Dana Rohrabacher albizottsági elnök „visszautasította a növekvő magyarországi önkényuralom és intolerancia bizonyítékait”.

A valóság köztudottan liberális elfogultságú – Stephen Colbert, humorista

A keddi külügyi házbizottsági meghallgatáson a teljesítmény szégyenteljes volt. A bizottság lehetővé tette, hogy önmaga a magyar kormány nézeteit papagáj módjára ismételgesse… A keddi meghallgatás egyértelművé tette, hogy a fontos külügyi albizottság egyszerűen teret adott egy külföldi kormánynak, hogy olyan show-t mutassanak be, amilyet akarnak. … Ez az a fajta győzelem volt, amiben Orbán Viktor miniszterelnök olyan jó – erőszakos, egyoldalú és rosszindulatú… Nem szabad összekevernünk a bizottsági tagok kínos teljesítményét a valódi amerikai politikával, amely egyre eltökéltebben mozdul a komoly következmények felé Magyarország számára.

– Kim Lane Scheppele, az összehasonlító alkotmányozási jog tanára, Princeton University

“Szégyenteljesnek” nevezte Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára a kedden megtartott meg az Amerika Külügyi Bizottság európai, eurázsiai ügyek és az egyre nagyobb veszélyt jelentő fenyegetések albizottságának Magyarországról tartott meghallgatását a Hungarian Spectrum hasábjain.

Hasbeszélő bábok

Az Orbán Viktor és a Fidesz 2010-óta végrehajtott alkotmányi és választási törvényi változtatások hangos ellenzőjeként Scheppele azt írta, a meghallgatáson “lehangoló volt a megválasztott amerikai képviselők teljesítménye” és a “ kongresszus összes republikánus tagja, a magyar kormány hasbeszélő bábjaivá vált”. Azt írta, Rohrabacher albizottsági elnök és a többi republikánus képviselő „azt a forgatókönyvet követte, amit a magyar kormány használ a kritikák elütésére, szó szerint idézve ugyanazokat a kérdéseket, ugyanazokat az összehasonlításokat és ugyanazokat a védekezéseket, melyeket már számtalan alkalommal hallottam maguktól a magyar kormány képviselőitől. Scheppele szerint a „republikánus képviselőknek olyan napirend volt a kezében, amelyet kérlelhetetlenül erőltettek a három órás meghallgatás elejétől a végéig”.

A meghallgatás egyértelművé tette, hogy a külügyi albizottság egy párhuzamos világegyetemben élt, melyben saját tényeiket találták fel. Nem figyeltek a Kongresszusi Kutatási Szolgálat jelentésére, és annak részletes megállapításaira. A három republikánus képviselő, akik végigülték a meghallgatást… visszautasították a növekvő magyarországi önkényuralom és intolerancia bizonyítékait, ami miatt a képviselők leírását Magyarországról néhány párttársuk valamiféle tény-tagadó véleményévé alakították, mondjuk a klímaváltozásról, a gazdaságpolitikáról és egyebekről. 

Megdöbbent a tiszteletlen hangnemtől, melyet az albizottság a felszólalókkal szemben alkalmazott, Scheppele azt írta: “Azonban a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a republikánus képviselők kritikákat megfogalmazó felszólalókhoz intézett kérdései azonosak voltak azokkal, melyeket a múltban már maguk a magyar kormány képviselői is feltettek korábban.

A republikánusok pontosan a magyar kormány szokásos forgatókönyvét követték, amely azzal kapcsolatos kérdéseket vet fel, hogy miként kommunikálták azt feléjük. Vagy esetleg az albizottsági tagok nem vették figyelembe az általuk erőltetett napirendet, ami egy más jellegű botrány lenne. A keddi meghallgatás egyértelművé tette, hogy a fontos külügyi albizottság egyszerűen teret adott egy külföldi kormánynak, hogy olyan show-t mutassanak be, amilyet akarnak.

