Csaba Réka, Antoni Rita, Asbóth Márton, Béres-Deák Rita
és Holländer Dániel. Fotó: Budapest Beacon, Szegő Péter

Hallották már azt a szót, hogy heteronormatív? S azt, hogy interszekcionális? Na, látják, már ezért érdemes volt elmenni a Budapest Pride által jegyzett csütörtök esti, az LMBT emberek emberi jogairól, azon belül főleg az azonos neműek házasságáról, illetve a többségi társadalomnak a szexuális kisebbségekről kialakított képéről folytatott budapesti pódiumbeszélgetésre. Vita a szó hagyományos értelmében igazából nem volt, inkább ugyanaz a kérdést világították meg több oldalról a Magas Felek.

Tíz éve fogadták el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény első változatát – adta meg az apropóját a Facebookon is meghirdetett pódiumbeszélgetésnek a moderátori szerepet magára vállaló Csaba Réka nemzetközikapcsolatok- és marketingkommunikációs szakértő, az Integrity Lab aktivistája. Két tavalyi közvélemény-kutatásra hívta föl a figyelmet. Az egyiket a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisok és transzszexuálisok (akiket az egyszerűség kedvéért a továbbiakban LMBT embereknek/személyeknek nevezünk – a szerk.) körében végezték arról, hogy milyennek látják saját helyzetüket, a másik – mint arról akkor a Budapest Beacon beszámolt – azt kutatta, hogy a társadalom miképp látja őket. Erről a két kutatásról készült egy, a pódiumbeszélgetés elején levetített párperces videó, melyből kiderült nyilvánvaló: az azonos neműek nem házasodhatnak Magyarországon. A film szerint az azonos nemű párok nem politikai okok miatt szeretnének házasodni, hanem mert szeretik egymást, és ezt szeretnék ily módon kifejezni.

„Emberi jogi irányt akarunk a Budapest Pride-nak adni” – mutatkozott be Holländer Dániel fordító, tolmács, a Budapest Pride szóvivője és szervezője.

A saját elmondása szerint különböző, az LMBT személyek emberi jogait fölkaroló civilszervezetekben 1995 óta aktív Béres-Deák Rita kulturális antropológus, a Közép-Európai Egyetem (CEU) gender tanszékének oktatója, a többségi társadalomban az LMBT közösség tagjaival szembeni előítéletek ellen küzdő úgynevezett Élő Könyvtár spiritusz rektora az Eurobarométer 2015-ös európai uniós közvélemény-kutatását idézte, mely szerint a magyarországi lakosság harminckilenc százaléka megengedő az azonos neműek házasságával kapcsolatban.

„Megpróbálunk nyomást gyakorolni a hatalomra a szabályok szerintünk kedvező megváltozatására. A mostani hatalom erre nem túl nyitott, hogy finom legyek” – gyalulta in medias resben a Nemzeti Együttműködés Rendszerét Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) betegjogi és önrendelkezési programjának vezetője. Hozzátette: a TASZ jogsegélyt is nyújt, illetve „kritikus helyzetekben fölálluk hadrendbe és igyekszünk minél erősebb nyomást gyakorolni a kormányzatra”. Azt mondta: a TASZ régóta foglalkozik az LMBT közösség érdekeinek képviseletével.

„A nők elleni erőszak ellen lépünk föl: most éppen az isztambuli egyezmény ratifikációjáért küzdünk” – közölte Antoni Rita közíró, feminista, a Nőkért Egyesület elnöke, a Nokert.hu alapítója. (Pénteki sajtóértesülés szerint a kormány előterjesztette a ratifikációt – a szerk.) A nőjogi aktivista saját bevallása szerint a feminizmuson belül az interszekcionális feminizmus képviselője, ami „az elnyomás minden formáját” elutasítja, tehát a rasszizmust is.

„Húsz éve még nem láttuk az azonos neműek házasságának realitását” – vette át a szót Béres-Deák, aki arra hívta föl a figyelmet, hogy az alaptörvény – mely rögzíti, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata – elfogadásakor ugyancsak reménytelennek tűnt az azonos neműek házasságának bevezetése, „mert ehhez alkotmányt kellene módosítani”.

Béres-Deák szerint Magyarország ennek ellenére „a régión belül nem áll rosszul a formális jogi egyenlőség szempontjából”. Mint fogalmazott, „annyira nem sz.r a helyzet”. Az Élő Könyvtár által vitt programba bevont gyerekektől például azt kérték, hogy érveljenek az azonos neműek házassága ellen – és a jó hír az, hogy nem tudtak ellene érvelni. „De persze eleve olyan iskolákba hívtak meg minket, amelyek az átlagnál elfogadóbbak” – hallhattuk az egyfelől-másfelől másfelőljét.

