mondta, felmehetnek. Ehelyett azt mondták, megfigyelés alatt tartják a hotelt. Egyszer csak három újabb rendőr érkezett. Ellenőrizték néhány vendég dokumentumait, és négyet közülük elvittek, mivel nem rendelkeztek megfelelő papírokkal. Rögzítették, amit mondtunk, és kitöltöttek számos dokumentumot, bár azok másolatait nem kaptuk meg. Folyamatosan azt mondtuk nekik, hogy az embercsempészeket tartóztassák le, ne a menekülteket, de őket inkább az érdekelte, hogy a menekülteknek vannak-e megfelelő papírjaik.

Craig:  Amikor az egyik rendőrt fényképeztem, ragaszkodott ahhoz, hogy töröljem ki a képet. Végül csináltam róluk egy másikat.

John:  A következő két órában több fuvarral a Keleti pályaudvarra vittünk taxival és személyautókkal menekülteket. Elmagyaráztuk nekik, hogy nincs szükségük az embercsempészekre, mivel a határ nyitva áll, és felajánlottuk számukra, hogy megvesszük a vonatjegyeket. Mindenki akivel beszéltünk, jött velünk, egy nőkből és gyerekekből álló csoport kivételével. Ők nagyon meg voltak ijedve. Összesen mintegy 35 menekültet vittünk el a Keletibe, mindannyian szír férfiak voltak.

Jim: Miután John elment, további 45 – 50 menekültet tettek ki a hotelnél. Figyelmeztettük őket, hogy nem menjenek be, és hogy elvisszük őket a Keletibe, mert fel tudnak szállni a vonatokra. Egyik alkalommal egy héttagú családot vittem, két kisgyerek is volt köztük. Amikor már túl sokan voltak ahhoz, hogy elvigyük őket, akkor tömegközlekedéssel juttattuk el őket a Keletibe, ahol megvettük nekik a vonatjegyet Ausztriába.

Kedden délelőtt a hat újságíró közül ketten visszamentek a Hotel Berlinhez. Úgy 200 méterre a hoteltől három rendőrautó állt, és hat rendőr volt a Hunyadi János úton, ők az utcán sétáló gyalogosokat igazoltatták.

A hetedik rendőr a közeli MOL benzinkútnál állt, úgy 50 méterre a hoteltől, nagyjából félúton az ellenőrzőpont és a Hotel Berlin között.

Egy szakállas férfi (a képen) szandálban a hotel előtt állt, és mobiltelefonján arab nyelven beszélt. Ahogy az újságíró a hotel előtti lépcsőn ment felfelé, agy rövidre nyírt hajú fiatal magyar jött ki az épületből, és elállta a bejárati ajtót. Amikor azt kérdezték tőle, hogy van-e szabad szoba, nemmel válaszolt. Arra a kérdésre, hogy vannak-e menekültek a szállóban, szintén nemmel felelt. Ahogy arra a kérdésre is nemmel felelt, hogy korábban voltak-e menekültek a szállodában.

Ezalatt az arab férfi befejezte a cigarettáját a parkolóban, és felment a bejárati lépcsőn hogy bemenjen az épületbe. Az őr megállította, és angolul a “police paper” (rendőrségi papír) átadását kérte. A férfi elmutogatta, hogy a papírjai a szállodában vannak. Egy fiatal nő, aki nyilvánvalóan felismerte őt, kijött a hallból. Arab nyelven mintha azt mondta volna, hogy menjen be. Amikor a biztonsági őr továbbra sem hagyta, hogy bemenjen, egy másik arabul telefonáló fiatalember is a bejárathoz jött, és azt mutogatta, hogy menjen be. De a biztonsági őr továbbra sem hagyta, hogy bemenjen.

Azt megelőzően, hogy a két újságíró megpróbált bejutni a Hitel Berlin épületébe, megpróbáltak a hotel mögötti kereskedelmi területre is bejutni. Amikor egy biztonsági őr arról érdeklődött, hogy mit keresnek arrafelé, akkor kiadó raktárépületről kezdtek érdeklődni. Elmondta, hogy nincs ilyen, és hagyják el a területet. Amikor az üzemeltető személyéről érdeklődtek, az őr azt mondta, nem az ő dolga, hogy kiadja az információt.

Miután az újságírók elhagyták a hotel helyszínét, észrevették, hogy a rendőrök is beszállnak autóikba és 12.58-kor elmentek.