A külügy aggodalmait elferdítették és kigúnyolták

Az összehasonlító alkotmányjogi terület szakértője azt írta, a meghallgatás egy újabb példa arra, hogy a “ republikánus kongresszusi képviselők aláássák az Obama kormány külpolitikáját” és ezt ahhoz az esethez hasonlította, amikor nemrég republikánus kongresszusi képviselők levelet írtak Irán kormányának, hogy ne egyeztessenek Obama elnökkel, „mert nem tudja betartani a szavát”.

A keddi meghallgatás során félrevitték és kigúnyolták a Külügyminisztérium aggodalmait, míg az albizottság republikánus tagjai Hoyt Yee államtitkár-helyettest rosszindulatú és irreleváns kérdésekkel halmozták el, amelyekre előre nem készülhetett, mivel arra kérték, hogy olyan más országokról beszéljen, ami nem szerepelt a napirenden. Az albizottság republikánus tagjai úgy tűnik, hagyják egy szövetséges NATO tagország számára – és olyan ország számára, ahol az USA keményen dolgozott a demokrácia előmozdításáért mindkét párt több elnökén keresztül – hogy önkényuralomba csússzon, mindaddig, amíg ez a zsarnoki kormány a keresztény konzervatív értékeket támogatja.

Tanulságok

Scheppele két tanulságot emelt ki a keddi bizottsági meghallgatásból, de megjegyezte, hogy „nem szabad összekevernünk a bizottsági tagok kínos teljesítményét a valódi amerikai politikával”:

1. Hoyt Yee államtitkár-helyettes előkészített megjegyzései sokkal kritikusabbak voltak, mint eddig bármely korábbi külügyi nyilatkozat Magyarországgal kapcsolatban. Végül is a Külügyminisztérium feladata az amerikai külpolitika megformálása, nem pedig a külügyi házbizottságé, tehát Yee nyilatkozata képviseli a jelenlegi politikát. Ez összekapcsolta a magyar demokratikus gyengeségeket otthon azzal a képességgel, hogy valaki a NATO megbízható tagja legyen: “Mivel a belső gyengeségek aljas külső befolyást hívnak életre, a NATO összes tagországának belül erősnek kell lennie.” Ez az, amiért továbbra is aggasztja az Egyesült Államok kormányát a magyar demokrácia állapota.
2. A Kongresszusi Kutatási Szolgálat (CRS) olyan jelentést készített a meghallgatásra, amely szélsőségesen kritikus volt Magyarországgal szemben. A CRS arról híres, hogy semleges, tényszerű és pártatlan. A jelentés azt mutatja, hogy a Kongresszus „tényértékelő” ágazata arra a megállapításra jutott, hogy azoknak van igazuk, akik a kritikákat megfogalmazták Magyarországgal szemben. Ennek nagyobb hatása lesz, mint bármi másnak, amit a bizottsági tagok kedden mondtak, mert ez az, amire mindenki semleges forrásként tekint a jelenlegei magyar állapotokról, és ezt fogják idézni.

Scheppele, aki maga is felszólalt a Helsinki Bizottság kongresszusi meghallgatásán 2013-ban, melyen Ben Cardin szenátor elnökölt, azt írta: “ A Rohrabacher elnök által idézett számos tény hibás volt, sőt sok veszélyes is, de mivel ő vezette a meghallgatást, senki nem tudta azokat megkérdőjelezni”.

Scheppele megjegyezte, hogy Ted Stahnke, a Human Rights First képviseletében felkészületlenségen érte Rohrabachert, amikor a magyar kormány egyházak elleni támadását hozta szóba, “annak ellenére, hogy számos kollégája aláírta azt a levelet, amelyet 2011-ben a magyar kormánynak címeztek, melyben tiltakoztak az ellen, hogy a kormány több száz egyházi szervezet jogi státuszát vonja meg, és alátámassza ezzel a külügy aggodalmait a kérdésről”.

Stahnke állítására, miszerint a magyar kormány újra akarja írni a történelmet szobrok, tankönyvek és múzeumok segítségével, ezzel azt állítva, hogy a magyar holokausztért csak Németország volt felelős, „Rohrabacher gúnyosan rámutatott, hogy a nyitott zsinagógák megléte az egyetlen bizonyíték ara, hogy alaptalanok az antiszemita vádaskodások”. Steppele megjegyezte, hogy azáltal, hogy a bizottsági elnök visszautasította az összes hivatalosan szított magyarországi antiszemitizmusra vonatkozó bizonyítékot, a magyar kormány álláspontját követte, mely szerint a kormány nyitott és toleráns és csak a szélsőjobboldali Jobbik antiszemita”.

