Az egyetlen pályázós közbeszerzési eljárások aránya meghaladhatja a negyven százalékot

január 7, 2017 -

A közbeszerzési eljárások körüli gondokról, és a Nyílt Kormányzati Együttműködésből való kilépésről is kérdeztük Nagy Gabriellát, a Transparency International Magyarország (TI) közpénzügyi programigazgatóját.

Óriási kockázattal járnak az egyetlen pályázóval lebonyolított közbeszerzési eljárások, arányuk ennek ellenére a negyven százalékot is meghaladhatja – egyebek mellett erről beszélt a Budapest Beaconnek adott interjújában Nagy Gabriella, a Transparency International Magyarország (TI) közpénzügyi programigazgatója. Szóba került az is, hogy Magyarország kilépett a Nyílt Kormányzati Együttműködésből (OGP).

Ez utóbbival érdemes kezdeni, mert a kilépés mikéntje/időpontja egyáltalán nem mellékes. Ahogyan arról lapunk is beszámolt, december elején a kormány hirtelen úgy döntött, kilép a nyílt és átlátható kormányzásért küzdő, hetven országot tömörítő nemzetközi együttműködésből. Magyarország 2012 óta volt az OGP tagja. Rajtunk kívül eddig csak egyetlen ország hagyta ott a szervezetet: Oroszország.

A belépést követő első kormányzati akciótervet itt találják, érdemes beleolvasni, mit vállalt a kormány alig néhány évvel ezelőtt.


Az ügy érdekessége azonban igazán nem is a kilépés, hanem annak időpontja: a döntés mindössze egyetlen nappal azelőtt született, hogy Párizsban megkezdődött az együttműködésben résztvevő országok szokásos éves gyűlése, amin nyilván előkerült volna az az akcióterv is, amiből gyakorlatilag semmi sem valósult meg, és amit maga az OGP dolgozott ki még 2015-ben Magyarország számára. Ebben a civil társadalmi szervezetekkel való intézményesített párbeszéd megindítását, továbbá az elektronikus közbeszerzési eljárások kidolgozását is sürgették – mondja Nagy Gabriella, hozzátéve, hogy a kormány valószínűleg súlyos kritikákra számított, ezért is dönthetett olyan hirtelen.

A külügy szerint persze a kilépés oka egész más volt: „a Nyílt Kormányzati Együttműködés a jó kormányzati gyakorlatok megvitatása helyett egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít” – érvelt a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM).

Nagy szerint a KKM állítása messze nem megalapozott: a közvélemény az interneten könnyedén hozzáférhet minden olyan dokumentumhoz, amely Magyarország OGP-együttműködésével kapcsolatos.

“Nem igaz, hogy a magyar kormány álláspontja nem jelent meg ezekben a papírokban

– hangsúlyozta Nagy, hozzátéve, miszerint bárki láthatja, hogy a magyar kormányt megkérdezték, és a kormányzati álláspont is rendre megjelent.

A magyar közbeszerzés valóban a legszigorúbb az EU-ban?

2015 végén a parlament olyan jogi szabályozást fogadott el, amelyről a kormány azt állította, hogy a közbeszerzési eljárásokat sokkal szigorúbbá teszi. 2016 novemberében aztán egy elég terjedelmes módosítást fogadott el a Parlament, de Nagy szerint az új előírásokkal több probléma is van.

Kiemelte, miszerint aggodalomra ad okot, hogy az új szabályok alapján a kormány egyes esetekben egyedi felmentést adhat bizonyos közbeszerzési eljárások lebonyolításának kötelezettsége alól. Az előírások szövege annyira ködös, hogy nehéz pontosan értelmezni, mely esetekben lehet élni a felmentés lehetőségével. „Még ha a kormány nem is visszaélésszerűen alkalmazza a felmentést, az a tény, hogy létezik egyáltalán a felmentés lehetősége a törvényben, jelentős korrupciós kockázatot foglal magában”, vagyis az új előírások csak rontottak a helyzeten.