„A médiamegjelenés sokszínűsége némileg csökkent az elmúlt években” – fogalmazott igencsak visszafogottan a szakember. Ennek szerinte az a következménye, hogy az LMBT emberekkel szemben megengedő vélemények elterjedése is csökkent.

Míg 2014-ben tízezer, addig tavaly mintegy húszezer ember volt jelen a Budapest Pride-on – látott fényt az alagút végén Holländer. (Bécsben 2014-ben körülbelül csilliárdan voltak. Nem San Franciscóban, nem New Yorkban, Bécsben – a szerk.) „Tágul a spektrum, de van még hová fejlődni” – ismerte el a Pride aktivistája. Ő is bizakodással tekint a jövőbe: szerinte „előremutató”, hogy míg korábban a megkérdezettek tizenhárom-tizennégy, addig a már idézett tavalyi kutatás során huszonhat százaléka felelte azt, hogy van LMBT ismerőse.

„Formálisan nem rossz a helyzet Magyarországon” – vette át a szót Asbóth, hozzátéve, hogy a fejlődés az elmúlt években megtorpant, viszont a jelenlegi, nem rossz helyzet „fenyegetettség alatt áll”. Erre példának a méltán népszerű Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szerdai akcióját idézte. Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, Harrach Péter, a párt frakcióvezetője és Rétvári Bence kereszténydemokrata emberminisztériumi államtitkár – mindketten a párt alelnökei is – egy, az azonos neműek házasságát ellenző európai polgári kezdeményezést írt alá. Csakhogy az aláírás határideje 2016. december 11-e volt. Asbóth szerint tehát „benne van a levegőben, hogy a kormány bekeményít és a jogkorlátozás irányába indul el”. Mint fogalmazott, papíron tehát a helyzet nem rossz – persze lehetne sokkal jobb is –, de törékeny.

A feministák nem férfigyűlölők, lehetnek gyerekeik és miniszoknyát is hordhatnak – nyugtatta meg a sokaságot Antoni Rita. Szerinte – többek közt a sok parlamenti szexista megnyilvánulásnak köszönhetően – egyre több feminista blog olvasható, és megjelentek a feminizmus különböző ágai. „Egyre többet beszélnek róla, és nem olyan ciki, mint nyolc-tíz éve volt” – mondta a nőjogi aktivista, hozzátéve, hogy az ellenreakciók is erősödtek. „Például a gyerek nélküli párkapcsolat úgymond a halál kultúrájának megnyilvánulása” – mondta Antoni, hozzátéve, hogy „érdemes ebben a fundamentalista konzervatív diskurzusban elmerülni”.

A LMBT-jogi mozgalomnak van olyan ága, „hogy dobjuk ki a transzneműeket és akkor úgymond elfogadhatóbb lesz az agendánk” – folytatta Antoni, aki azonban nem azonosul ezzel a felfogással: „Szerintem egy olyan közösségért kell dolgozni, ahol mindenkivel szolidárisak lehetünk. Nem szabad senkit a csónakból kidobni, hogy mi tovább tudjunk evezni” – vélte.

Holländer a bejegyzett élettársi kapcsolat (béka) és a házasság közötti három különbséget részletezte. Egyrészt a békában a pár egyik tagjának gyerekét a másik nem fogadhatja örökbe, illetve közösen sem fogadhatnak örökbe, másrészt nők ki vannak zárva a mesterséges megtermékenyítésből, végül a békában élők nem vehetik föl a másik nevét.

A pohár félig üres vagy félig tele: Antoni szerint a béka és a házasság majdnem ugyanaz. Van vagyonközösség, és bár az örökbefogadás valóban nem lehetséges, de a pár gyámja lehet a másik gyerekének.

Béres-Deák azt mondta: azért nem jár a békával együtt mindaz a jog, mint a házassággal, „hogy a »család« mint heteronormatív fogalom maradjon meg”. Úgy vélte: a hatalom szerint fönt kell maradni annak, hogy a család egy papa-mama-gyerek fölállás, majd történelmi kontextusba helyezte a kérdést, megpendítve az István, a király idevonatkozó betétdalát. Hangsúlyozta: Koppánynak sem egy felesége volt, de a mormonoknál is lehetséges a többnejűség (lásd: a cikk alján).

