Mi a különbség a kormány tavalyi, illetve a Kétfarkú Kutyapárt idei plakátjainak letépése között? Legfrissebb írásában erre keresi a választ a Társaság a Szabadságjogokért szakmai vezetője, Szabó Máté Dániel.

Ahogyan arról a Budapest Beacon is beszámolt korábban, a bíróság tavaly nyár végén fölmentette az Együtt ifjúsági tagozatának aktivistáit, miután letépték a kormány által kihelyezett idegenellenes plakátokat. A testület indoklása szerint az aktivisták az Alaptörvény IX. cikkelye által biztosított alkotmányos alapjogukkal, a véleménynyilvánítás szabadságával éltek.

De akkor hogy lehet, hogy a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) plakátjainak letépésénél mindenki azonnal jogsértést kiált? Amit szabad az egyiknek, azt nem szabad a másiknak – merülhet föl tulajdonosképpen jogosan a kérdés.

A plakátok letépése ma komoly politikai állásfoglalás. Amikor a plakátok letépése a hírekben megjelenik, úgy tűnhet, mintha mindenki a politikai szimpátiája alapján ítélné meg a tépkedők felelősségét: a politikai ellenfél plakátját letépni hőstett, a számunkra szimpatikusak letépése viszont gazság – körvonalazta a problémát Szabó Máté Dániel csütörtöki cikkében.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai vezetője nem arra kereste a választ, hogy a választási kampány plakátragasztási szabályainak megfelelnek-e az MKKP-plakátok, illetve a kampány szabályainak megsértését jelenti-e a letépésük, csupán annyit, miért értékelik ezt a jogsértést másképpen, mint az egy évvel ezelőtt a kormány plakátjait letépők tettét.

Arányosság, társadalomra való veszélyesség, politikai véleménynyilvánítás – a mentő körülmények

Bár a TASZ szerint plakátokat letépkedni általában jogsértő, azt, hogy a kormány plakátjait letépőket ennek ellenére mégsem szabad megbüntetni, egyrészt arra alapozták, hogy plakátok letépése vagy átmázolása, kiegészítése újabb szövegekkel arányos lépés a kormányzati kommunikációval szemben.

„A plakátrongálás miatti felelősség megállapításakor értékelni kellett, hogy a magyar kormány háromszázmillió forintból – mindannyiunk pénzéből – oktrojált a lakosságra a menekültekkel egyértelműen ellenséges üzeneteket, amelyekkel szemben fellépni semmiféle jogi lehetőség nem volt” – magyarázza Szabó Máté Dániel.

A TASZ azzal is érvelt, miszerint a plakátok átfestése vagy letépése nem volt veszélyes a társadalomra: a plakátrongálók az emberi jogokkal nem összeegyeztethető, morálisan vállalhatatlan, ráadásul az állam alkotmányos alapértékeivel is ellentétes üzenetet tettek olvashatatlanná: formálisan ugyan valóban rongáltak, azonban tettüknek a társadalomra káros következménye nem volt, ezért nem is voltak büntethetőek. A plakátot átírók és leszaggatók mindezen felül tettükkel politikai véleményüket nyilvánították ki, és e véleménynyilvánításnak alkotmányos védelmet kell élveznie.

Mivel a kormányzati kampánnyal szembeni fellépés egyetlen lehetséges eszköze a rongálás volt, a rongálók megbüntetése a véleményszabadság korlátozását valósította volna meg, az MKKP plakátjait letépő viszont erre nem hivatkozhat – állítja a TASZ szakmai vezetője.

Egyrészt a kormány hárommilliárd forintnyi közpénzből finanszírozott kampányára reagál a Kutyapárt huszonnyolcmillió forintnyi magánadományokból fizetett kampánya, továbbá a Kutyapárt letépett plakátjain nem az állam által megfogalmazott álláspont olvasható, a terjesztéséhez nem állami apparátust és nem közpénzt használtak fel. A Kutyapárt kampányának pénzügyi és infrastrukturális alapja, és ennek megfelelően az intenzitása meg sem közelíti a kormányzati kampányáét, nem lehet tehát azt mondani, hogy az ellenvélemény hasonló erővel történő kifejezésére az egyetlen lehetőség a plakát letépése volna – magyarázza cikkében Szabó.

