Anna Archer – Sirályok tollfosztása, 1883

“Az adóztatás művészete abban áll, hogy úgy fosszuk meg a libát a lehető  legnagyobb mennyiségű tollától, hogy közben a lehető legkisebb hangot adja ki”. – Jean Baptiste Colbert,  francia pénzügyminiszter 1665 és 1683 között, XIV. Lajos Király idején

Az Európai Bizottság kiadta éves jelentését Az Európai Unió adózási trendjei címmel. A jelentésben részletes statisztikai és gazdasági elemzés található az Európai Unió tagországainak (valamint az Európai Gazdasági Térség tagjai, Izland és Norvégia) adórendszereiről és ország-specifikus adózási trendjeiről. Az alábbi összefoglaló a magyarországi adórendszert veszi górcső alá.

Magyarországi trendek

Ahogy 2012-ben is, a magyar adó/GDP aránya 39,2% volt (beleértve a társadalombiztosítási ráfordításokat) és az ország adóterhe az Európai Unióban a kilencedik legmagasabb. A 2012 óta tartó magas adó/GDP arány a 2009-es és 2011-es meredek csökkenést követte, és 2012-ben majdnem két százalékpontot emelkedett a növekvő közvetett adók és személyi jövedelemadó emelkedés következményeként.

Regionális szempontból Magyarország adó/GDP aránya alacsonyabb, mint az Ausztriában tapasztalható 43,1 százalék, de magasabb a szlovéniai 37,6 százaléknál és Romániában valamint Szlovákiában mért 28,3 százaléknál.

A jelentés szerint 2012-ben a normál ÁFA 27 százalékra történő emelését követően a már akkor is alapvető fontosságú indirekt adókból származó bevételek a teljes adóvételek 47,1 százalékára emelkedtek, ami a negyedik legmagasabb az Európai Unióban Bulgária, Horvátország és Románia után. Az ÁFA bevételek a GDP 9,4 százalékát tették ki, ami 2 százalékponttal magasabb az Európai Unió átlagánál. A magyarországi iparűzési adók (amelyek szintén a közvetett adók csoportjához sorolandóak) a legmagasabbak az Európai Unió tagországai közül.

Szemben a 2009 és 2011 közötti jelentős adócsökkenéssel (és azok meredek emelkedésével 2012 után), a közvetlen adók (beleértve a személyes jövedelemadót is) csökkentek és 2012-ben viszonylag alacsony szinten voltak, a GDP 7,5 százalékán. Az Európai Unió 28 tagállamában az átlagérték 13,2 százalék. A társadalombiztosítási ráfordítások Magyarországon az Európai Unió átlaga felett vannak: a magyarországi 13,2 százalék áll szemben a teljes EU 12,7 százalékos értékével.

Magyarország kormányához kerül továbbra is az adóbevételek legnagyobb része, a teljes összeg 60 százalékát kapja, míg az önkormányzatok a teljes adóbevételből 6,3 százalékkal részesülnek.

A fogyasztás megadóztatása, munkára és tőkére kivetett adók, környezeti és vagyonadók

A magyarországi magas szintű közvetett adókivetés egy mesterségesen megemelt fogyasztási szintet eredményezett.  2012-ben Magyarországon az implicit adókulcs (ITR) 28,1 százalék volt, ami az Európai Unióban a negyedik legmagasabb érték. Ugyanebben az évben a munkára kivetett ITR 39,8 százalékot tett ki, ami az ötödik legmagasabb volt az EU-ban, majdnem négy százalékponttal meghaladva az EU átlagát.

A 2009-től 2011-ig tapasztalt ugrás a munkavállalókra kivetett szociális járulékok esetében a GDP 3,2 százalékáról (2009) a GDP 4,7 (2011) százalékára emelkedett, ami annak az eredménye volt, hogy 2010 novemberében a kötelező magánnyugdíj-pénztári befizetéseket az állami nyugdíjalapba irányították át. A jelentés szerint a kontraszt a viszonylag magas, GDP-hez viszonyított munkára kivetett implicit adókulcs és az átlagos munkára kivetett adóadókulcs között annak eredménye, hogy alacsony a foglalkoztatottsági arány.

A tőke megadóztatásából származó bevételek az Európai Unió legalacsonyabbja között vannak, 5,3 százalékos értékkel. Ez az alacsony üzleti bevételi adózás miatt alakul így. 2010-ben volt egy ugrás a vagyonadókból származó bevételek esetében, a vállalatokra kivetett úgynevezett szolidaritási adó kivezetése, a szokásos jövedelemadó megemelt küszöbértéke és a szektorális adók adóalapból történő leírhatósága miatt. Azonban a vagyonadókból származó hirtelen bevétel növekedés nagy részben annak köszönhető, hogy számos különadó került bevezetésre ebben az időszakban, amely visszamenőleg a 2010, 2011 és 2012-es évre is vonatkozott.

A környezeti adók a GDP 2,5 százalékát tették ki, ami közel van az Európai Uniós átlaghoz és 2003-óta csökkenő tendenciát mutat.

A környezeti adóbevételek legnagyobb része az energiaszektorból, azon belül is a fűtőanyagok szállításából származik.

A magyarországi, ingatlanokhoz kapcsolódó adók mértéke 2012-ben a GDP-hez viszonyítva 1,2 százalék volt, (ide értve a vagyonátruházási illetéket) ami jóval az EU 2,3 százalékos átlaga alatti érték. Az önkormányzatok rendelkeznek azzal a felhatalmazással, hogy az ingatlanokra és telkekre adót vessenek ki, és az ilyen adókból származó, ingatlanokra kivetett adóbevételek a GDP 0,4 százalékát teszik ki. Az EU 28 tagországának átlaga 1,5 százalék.