A CEU oktatója arra is fölhívta a figyelmet, hogy a különböző nemű emberek ki vannak zárva a békából. Ez a transzneműeknek nem jó: adott esetben el kell válniuk majd ugyanazzal az emberrel kell kötniük egy békát, illetve fordítva: meg kell szüntetniük a békát, majd ugyanazzal az emberrel összeházasodniuk.

A béka legnagyobb hiányossága, hogy a felek nem fogadhatják örökbe egymás gyerekeit – vélte Antoni. A gyakorlatban azonban működik, hogy két, egymással békában élő ember közösen neveli az egyik gyerekét, a jognak pedig követnie kellene a gyakorlatot – mondta.

„Racionális magyarázat az azonos neműek házassága ellen nem nagyon van” – csatlakozott a többiekhez Asbóth. Szerinte kizárólag a hagyománnyal lehet magyarázni az azonos neműek házasságának tilalmát, semmi mással. Hozzátette: hátrányos megkülönböztetésről van szó.

A TASZ jogásza ugyanakkor arra is fölhívta a figyelmet, miszerint a jogalkotó 2007-es szándéka eredetileg az volt, hogy a béka minden tekintetben legyen egyforma a házassággal, csak erre az Alkotmánybíróság (Ab) úgy reagált, hogy egy dolognak nem lehet két neve. Ezt követően vonták ki a békából a három, már említett jogot.

Az azonos neműek házassága nem cél, hanem eszköz, egy mérföldkő – mondta Holländer, hozzátéve, hogy az idézett közvélemény-kutatás szerint nem annyira konzervatívak az emberek Magyarországon. Béres-Deák ezt egy idevonatkozó spanyolországi közvélemény-kutatás eredményével egészítette ki a Pride aktivistájának szavait: az azonos neműek házasságának spanyolországi engedélyezése után liberálisabb lett a közvélemény. „Tehát maga a törvény javította az azonos nemű párok megítélését” – fogalmazott a kutató.

Ugyanő úgy vélte: az LMBT-jogokért vívott küzdelemben „fontos szövetségesek lehetnek a transznemű emberek, akiket időnként ki szoktunk hagyni”. De ugyanígy lehetséges szövetségesek az LMBT emberek családtagjai, vagy például azok a cigányok, akikkel kapcsolatban elhangzik, hogy úgymond csak a segély miatt vállalnak gyereket.

A pódiumbeszélgetés több résztvevője is a coming outot javasolta az LMBT embereknek. „De kényszeríteni erre senkit sem lehet” – mondta Antoni Rita, aki egyúttal el Élő Könyvtár kiterjesztését javasolta. Ugyanerről Holländernek egy konzervatív volt tanárnője jutott eszébe, aki, miután egy általa kedvelt tanítványáról megtudta, hogy az illető homoszexuális, sokkal toleránsabban állt a kérdéshez. „A személyes kapcsolat felül tudja írni a berögződéseket. Tehát nagyon fontos előbújni” – mondta a Pride aktivistája.

Asbóth szerint érdemes nem meghunyászkodni, hanem jogsértés esetén jogorvoslatot kérni. „Ha Pride után két marcona ember kiveszi a hátizsákodból a szivárványszínű zászlót, akkor föl kell jelenteni őket” – hozott egy szemléletes példát a TASZ jogásza.

A végén még arról esett pár szó, hogy a közösségi média (Magyarországon ez leginkább a Facebookot jelenti – Sz. P.) milyen szerepet vihet a szexuális kisebbségek emberi jogainak megerősítésében. „A közösségi média egy keret, amit pozitív és negatív tartalommal is meg lehet tölteni” – bátorított és figyelmeztetett Antoni Rita. Béres-Deák Rita szerint „fennáll az a veszély, hogy az emberek azokat a véleményeket nézik meg, amelyek a prekoncepciójukat erősítik”, tehát például egy homofób embert jelentős kihívás rávenni arra, hogy a Pride honlapját vagy Facebook-oldalát nyissa ki. Részben visszatérve a coming outra azt mondta: a Facebookon is javasolja fölvállalni az identitást.

A pódiumbeszélgetés után helyszíni tudósítónk interjút készített Béres-Deák Ritával. Az interjút a közeljövőben közöljük.

Helyesbítés:

A pódiumbeszélgetés egyik résztvevője azt mondta, hogy „a mormonoknál is lehetséges a többnejűség”, ám ez nem igaz – tájékoztatta lapunkat Toronyi Janka, az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyház társadalmi kapcsolati képviselője. „A poligámia gyakorlása 1890 óta hivatalosan is tiltott gyakorlat. Aki mégis ilyen életmódot folytat, biztosan nem tagja az Egyháznak” – jelezte.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):