A magyar bíróságokról szóló négyrészes interjúsorozatunk negyedik, befejező része.
A Budapest Beacon négyrészes interjúsorozatot indított, melyben egykori és jelenleg is státuszban lévő bírókat kérdeztünk arról, mi történik ma a törvénykezésben: hogyan csorbul a bírói függetlenség, miként lehet valakiből bíró, milyen befolyásolási kísérleteket tapasztalnak, mi a szerepe az Országos Bírói Hivatal (OBH) élén álló Handó Tündének. A megszólaltatott szakemberek közül ketten névvel és arccal, ketten viszont – akik jelenleg is aktív pozíciót töltenek be a bírósági hierarchiában – csak nevük elhallgatásával, arcuk kitakarásával és hangjuk eltorzításával voltak hajlandóak nyilatkozni. Utóbbiak közül egyikük, Szepesházi Péter meggondolta magát, és vállalta a nyilvános szereplést.
Szepesházi Péter 2003 júliusa óta bíró, jelenleg a Budai Központi Kerületi Bíróságon dolgozik. Saját bevallása szerint nagy elismeréssel hallgatta interjúsorozatunk korábbi részeit, megszólaltatott kollégáival túlnyomórészt egyetért, igaz, kisebb hangsúlykülönbségekkel, azonban azok sem az igazgatási vezetés javára billentik a mérleg nyelvét. Szepesházi arra is felhívta a figyelmünket, miszerint az interjúban elmondottak a magánvéleményét képviselik, az interjú bejelentését, vagy az arra való engedélykérést kötelezővé tevő jogszabályról pedig nem tud, „ugyanakkor az egy más kérdés, hogy ebben is folyik a maszatolás az igazgatási vezetés részéről”.
Korábban előfordult, hogy a jelenleg is aktív bírót eltiltották a nyilvános szerepléstől: a Magyarul Balóval című műsorba hívták, de az OBH megtudta, hogy ő is interjúalany lesz, és az akkori törvényszéki elnök – feltehetőleg jószándékból, felsőbb nyomásra – megtiltotta a szereplését.
Az alkotmányellenesnek bizonyult integritási szabályzatot viszonylag ritkán használták konkrét ügyekben, elegendő volt az ezzel elért fenyegetés – folytatta Szepesházi. Ami éveken át nem zavarta az adott bírósági vezetést – hogy a bíró egy rokona ebédet hoz be neki, és adott esetben pár percig egyedül marad a bíró szobájában – az hirtelen zavarni kezdte őket, amikor az említett bíró elkezdett védekezni az ellene indított alkalmatlansági eljárásban.
„Egy törvénytelen eljárás keretében magas vezetői posztot betöltő bírók is lepapírozták az én – szerintem nem létező – etikai és fegyelmi felelősségem.”
Az integritási szabályzat természetesen a kritikus hangok elnyomására is kiválóan alkalmas volt: Szepesházi döbbenettel tapasztalta, amikor egy kezébe került dokumentumból kiderült, hogy tavaly október 9-én titkos ülést tartottak, amelyre nem hívták meg. Ez csak azért furcsa, mert az ülésen róla volt szó: kiadtak egy állásfoglalást, miszerint vélhetően etikai és bírói erkölcsi, fegyelmi szabályokat szegett meg. Vagyis „egy törvénytelen eljárás keretében magas vezetői posztot betöltő bírók is lepapírozták az én – szerintem nem létező – etikai és fegyelmi felelősségem”.
„Annak fényében ez különösen érdekes, hogy mennyire vehemensen tagadja a Zalaegerszegi Törvényszék Székely Gábor állításaival szemben, hogy vannak lepapírozások” – utalt vissza korábbi interjúalanyunk és a törvényszék lapunk közreműködésével történt „üzenetváltására” Szepesházi, aki a zalaegerszegiek reakcióját minősíthetetlennek nevezte. Szerinte teljesen abszurd, hogy azért nem nyilatkozik több bíró, mert jól működnek a dolgok. Mivel magyarázza a Törvényszék, hogy a bíróságokba vetett közbizalom erőteljesen csökkent: egyes kutatások szerint negyven százalék körül van, ami a jogállam utolsó mentsváránál elfogadhatatlanul alacsony.
A rendszer nem segíti a jó bíráskodást, miközben az lenne a feladata, hogy a gyengéből közepest, közepesből jót, a jóból pedig kiváló bírót faragjon.
A közbizalmi index Szepesházi szerint azért alacsony, mert „a polgár azt érzékeli, hogy gyors, hatékony és majdnem biztos igazságot nem kap”. A rendszer szerinte nem segíti a jó bíráskodást, miközben az lenne a feladata, hogy a gyengéből közepest, közepesből jót, a jóból pedig kiváló bírót faragjon.
2011 előtt sem volt hatékony a rendszer: a helyi társadalmi elitnek mindig is nagyobb esélye volt a perekben. Ez mára némiképp megváltozott: „fennmaradtak ezek a jellemzők, de Handó Tünde a maga javára fordította a bírói vezetésnek ezeket a negatívumait, és most már legalábbis kevesebb központú, vagy egyközpontú autokrácia alakult ki”.