Az előzetes felhívás nélkül közzétett közbeszerzési eljárások aránya igen magas: az összes eljárás 13 százaléka ilyen – hívta föl a figyelmet Nagy Gabriella. Vannak persze példák arra, amikor abszolút jogszerűen lehet felmentéssel élni a nyílt közbeszerzési eljárás lebonyolítása alól. Ilyenek például védett technológiákat (szerzői jogokat) érintő, illetve a vészhelyzeti (sürgős) beszerzések – ezeket az Európai Unió (EU) is szabályozza – csakhogy, ahogyan azt említettük –, Magyarországon ezeknek a beszerzéseknek az aránya 13 százalék, míg az uniós átlag csupán 5.

A rendszer a szakember szerint gyakran úgy működik, hogy a szerződő hatóság (a közbeszerzési felhívás kibocsátója) egyszerűen meghív egy maroknyi céget, hogy tegyen ajánlatot, miközben már tudja, melyik céget szeretné megbízni a munka elvégzésével. A többi céget csak azért hívják meg, hogy papíron jogszerű legyen a pályázat lebonyolítása.

Nagy szerint az Európai Bizottság (EB) már egy ideje kritikus szemmel tekint a magyarországi közbeszerzési eljárásokra.

Ezt a helyzetet akarta kezelni a kormány a közbeszerzési törvény legutóbbi változtatásaival. Megszüntették a kibúvót a termékek és szolgáltatások esetében, ami természetesen jó dolog – mondja Nagy Gabriella –, ugyanakkor az építőipari beruházások estében, amelyek eleve több teret adnak a korrupciónak, felemelték a küszöbértéket 100-ról 300 millió forintra. Így a szerződő hatóságnak több lehetősége van, hogy olyan közbeszerzés mellett döntsön, amelynél nincs szükség előzetes felhívás közzétételére.Vagyis:

“a kormány egy lépést tett előre, és kettőt hátra.

Bár a kormány kért javaslatokat a közbeszerzési pályázatok folyamatainak fejlesztésére – mások mellett a TI-től is –, ezeket a javaslatokat gyakran nem vették figyelembe. Akadnak azért kivételek is: a kormány beleegyezett azon vállalatok neveinek a közzétételéhez, amelyek felmentést kaphattak a közbeszerzési eljárások alól. Összességében azonban elmondható, hogy a civil szakértőknek meglehetősen korlátozott lehetőségeik vannak a kormány irányelveinek befolyásolására.

“Úgy tűnik a korrupció-mentes közbeszerzés, vagy a helyzet javítása nem mindig szerepel az első helyen a kormány céljai között

– mondja Nagy.

Az egyszereplős közbeszerzéseknél még nagyobb a gond: az összes közbeszerzés több mint negyven százaléka lehet ilyen, ami szintén az uniós átlag duplája. Ezeknél az eljárásoknál még papíron sincs verseny.

Nagynak a Versenyhivatal egy meg nem nevezett tisztségviselője arról számolt be: míg 2010 előtt számos cég kartellezett a közbeszerzési eljárásokban, addig ezek száma 2010 után drasztikusan lecsökkent. Az említett tisztségviselő a tendereken induló cégektől úgy értesült: az ok, hogy már nincs szükség kartellezésre, mivel mindenki pontosan tudja a piacon, hogy melyik cég fog elnyerni egy-egy megbízást.

“Amikor minden cég tudja, hogy ki fogja nyerni a pályázatot, miért venné bárki is a fáradságot, hogy részt vegyen a közbeszerzési eljárásban? Miért költenének pénzt, és töltetnének időt egy rendkívül munkaerő- és forrásigényes pályázat elkészítésével?

A TI szakértője szerint még ha el is indul egy cég a tenderen, majd veszít, akkor sem keres jogorvoslati lehetőséget, mert magasak a jogorvoslati díjak – ezek illeték-szerű díjak, amit be kell fizetni a közbeszerzési döntőbizottságnak, és ha nyer a panasszal élő cég, akkor a végén visszakapja az összeget, ami mellesleg 25 millió forint –, de elrettenti őket az is, hogy úgy látják: nem bízhatnak azokban az intézményekben, melyek az eljárások tisztaságát hivatottak védeni, azokat ugyanis olyan személyek irányítják, akik a kormányhoz kötődnek.

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):