Két tüntetés több ezer résztvevője találkozott kedd este az Arany János utcában, hogy átadják petíciójukat az egészségügyi államtitkárnak. Cser Ágnesbe belefojtották a szót a tüntetők, Zombor Gábor államtitkár pedig mindenben igazat adott nekik.

Az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség tüntetése a Clark Ádám térről indult, és a Parlament érintésével vonult az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) épülete elé az Arany János utcába, míg a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szervezésében demonstrálók a Hősök teréről érkeztek ugyanide.

 

Dudaszóval, szirénával, kerepléssel és dobolással fűtötték a hangulatot a Clark Ádám téren a feketepólós nővérek. A tömegben feltűnt Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom (Moma) elnöke, Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetségének (MOSZ) elnöke hamar világossá tette: bár örülnek a politikusok magánemberi jelenlétének, de nem engedik őket megszólalni.

 

Több itteni szónok arról beszélt, hogy egyre több feladatra egyre kevesebb ember jut az egészségügyben, miközben kiégnek a dolgozók, aminek a családjaik isszák meg a levét. „Az ország vezetői ott rúgnak belénk, ahol tudnak” – mondta az egyik szónok, míg egy másik arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy nem csak a kórházak, de a szociális intézmények – például az idősotthonok – is „szétesnek”. Betegek is érkeztek, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a tüntetőkkel.

 

A tömeg öt előtt pár perccel felsorakozott egy mentőautó mögé, amely időnként szirénázva vezette át a tömeget a Lánchídon át a Kossuth térig, ahol az Alkotmány utca végében felállított színpadon folytatódtak a felszólalások. Közvetlenül a mentő mögött egy hordágyat toltak – többek között Sándor Mária, a Péterfy Sándor kórház ápolója, a feketepólós tiltakozás elindítója –, melyen egy hullazsákba csomagolt próbababa feküdt. Mellettük egy nővér egy fehér köpenyes orvost szimbolizáló bábut tolt tolószékben, nyakában egy táblával, melyen az a felirat volt olvasható: „retró ellátás, retró bérek”. A tömegben számos transzparenst és zászlót lehetett látni, szinte alig volt olyan tüntető, akinek ne lett volna valami a kezében.

 

A vonuló tömeg újra és újra azt üzente a járókelőknek: „gyertek velünk”, miközben szinte már-már bulihangulat kezdett kialakulni. A zenei repertoár az Omega, a Republic és a Neoton Família köré csoportosult.

 

A másik – a Hősök teréről induló – tüntetés körülbelül akkor kezdődött, amikor a feketeruhás nővérek „Megjöttünk!” felkiáltással a Kossuth térre értek. Az ATV tudósítása szerint körülbelül ötezren lehettek a Hősök terén, ahol a szónokok arról beszéltek, hogy elkötelezettek a betegekért és az ellátás biztonságáért, ugyanakkor arra hívták föl a figyelmet, hogy saját családjukért is felelősséget kell vállalniuk, ami a jelenlegi bérszínvonal mellett már nehéz feladat. A résztvevők zöld, világoskék és fekete szalagot viseltek, ahol a zöld a MESZK színe, a kék a szakszervezetet jelképezi, a fekete pedig a nővérekkel való szolidaritást jelenti.

 

Balogh Zoltán, a MESZK elnöke azt mondta: céljuk, hogy a döntéshozók „ne csak hallják, hanem meg is értsék” üzeneteiket, mert szavai szerint a szakdolgozók türelme egyre fogy. Irinyi Tamás Csongrád megyei elnök a „stadionok árnyékában vergődő, kivéreztetett egészségügyről” beszélt.

 

A szónoklatok után a demonstrálók elindultak az Arany János utca felé, miközben a Kossuth téren még javában folyt a műsor. Sándor Mária gyerekszakápoló lépett a színpadra óriási ováció közepette. Köszönetet mondott a jelenlévőknek és a műszakjában épp őt helyettesítő Ratter Anikónak. Sándor Mária azt mondta: csak azt akarja, mint mindenki más: becsületes, tisztességes egészségügyi ellátást. Olyat, amiben nem kell órákat kínok közt lennie egy betegnek, mert nincsen sem eszköz, sem gyógyszer. „Szép volt, Mária” – skandálta a tömeg.

 

„Felszeletelni, kiporciózni és aprópénzért eladni” – ezt szeretné tenni a kormányzat az egészségügyben dolgozókkal Varga Andrea védőnő szerint. Hagyjuk magunkat megvenni? – kérdezte, mire a tömeg egyhangúan azt kiáltotta: „Nem!” Hozzátette: nem szabad, hogy megosszák a dolgozókat, mert „csak együtt vagyunk erősek”. Varga úgy vélte: a tűzoltók és a rendőrök meghátráltak, a gyönge nők viszont nem.

 

Sándor Mária vezetésével néhányan a szakszervezeti vezetők közül elindultak a Parlament lépcsőjéhez, hogy átnyújtsák petíciójukat György Bálintnak, a Parlament sajtófőnök-helyettesének.

 

Közben a szónokok arról beszéltek, hogy egyre kevesebb fiatal választja a szakmát, a lemondással teli hivatásnak szinte már semmi megbecsülése sincs, a társadalomnak pedig értenie kell, hogy ez nem pusztán egy bérharc, hanem mindenki érdeke. Dénes Tamás, a Rezidensszövetség elnöke például azt mondta: az ápoló a XXI. századi Magyarország rabszolgája, akit a munkája iránti elhivatottság és alázat láncol a betegágyhoz. Selmeczi Kamill háziorvosnak egy javaslata is volt: arra kért mindenkit, hogy ajánlja fel azt az egy százalékot, amennyivel többet kap a kisebb személyi jövedelemadó (SZJA) kulcsnak köszönhetően. Az a százhúszmilliárd szerinte már elegendő lenne a felzárkózás megkezdéshez.

 

Abban szinte mindenki egyetértett: most végre elkezdődött valami. Nem érik be a bérkompenzációval, és nem nyugszanak, amíg el nem érik a céljukat. Most van itt az idő – mondták többen.

 

A tüntetők lassan elindultak az Arany János utca felé, de a Hősök teréről érkező tömeg valamivel korábban érkezett az egészségügyi államtitkárságnak otthont adó épület elé, és gyorsan megtöltötte a teret, miközben a Kossuth térről még meg sem érkeztek. A tüntetők közös énekléssel múlatták az időt, aztán nem sokkal este nyolc óra előtt Zombor Gábor egészségügyi államtitkár is a színpadra lépett – finoman szólva sem fogadta vastaps.

 

A szakszervezeti vezetők felolvasták és átadták a petíciójukat, majd Cser Ágnes lépett a mikrofonhoz, akit óriási füttykoncert fogadott. A Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (MSZ EDDSZ) elnöke azért kapott hideget-meleget a sokaságtól, mert korábban kijelentette: nem támogatja a tüntetéseket, mivel „sztrájktárgyalás idején nem demonstrálunk, mert nem veszélyeztethetjük a másik oldal jóindulatát”. Cser közölte: akkor is elmondja a beszédét, ám előbb megköszönte, hogy nem hagyják szóhoz jutni. Nem is hagyták, végül sikerült belefojtani a szót.

 

Zombor Gábor viszont szóhoz jutott, és azt mondta: „önöknek mindenben igazuk van”. Azt ígérte: segíteni fognak.

 

A tüntetők a demonstráció végén közösen elénekelték a Himnuszt.

 

Az egészségügyi dolgozók követeléseit itt és itt olvashatják el.