Jeszenszky Géza (balra), a háttérben Göncz Kinga (középen). Fotó: Budapest Beacon
A Nemzeti Front a muzulmánok közt is terjeszkedik Franciaországban. A párt – bizonyos, a liberálisok számára is szimpatikus vonása mellett – erősen euroszkeptikus és a Moszkvához fűződő viszonya sem egyértelmű – tudtuk meg a szakértőtől, Soós Eszter Petronellától. Göncz Kinga volt külügyminisztert arról kérdeztük: édesapja, Göncz Árpád temetésén miért volt a kordonon belül számos kormányzati excellencia, az ugyancsak volt külügyminiszter Jeszenszky Gézát pedig arról: részt vesz-e egy nemzeti liberális politikai formáció alapításában.
Mint arról a Budapest Beacon korábban beszámolt, Bevándorlás, biztonság és beilleszkedés címmel szombaton Budapesten konferenciát rendezett a Bokros Lajos volt pénzügyminiszter által elnökölt Szabadság és Reform Intézet. Tudósítónk a hat előadó közül hárommal – Soós Eszter Petronella politológussal, Franciaország-szakértővel, valamint két volt külügyminiszterrel, Göncz Kingával és Jeszenszky Gézával készített interjút.
Soós Eszter Petronella: a zsidóság körében a Nemzeti Front népszerűsége lassan eléri az országos átlagot
Budapest Beacon: Liberálisként azt gondoltam, hogy amennyiben francia állampolgár lennék, semmi esetre sem szavaznék a Nemzeti Frontra. Ha saját liberális környezetemben hajlandóságot mutatnék a Nemzeti Frontra történő szavazásra, a környezetem tagjai kitépnék a szívemet, karóba húznának, fölnégyelnének és keresztre feszítenének. Viszont amit az előadásában elmondott a Nemzeti Fronttal kapcsolatban, az teljesen rendben lévőnek tűnik. Az?
Soós Eszter Petronella: Egy húszperces előadásban nem tudom a Nemzeti Frontot teljesen kielemezni, mindenesetre Marine Le Pen elnöksége óta a Nemzeti Front egy sokszínű párttá vált. Marine Le Penre a francia zsidó ernyőszervezet, a CRIF vezetője azt mondta, hogy nem tartja antiszemitának. A pártelnök lecserélte a pártklientúra jelentős részét, a sajátjait helyezve el a pártvezetésben – például a gaulle-ista és homoszexuális Florian Philippot-t, holott 1972-ben a Nemzeti Front éppen a gaulle-izmussal szemben pozícionálta magát. Marine Le Pen fölismerte, hogy csak akkor lesz lehetősége kormányra kerülni, ha jelentősen változtat a párt politikai irányvonalán. Persze a Nemzeti Front alsóbb szintjein még nem sikerült mindenkit lecserélni, és a korábbi rasszista és antiszemita üzenetek is elő-előkerülnek. Komoly belső harcok folynak a párton belül a Marine Le Pen-féle új, és a radikális, hagyományos Nemzeti Front hívei között.
BB: Marine Le Pennek abban nincs igaza, hogyha valaki a szekuláris, laikus Franciaországba emigrál, akkor fogadja el az 1905 óta, illetve jelentős részben kétszázhúsz éve ott divatozó állami berendezkedést?
S. E. P.: Nyilván van annak oka, hogy a Nemzeti Front időnként harmincöt-negyven százalékon áll. Miközben a Szocialista Párt ugyancsak nagyon mereven ragaszkodik az állam és az egyház viszonyát szabályozó 1905-ös kerethez, neki van legalább másfél millió muszlim szavazója – legalábbis 2012-ben még volt –, tehát ha a laikus állam kérdésében a szocialisták keménykednének úgy, mint ahogy Marine Le Pen keménykedik, akkor saját választóiknak egy részével mennének szembe. A Nemzeti Frontnak viszont ez nem okoz veszteséget, mert a Nemzeti Front mögött nincsenek tömegével muszlim szavazók. Viszont a külvárosok muszlim lakosságát megpróbálja a Nemzeti Front megszólítani.
Soós Eszter Petronella. Fotó: Budapest Beacon
BB: Vannak a Nemzeti Frontnak mohamedán szavazói?
S. E. P.: Vannak, de egyelőre kevesen. Egyébként a kutatások szerint a francia muzulmánok mintegy fele teljesen beilleszkedett.
BB: De abból, hogy beilleszkedtek, még nem következik, hogy a Nemzeti Frontra szavaznának.
S. E. P.: Nem, persze.
BB: Miért szavaz egy mohamedán a Nemzeti Frontra?
S. E. P.: Ez egy jó kérdés. Azt tudom, hogy a Nemzeti Front egyre aktívabban kommunikál ezekkel a szavazói rétegekkel. Azt nehéz pontosan megmondani, hogy egy vallási kisebbség tagjai mely pártokra szavaznak, bár vannak erre kutatások – és ez a hatszázezres zsidóságra is vonatkozik. A becslések szerint a 2012-es köztársaságielnök-választáson részt vevő muszlimok mintegy kilencven százaléka Hollande-ra szavazott. Kérdés, hogy a 2017 áprilisi-májusi köztársaságielnök-választás során is ilyen magas lesz-e az arány, illetve azt is látni fogjuk, hogy a muszlimok között sikerül-e áttörnie a Nemzeti Frontnak.