Scheppele véleménye szerint, Simonyi András, korábbi washingtoni nagykövet felszólalásával kapcsolatban elmondta, mintha egy kirakatper-szerű helyzetben állt volna helyt egyedül, és remek munkát végzett. „Simonyi főleg arra koncentrált, hogy a magyar kormány elutasítja saját hatalmának bármilyen korlátjának az elismerését, valamint arra, hogy az Oroszországgal nem átlátható módon megkötött ügyletek az európai szövetségek aláásásával fenyegetnek, beleértve az EU-t és a NATO-t is”.

Scheppele nem tett említést a korábbi amerikai NATO-i nagykövet, Kurt Volcker, a McCain Intézet igazgatója felszólalásáról, ahogy nem említette a republikánus Chris Smith szenátor, a Kongresszusi Helsinki Bizottság társ elnökének nyilatkozatát sem. Ő annak ellenére tehetett nyilatkozatot, hogy nem ül a kérdéses albizottságban, csak „különleges meghívott” volt.

Rohrabacher állításaival kapcsolatban – miszerint a Magyarország elleni támadásnak politikai indíttatása van, mivel az Alaptörvény azzal kezdődik, hogy „Isten áldja a magyarokat” – Scheppele azt írta:

Valójában, gyakorlatilag az alkotmány nyitómondatának az összes kritikája arra a tényre irányult, hogy az alkotmányban a „magyarok” szó szerepel, ami csak a magyar nemzetiségűeket jelenti, nem pedig az ország összes állampolgárát. Tehát a választóhatalom, amelyet az alkotmány nyitásában idéztek, nem tartalmazza a zsidókat, cigányokat és más nemzetiségek tagjait, viszont tartalmazza azokat a határon túli magyarokat, akik nem is magyar állampolgárok. Ez az, amiért ez a kijelentés sokunk számára a piros zászló felemelését jelenti, nem pedig az, hogy Istent említi. De mintha a bizottságnak fogalma sem lett volna erről a problémáról.

Scheppele a levele második felét annak szentelte, hogy megválaszolja azt a számos kérdést, amelyeket a felszólalóknak tettek fel, de azokat vagy lekiabálták, vagy csak egyszerűen visszautasították a felszólalás lehetőségét időhiányra hivatkozva. Tették ezt annak ellenére, hogy az öt szakértő közül kettő nem jelent meg a meghallgatáson, ami láthatóan nem tetszett Rohrabacher elnöknek.

Rohrabacher azzal érvelt, hogy az Obama kormány kiválasztotta Magyarországot és kritikákkal illeti azt, pedig az nem is különbözik sok más USA szövetségestől. Azt mondta, az Egyesült Királyság (UK) sem rendelkezik több fékkel és ellensúllyal, mint Magyarország, akkor miért pikkelünk Magyarországra? (Az Egyesült Királyságot Magyarország is nagyon szereti példaként említeni). De létezik, hogy tényleg ennyire keveset tud a két ország kormányáról? Igen, az Egyesült Királyságban sokkal több fék és ellensúly van. Míg az Egyesült Királyságban és Magyarországon is parlamenti rendszer van, ahol a parlament választja meg a miniszterelnököt, az Egyesült Királyságban van felsőház is – ami Magyarországon nincsen, valamint egy teljesen független igazságszolgáltatás is – ami Magyarországon szintén nincsen. Valamint ott van jól működő, független elszámoltatási hivatal, amely a kormányt is elszámoltathatja, ellentétben Magyarországgal. Plusz az Egyesült Királyság szilárd pártrendszerrel rendelkezik valódi választási lehetőségekkel, szabad médiával, erős és független civil társadalommal, szemben Magyarországgal. Ez egy nevetséges összehasonlítás.