Ha folytatódik ez a folyamat, akkor a maradék bizalom is könnyen elillanhat. Ebben az is benne van, hogy akár valótlan vádak is érhetnek bírákat, akik éppen egy jó ítéletet hoznak: nekik sem fognak hinni a polgárok, mert annyi a rossz a tapasztalatuk. Szepesházi szerint mindemellett a vezetőkkel kapcsolatos botrányok a tárgyalóteremben csapódnak le, tehát nem feltétlenül az adott vezető érzékeli, hanem a „mezei” bíró.
S vajon a közhangulat befolyásolja-e a törvénykezést? Szepesházi szerint „a bátor, független bíró a közhangulattól – a generált, akár médiák által generált közhangulattól is – tudja magát függetleníteni, hogy jó ítéletet hozzon”.
A bíró kollégájáról, másik interjúalanyunkról, Ravasz Lászlóról – akit az Alkotmánybíróság visszahelyezett a pozíciójába egy véleménycikk miatti eltávolítása után – is szót ejtett, mint példa arra, hogy a bírók szólásszabadságát is korlátozni akarják.
Az eljárást szabályzó előírások „nem egyértelműek, és előfordul bizony, hogy megszegik még azt a kevés, viszonylag egyértelmű szabályt, amely valamennyire védi a bírót”.
Aki bírálja a felettesét, az megnézheti magát az alkalmassági eljárásban – hangsúlyozta a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája. Az eljárást szabályzó előírások „nem egyértelműek, és előfordul bizony, hogy megszegik még azt a kevés, viszonylag egyértelmű szabályt, amely valamennyire védi a bírót”. Szepesházi tud olyan eljárásról, ahol nem a szabályzat szerint, hanem látszólag találomra választottak ügyeket. „Anélkül, hogy erre bizonyíték lenne, ilyenkor felmerül az emberben, hogy vajon azokat az aktákat választották ki, amikben évek alatt hibákat fedeztek fel, és esetleg valaki felírta magának” – tette hozzá.
Szepesházitól azt is megkérdeztük, mit gondol az egzisztenciális félelemről, melyről a neve elhallgatását kérő, ugyancsak jelenleg is aktív bíró kollégája tett említést lapunknak. Erről a bíró azt mondja: saját példájából kiindulva azt gondolja, félnie kell annak a kollégának, aki szabadon nyilatkozik és kritikus véleményt fogalmaz meg az igazgatási vezetésről, vagy éppen Handó Tündéről.
„Ha ezt valaki jópofának gondolta az Országos Bírósági Hivatalban, akkor tényleg nagy a baj.”
Szepesházi az említett interjúra adott OBH-s „válaszvideót” is látta, amiről szintén megvan a véleménye: „úgy gondolom, hogy hatalom-közeli pozícióból ennyi manipulációval, tárgyi tévedéssel, ilyen módon megszólalni – ha ezt valaki jópofának gondolta az Országos Bírósági Hivatalban, akkor tényleg nagy a baj. És hát nagy a baj, tudjuk” – jegyezte meg interjúalanyunk.
Szepesházi szerint az olyan politikai támadásokat, melyek szerint a bírók Soros talárba öltözött zsoldosai, illetve kommunisták, vissza kellene utasítania a vezetésnek.
A jelenleg is aktív bíró a bírósági szervezetrendszer ügyei iránt fokozódó sajtóérdeklődésről is szót ejtett: szerinte ennek nagyon jelentős és hiánypótló jellege van. Hiánypótló azért is, mert semmiféle belső nyilvánosságról, demokratikus belső nyilvánosságról a bíróságokon nem beszélhetünk, és azért is nagyon fontos, mert a bíróságok túl fontosak ahhoz, hogy csak a bírák akarják megoldani a válságát.
Az interjúban Szepesházi Péter által bemutatott dokumentumot itt megtekinthetik.
Korábbi interjúink a témában
Sorozatunk első részében Székely Gábort kérdeztük. Az egykori bíró előre megírt ítéletekről és leköteleződésről beszélt, ugyanakkor hangsúlyozta, miszerint Handó Tünde vagy Polt Péter nem okozója a hibáknak, hanem csupán tünet, és szerinte hiú ábránd azt gondolni, hogy leváltásukkal gyökeres változás áll majd be a bíróságok életében. Székely állításaira a Zalaegerszegi Törvényszék hosszú levelében reagált, melyet a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében leközöltünk, ahogyan így tettünk Székely a törvényszéki reakcióra adott viszontválaszával is.
A sorozat második részében egy neve elhallgatását kérő, jelenleg is aktív bíró interjúja következett, aki arról beszélt, hogy sokan úgy vélték, Handó egy „bírói talárba öltözött politikus”, ezt a vélekedést pedig sok szempontból nem cáfolta meg. Interjúalanyunk azt is elmondta, miszerint ma nem az az elvárás, hogy valaki jó, hanem, hogy megbízható bíró legyen.
A harmadik interjúnk Ravasz Lászlóval készült, aki több, mint 30 évig dolgozott a Szegedi Törvényszéken előbb fogalmazóként, titkárként, járás- majd törvényszéki, végül címzetes táblabíróként. Ravasz részletesen beszélt nekünk a rendszerváltás előtti majd utáni bírósági rendszerről, arról, hogy a 90-es évek eleji reformerek közül volt, aki öngyilkos lett, más pedig elmegyógyintézetbe került, de arról is, mi (nem) változott meg 2010 után.