BB: A zsidók között sikerült?
S. E. P.: Az túlzás, hogy sikerült, de nő körükben a Nemzeti Front népszerűsége: közelíti az országos átlagot.
BB: Az alapkérdésre visszatérve: hardcore liberálisként lehet jó szívvel a Nemzeti Frontra szavazni?
S. E. P.: Ha az illető liberális Európa-párti is, akkor azért kétszer gondolja meg. A Nemzeti Front programjának része az Európai Unión belüli szabad mozgás, a monetáris unió és a német hegemónia kritikája, sőt: az Európai Unióból történő kilépés.
BB: A Nemzeti Front a Kreml előretolt hadállása?
S. E. P.: Erről nagyon sok vita van. Kaptak orosz pénzeket. Mivel a francia bankok nem hajlandóak hitelezni a Nemzeti Frontot, erre szükségük is van. Az Európa-ellenességnek köszönhetően Marine Le Pen és Vlagyimir Putyin mindenesetre érdekszövetségbe forr, ennek megfelelően az atlantista liberálisok, ha szabad így fogalmaznom, annyira ne vágódjanak hanyatt Marine Le Pentől. Persze az euroszkepticizmusnak komoly hagyománya van Franciaországban, amennyiben a klasszikus gaulle-izmus is nemzetállamokban gondolkodott.
Göncz Kinga: „apám számára nagyon fontos érték volt a különböző vélemények integrálása”
Budapest Beacon: Édesapja, Göncz Árpád köztársasági elnök egy évvel ezelőtti temetésén a díszvendégek között ott volt Áder János, Pintér Sándor, Polt Péter, Schmitt Pál. Miért? Ők aktívan részt vettek annak a lebontásában, amit többek közt az Ön édesapja épített föl.
Göncz Kinga: Apám számára nagyon fontos érték volt a különböző vélemények integrálása és az, hogy minél több mindenkire tekintsen emberként. Senki nem kapott meghívót, de azt mondtuk, hogy mindenki jöhet. Nem volt díszpáholy, külön kiemelt hely sem volt.
BB: Kordon volt.
G. K.: Mivel voltak ott külföldi államfők, és volt államfők is, az merült föl, hogy valamilyen, a nemzetközi standardnek megfelelő védelmet kell számukra biztosítani.
BB: Orbán Viktor más, mert ő elvegyült a népben.
G. K.: Az az ő döntése volt.
BB: Az az ő döntése volt. De az, hogy Pintér Sándor vagy Polt Péter ott volt…
G. K.: Senkinek sem mondtuk, hogy ne jöjjön.
BB: Nem disszonáns?
G. K.: Azt gondolom, hogy ez felelt meg annak, amit apám próbált képviselni.
Jeszenszky Géza (balra), a háttérben Göncz Kinga (középen). Fotó: Budapest Beacon
Jeszenszky Géza nem alapít jobblib szervezetet, de örülne, ha létrejönne egy ilyen
Budapest Beacon: Egy múlt hétfői pódiumbeszélgetésen önnek megpendült a neve, amikor egy esetlegesen fölálló jobbközép politikai csoportosulás került szóba. Vannak-e még politikai ambíciói, tervezi-e a részvételt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lebontásában?
Jeszenszky Géza: Én alapvetően tanár vagyok és történész. Tulajdonképpen soha nem volt olyan ambícióm, hogy politikus legyek.
BB: Ön nemcsak külügyminiszter volt, hanem országgyűlési képviselő is.
J. G.: Persze. Az embernek vállalnia kell azt a helyzetet, amibe – akár akaratán kívül – kerül. Természetesen sosem voltam, s ma sem vagyok közömbös az ország jövője iránt. Nemcsak azért, mert unokáim vannak. Úgy gondolom, ez a nemzet többre érdemes, minthogy eltűnjék, azonban most ennek egészen komolyan fönnáll a veszélye. Ha a termelő korban lévők nagy része kivándorol, a születési ráták kedvezőtlenek lesznek. Azonban koromnál fogva én legfeljebb tanácsot adhatok, előadásokat tarthatok, vagy taníthatok. Ezeken a módokon szeretnék beleszólni a magyar nemzet jövőjébe.
BB: Van valamilyen alakuló jobblib vagy nemzeti liberális formáció, melynek létrehozásánál ön bábáskodik?
J. G.: Nem tudok róla. Örülnék, ha lenne. Én mindig is nemzeti liberálisnak tekintettem magam – akárcsak Antall József és az ő tanítványai, illetve az MDF jelentős része. Erre a politikai eszmére nagy szükség van ma is, de hogy létre tud-e jönni, azt nem tudom. Örülnék és tapsolnék, ha létrejönne.
BB: Tehát ön ilyet nem alapít.
J. G.: Természetesen nem. Ki is nevetnének. Nem is tudok ilyenről. A fiatalok részéről viszont nem látok kellő politikai aktivitást. Bár lenne.
Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):