Rohrabacher elnök, háta mögött Weber kongresszusi képviselővel ezután Bulgáriát és Romániát említette, mint olyan országok, amelyek többé-kevésbé azonos ligában versenyeznek demokratikus szempontból, mint Magyarország, de azzal szekálták Yee helyettes államtitkárt, hogy az Egyesült Államok ezekre az országokra nem pikkel. Tudniuk kellett volna, hogy mind Bulgária mind pedig Románia feltételekkel lett beengedve az EU-ba. Egyik ország sem felelt meg teljes mértékben az EU csatlakozási feltételeinek, és mindkettő az EU Együttműködési és Jóváhagyási Mechanizmus ellenőrzése alatt áll, hogy biztosítva legyen a folyamatos fejlődés az EU szabványai felé, amelyet eddig nem értek el. Magyarország, amely kérdés nélkül „vitorlázott” be az EU-ba több, mint 10 évvel ezelőtt, nem lehet azonos ligában, mint Bulgária és Románia, mivel sokkal korábban indult a demokratikus teljesítmény területén. A kongresszusi képviselőknek igaza volt, hogy Magyarország már nincs egyértelműen Bulgária és Románia előtt, de az összehasonlítás félrevezető. És sajnos nem azért, mert Bulgária és Románia annyira jó lett. Inkább azért, mert Magyarország drámai mértékben rosszabbodott. Mióta van az, hogy a problémamentes demokráciák családjának egyik szövetségesének kilépése nem aggasztja az USA kormányát?

Rohrabacher elnök azt is megbocsájtotta a jelenlegi magyar kormány számára, hogy elcsalta a legutóbbi választást, mivel választási csalások az USA-ban is történnek. Igen, mindkét országban előfordul választási csalás, de óriási különbségek vannak ezek között. Magyarországon egyetlen párt egy egész országot csalt el egyszerre, úgy hogy abba az ellenzéknek semmilyen beleszólása nem volt; az USA-ban az államok szintjén történik választási csalás, ami miatt az változik, hogy ki ellenőrzi a folyamatot az országos szinten. Plusz az amerikai választási törvény megszegésének minősül az ellenzéki pártok kizárása a területek megállapításának folyamatából, és Magyarországon pontosan ez történt. Magyarországon nincs bírói áttekintés a választókerületi térképek vonatkozásában az indokolatlan önérdek érvényesítésével szemben; az USA-ban a bíróság vizsgálja a választókerületek kijelölésének gyakorlatát. Nem minden csalás azonos. Igen, Amerika nem jó e téren, de Magyarország sokkal rosszabb.

Rohrabacher elnök úgy tűnik, azt hiszi, mind az USA, mind pedig Magyarország kinézett magának politikusokat, akiket igazságtalan bánásmódban részesítenek, amikor ellenzékben vannak. Ha azt hiszi, pártja rossz elbánásban részesül a demokrata kormányzás idején, akkor kíváncsi lennék, mit gondolna, ha olyan parlamentben ülne, ahol egy ellenzéki pártnak esélye sincs törvényjavaslatot benyújtania, kiegészítéseket beadni a törvényekhez, vagy akár vitába szállni a kormány legtöbb törvényjavaslatával. Ahol még arra sincs lehetőség, hogy a törvénytervezeteket kell időben áttekinteni, hogy egyáltalán tudják, mi áll abban, mielőtt a kormányzó párt azt szavazásra bocsájtja és elfogadja. Vagy ahol az egyéni képviselők tiltakozási kísérlete egy ellenzéki törvényhozó kizárására a törvényalkotási bizottságból súlyos bírságot von maga után, amiért nézeteiknek elmondták. Úgy vélem, azt egy másik világnak gondolná.

Kim Lane Scheppele véleményét az alábbi mondatokkal zárta:

A keddi külügyi házbizottsági meghallgatáson a teljesítmény szégyenteljes volt. A bizottság lehetővé tette, hogy önmaga a magyar kormány nézeteit papagáj módjára ismételgesse, és ezzel azt mutatta meg, hogy milyen szörnyű állapotban vannak az amerikai demokratikus intézmények.