A kormány plakátjait letépők tette nem volt veszélyes a társadalomra: egy idegenek ellen gyűlöletet szító üzenettel szemben fejtették ki a minden embert megillő egyenlő méltóság talaján álló véleményt, amit Magyarországot is kötelező nemzetközi jogi normák mellett a magyar alaptörvény szövege alapján a magyar államnak is képviselnie kellene. Az MKKP plakátjai ezzel szemben nem az alapvető jogokkal összeegyeztethetetlen xenofób álláspontot hirdetik, hanem a kormány népszavazásának és az azzal összefüggő kampányának elutasítására hívnak fel, ami akkor is legitim vélemény, ha sokaknak nem tetszik – hangsúlyozza Szabó Máté Dániel.

A Kutyapárt plakátjai letépésének tilalma ráadásul nem jár azzal, hogy a polgárok egy jelentős részéhez kizárólag a kormányzati álláspont jut el, hanem éppen ellenkezőleg: letépésük azt szolgálja, hogy a választópolgárok kizárólag a pillanatnyi hatalom birtokosainak nézőpontját ismerjék meg. „Ezért társadalmilag veszélyes éppen az lenne, ha következmények nélkül eltüntethetnék ezeket a plakátokat a választópolgárok elől” – írja a TASZ szakmai vezetője.

Ahogyan arról a Budapest Beacon ugyancsak beszámolt, egy, a Teréz körúton plakátok tépkedő férfi – bár az önkormányzat tagadta a vádakat – azt mondta, a kerülettől kapta utasításba,hogy távolítsa el az MKKP plakátjait.

A jogvédőszervezet szerint egy önkormányzatot nem illetnek meg szabadságjogok, így a véleménynyilvánítás szabadsága sem. Ha a véleménynyilvánítási szabadság védelmét élvező Kutyapárt plakátjait az önkormányzat akaratából távolítják el, akkor az olyan illegitim közhatalmi cselekvés, ami miatt a felelősségre vonás nemhogy mellőzendő, hanem egyenesen kívánatos – hangsúlyozza írásában Szabó Máté Dániel.

A jogvédőszervezet szakmai vezetője a Budapest Beaconnek úgy nyilatkozott: ha ez utóbbi, tehát az önkormányzat által megrendelt plakáttépést kivesszük az egyenletből (vagyis valaki csupán önnön megfontolásból tépkedi az MKKP plakátjait, ahogyan azt a szentendrei taxis tette a minap – L.Á.), attól még a többi, felelősséget kizáró ok ugyanúgy nem áll fönn, alapvetően ugyanis minden plakáttépés jogsértő, és bármi, amit korábban mentő körülményként fölhozott a TASZ az általa képviselt plakátrongálók védelmében, azzal most nem érvelhetne.

„Az MKKP plakátjainak letépése tehát attól még nem lesz jogszerű, hogy magánember tépi le, csak nem lesz olyan súlyos, mintha ezt önkormányzati, tehát a közhatalom megrendelésre teszi” – hangsúlyozta Szabó Máté Dániel. Nem mehetünk végig az utcán úgy, hogy minden nekünk nem tetsző dolgot letépünk – magyarázta. „Ráadásul, a népszavazási kampányban a plakátok kiragasztása is sokkal szabadabb, a letépésüknek pedig sajátos, a választási szervek által kiszabott szankciói lehetnek” – tette hozzá.

A plakátrongálásnak vannak olyan jellemzői, amik – mint ahogy cikkében is részletezte – fölhozhatók mentő körülményként, és így a jogsértés nem állítható meg. Számít, hogy az egyetlen lehetőség-e a rongálás, vagy épp, hogy mennyire egyeduralkodó a vélemény. Ez utóbbiak az MKKP-ről vagy más ellenzéki pártokról aligha mondhatók el – mondta Szabó Máté Dániel, aki az elefánt-egér hasonlattal igyekezett szemléltetni a helyzetet. Az MKKP-t nehéz lenne elefántként jellemezni – jegyezte meg a TASZ szakmai vezetője.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):