Fotó: Lestyánszky Ádám, Budapest Beacon

Nem gyógyít és nem ápol beteget, nem tanít gyereket, de közszolga, és nyomorog, ki az? – akár így is szólhatna a találós kérdés, melyet feltehetően kevesen tudnának megválaszolni, a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók kilátástalan helyzetéről ugyanis méltatlanul kevés szó esik manapság. A levéltárosokat, múzeumi restaurátorokat, vagy könyvtárosokat is tömörítő érdekvédelmi szervezet napra pontosan egy éve nyújtotta be petícióját az Emberi Erőforrások Minisztériumához, azonban ennyi idő is kevés volt ahhoz, hogy érdemi változás történjék, ezért újra benyújtották követeléseiket – gyakorlatilag változatlan formában.

Fanyar humorral átitatott színházi előadással örvendeztette meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) dolgozóit szerda délelőtt a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ). A Kvazár Akciószínház interpretálásában előadott rövidke darab tanulsága nagyjából az volt, hogy a kultúrában dolgozók csak gürcölnek, fizetésük viszont semmire nem elég, és bár az államtitkárok jönnek-mennek, ígéreteik rendre csak ígéretek maradnak, nekik pedig marad a nyomor, de hát „a nyomort is ki lehet bírni”. Vagy nem.

A „nyomor” szó márpedig egyáltalán nem túlzás. A múzeumi, levéltári, könyvtári, művelődési intézményi és egyéb közgyűjteményi alkalmazottak szó szerint éheznek, akadnak olyanok, akik guberálásra kényszerülnek – nyilatkozta épp az egy évvel ezelőtti megmozdulás előtt Földiák András, a KKDSZ akkori első embere, aki ma már a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke, és akivel még decemberben készített interjút a Budapest Beacon. Földiák akkor is azt mondta: a kultúra dolgozói azért kényszerülnek ismét kiállni a minisztérium elé, mert nem változott semmi. Semmi, pedig tárgyaltak – csak épp olyannal, akinek nem volt megállapodási joga –, és most megint a Szalay utcában fagyoskodnak, akárcsak tavaly ilyenkor.

Petíciót is hoztak, sőt, gyakorlatilag az egy évvel ezelőttit hozták el újra. Tavaly a KKDSZ nem kapott választ – ezt a mostani petíció átadásakor Závogyán Magdolna, az EMMI kultúráért felelős helyettes államtitkára is megerősítette. Hozzátette: mivel – például az előadóművészet területén – számos intézmény vált gazdasági társasággá, ezért a kormány érdeke az, hogy ne csak a majdnem huszonötezer kulturális közalkalmazottra, hanem az említett társaságokban dolgozókra is érvényes legyen a béremelés. Mint kiderült, a Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) már tárgyal az EMMI: jelenleg „az elveket próbáljuk meg tisztázni” – mondta a helyettes államtitkár. Forintokról nem esett még szó, ami azért baj, mert elvekkel nehéz jóllakni, nehéz a gyereket iskolába járatni, és nehéz nem bliccelni a buszon.

Számos helyen hivatkoznak Széchenyire, aki kiművelt emberfők sokaságáról beszélt, ám ennek ma pontosan az ellenkezője történik: nem kiművelt emberfőkért, hanem a mellőzésükért dolgozik a kormány – nyilatkozta Földiák András a Budapest Beaconnek egy éve, Papp Katalin pedig szinte pontosan ugyanott folytatta, ahol elődje abbahagyta. 2016-ot Széchenyi-emlékévnek nyilvánították, az ő szavai és tettei pedig a közjóért tenni akarókhoz szólnak, csakhogy a mai kultúrpolitikusok számára „a közjó csak hivatkozási alap” – mondta a szakszervezet megbízott elnöke. Emlékeztetett: az emlékévet nyitó hangversenyen Závogyán Magdolna azt emelte ki beszédében Széchenyivel kapcsolatban, hogy ő nem a saját vagyonának gyarapítását, hanem a nemzet fölemelkedését tartotta szem előtt. A helyettes államtitkár szerint az emlékév lényege, hogy megértsük Széchenyi üzenetét, és képesek legyünk hasonló áldozatvállalásokra. „Milyen igaz”— jegyezte meg némi gúnnyal a hangjában Papp Katalin, aki ezután fölsorolta a jelenlévők kezében lévő táblákon látható nagy elődöket, akiknek a magyar kultúra oly sokat köszönhet. Gróf Széchenyi István, gróf Klebelsberg Kuno, vagy épp báró Eötvös Loránd „forog a sírjában”. Vajon ők saját anyagi függetlenségük megteremtésén fáradoztak? – tette föl a költői kérdést a szakszervezet elnöke.

Fotó: Lestyánszky Ádám, Budapest Beacon

Szerinte a szaktárcára jelentős befolyást gyakorló L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális nagyberuházásokért felelős államtitkárának ars poétikája köszönőviszonyban sincs a nagy elődökével, hiszen L. Simon maga mondta, hogy az anyagi függetlenség az, ami garantálja a szellemi szabadságát, politikusként pedig azért fontos több lábon állni, mert aki a közéletben is megállja a helyét, az nem korrumpálható. „Nem! Az emberek többsége nem azért korrumpálhatatlan, mert vagyona van, hanem mert tisztességes, szellemileg pedig azért szabad, mert nem a pártállástól, ideológiai hovatartozástól függ a státusza” – mondta Papp.

Az ország egyes vezetői annyi lábat növesztettek, amennyi a pókoknak van. Ezekkel a hierarchiában lefelé csak taposnak, miközben az olló már nem egyre nyílik, hanem szétnyílt – magyarázta a szakszervezet elnöke. „Az elitkaszt legfőbb igyekezete, hogy páriákká tegyen minket. Örülj még annak a morzsának is, ami asztalunkról leesik” – tette hozzá.

Mit szeretnének a kultúrában dolgozók? Azonnali bértárgyalásokat, azt, hogy a bértáblák szerinti legkisebb nettó illetmény legyen legalább azonos a számított minimálbérrel, és ne csak a dolgozóknak adjanak olyan bért, amiből ők nem halnak éhen, de az intézményrendszernek is juttassanak több pénzt.

A szerdai akció mintegy félszáz résztvevője között képviseltette magát a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ), és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) is. Ez utóbbi szolidaritási nyilatkozattal is készült, melyben egyebek mellett az áll: „Közös érdekünk, hogy rádöbbentsük a társadalmi többséget; nemzetünk életminősége, a felnövekvő nemzedékek életkilátásai mennek tönkre az elhanyagolt közszféra pusztulása miatt. Az MKKSZ szerint a politika, amely ellehetetleníti a közélet és a nyilvánosság alapkészségeinek megismerését és begyakorlását, és amelyik akadályozza az állampolgárok aktív művelődési gyakorlatának fenntartását, lenézi polgárait, és egyben lehetetlenné teszi, hogy jogaikat – például a szavazati jogukat – tudatosan gyakorolják.