Az újabb reformok

2010 és 2013 között a magyar adózást a személyi jövedelemadó reformjával (a változások 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban történtek), az alacsonyabb vállalati adóteherrel, a kis- és középvállalkozásokra alkalmazható speciális adózási formákkal, valamint a szektorspecifikus pótadókkal lehetne jellemezni. 2011-ben bizonyos új adófajták is bevezetésre kerültek, úgymint a “Hamburger adó”, a gépjármű felelősség biztosításhoz kapcsolódó baleseti adó, valamint a 2012-ben bevezetett, úgynevezett „kulturális adó” amely a pornográf tartalmakat sújtja.

2013-ra az adózási irányelvek részben megváltoztak, magasabb fogyasztási és tranzakciós adók, vagy például a közműszolgáltatók esetében a közművagyonra kivetett adók kerültek előtérbe. Néhány különadó esetében jelentős emelkedés volt tapasztalható.

Az adórendszer főbb jellemzői

2011-ben a korábbi sávos személyi jövedelemadót felváltotta egy 16 százalékos egykulcsos adórendszer. Az adókulcs az összes személyi jövedelemtípusra vonatkozik, beleértve az ingatlanok eladásából, az osztalékfizetésből és a kamatokból származó bevételeket is. Az egyetlen komoly eltérés az alap adókulcstól a 2011-ben bevezetett családi adókedvezmény, amely különösen nagyvonalú a legalább három gyermekkel rendelkező családok esetében. Az ilyen családok esetében a családi adókedvezmény teljes mértékben kiaknázható amennyiben kellően magas jövedelemmel rendelkeznek. A családi adókedvezményt 2014-től kiterjesztették a munkavállalói társadalombiztosítási járulékokra is.

Vállalati adózás

A vállalatok bevételeit 2010-ben 19 százalékos adóteher sújtotta, mely a 16 + 4 százalékos adókulcsokat váltotta fel (kapcsolódva a korábban említett szolidaritási díjhoz). Az iparűzési adó – melynek alapja a hozzáadott érték – széles körben akár 2 százalékkal is emelkedhet, de az adó figyelembe vehető a társasági adó alapjának kiszámításánál.

A jelentésből kiderül, hogy tipikus esetben a 19 százalékos vállalati jövedelemadó és a 2 százalékos iparűzési adó együtt nagyjából 20,6 százalékot tesz ki. A jelentésben az is szerepel, hogy az utóbbi években az iparűzési adókból befolyó bevételek jelentősen meghaladták a társasági adóból származó bevételeket.

Az EVA (Egyszerűsített Vállalkozási Adó) mellett két újabb egyszerűsített adótípus is bevezetésre került a kis- és középvállalkozások, valamint a mikro-vállalkozások részére (azonban a várakozásokhoz képest kevesebb cég választotta ezeket az adózási típusokat):

KATA – (Kisadózó Vállalkozások Tételes Adója) abban az esetben alkalmazható, amennyiben egy mikro-vállalkozás fix havi 50.000,- forint adó megfizetését vállalja a teljes munkaidőben foglalkoztatott, és ennek felét a részmunkaidős alkalmazott után, a profit után megfizetendő és a béreket terhelő adók és járulékok helyett.

KIVA – (Kisvállalati Adó) a 25, vagy annál kevesebb főt alkalmazó, és az éves 500 millió forintos árbevételt meg nem haladó vállalkozások számára. Ez az adózási séma lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy fix 16 százalékos adót fizessen meg a profitja és az alkalmazottak fizetései után. (A veszteségek elhatárolhatóak).

2010-ben a pénzügyi intézmények is új különadóval szembesültek. A korábbi tervek szerint 2013-ban azokat megfelezték volna és 2014-ben teljesen kivezették volna azokat, azonban a kormány 2012-ben úgy döntött, hogy határozatlan ideig tartja meg és veti ki azt a bankszektorra. Hasonló adót fizettek a biztosítótársaságok 2010 és 2012 között, amit 2013-ban végül megszüntettek, bár csak azt követően, hogy egy fogyasztási típusú biztosítási adót vezettek be.

2009-ben az energiaszolgáltató cégekre további 8 százalékos, adózás előtti nyereséget terhelő adót vetettek ki. Ezt az adótípust 2013-ban kiterjesztették a többi közműszolgáltatóra is, és annak mértékét 31 százalékra emelték. A jelentős ugrás 50 százalékosra növelte a bevételeket terhelő de facto adókulcsot az érintett cégek esetében. 2010-től 2012-ig új forgalom alapú, sávos, ágazat-specifikus adókat is bevezettek a kiskereskedelmi, a telekommunikációs és az energia ágazatokban. 2013-tól új adók kerültek bevezetésre az infrastruktúrafejlesztő és energiaszolgáltató cégek esetében.

Általános Forgalmi Adó

2009-ben a normál áfa kulcsot 20 százalékról 25 százalékra, majd 2012-ben 27 százalékra emelte az állam. Ugyanakkor a tej és tejtermékek, a kenyér, a péksütemények és szállásszolgáltatások áfáját egy csökkentett, 18 százalékos áfa kulcs terheli.

A távfűtés áfáját 2009-ben először 18 százalékra, majd 2010-ben 5 százalékra csökkentették. Az 5 százalékos kedvezményes külön áfa-kulcs alkalmazandó továbbá néhány egyéb termék esetében is, mint például a gyógyszerek és egészségügyi termékek, könyvek és újságok.

Hivatkozás:

Taxation Trends in the European Union – Full Text; ec.europa.eu; June 2014.

Taxation Trends in the European Union, Country chapter on Hungary, ec.europa.eu; June 2014.