Az Európai Bíróság a magyar állam ellen nagy jelentőséggel bíró mai ítéletében kimondta: alkotmányba írt szabállyal mozdították el helyéről a Legfelsőbb Bíróság elnökét megbízatásának lejárata előtt.

A jelentős döntés kontextusának a megértéséhez szem előtt kell tartani a széleskörű, elsöprő változásokat a magyar alkotmányban 2010 óta, valamint a folyamatos jogszabályi kiegészítéseket. Strasbourg szerint „nincs bizonyíték, ami arra utalna, hogy a felperes által kifejezett vélemény túlment volna a szigorúan szakmai szempontokon, vagy indokolatlanul személyes támadást vagy sértést tartalmazott volna”. A strasbourgi bíróság a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét is megállapította. A diszkrimináció tilalmával kapcsolatban a bíróság kifejtette, „hogy a szankciótól való félelemnek dermesztő hatása van a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlására.” Ezek alapján pedig a bíróság arra jutott, hogy a főbíró elmozdítása egy demokratikus társadalomban indokolatlan és túlzó volt.

Háttér

2009. június 22-én, miután tizenhét évig szolgált az Emberi Jogok Európai Bíróságán (1991-2008), majd több mint egy évet a Budapesti Ítélőtáblán, Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökének választotta meg hat évre az országgyűlés. Megbízatása 2015. június 22-én járt volna le. A pozícióban Baka nem csak a bíróság vezetői tisztségét látta el, de igazságszolgáltatási szerepe is volt az iránymutatások megfogalmazása és jogegységi megfontolások területén. Ő töltötte be az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöki tisztét, mely szervezetnek kötelessége volt véleményt mondania az igazságszolgáltatást érintő törvényekről, miután összegyűjtötte és összefoglalta a különböző bíróságok véleményét az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalán keresztül.

2010 áprilisában a Fidesz–KDNP kétharmados többséget szerzett a parlamenti választásokon, és átfogó alkotmánymódosításba kezdett. Ezalatt Baka a Legfelsőbb Bíróság elnökeként számos alkalommal emelt szót és fejtette ki nézeteit az igazságszolgáltatás függetlenségéről és sérthetetlenségéről. A Legfelsőbb Bíróság elnökeként és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként négy területen fejtette ki nézeteit: a semmisségi törvénnyel kapcsolatban, a bírák nyugdíjkorhatárával, a büntető törvénykönyv kiegészítéseivel, és a bíróságok szervezetéveé és működésével foglalkozó törvénnyel kapcsolatban.

2011. április 25-én elfogadták az új alkotmányt 2012. január 1-i hatálybalépéssel, amely arról rendelkezett, hogy a legfelsőbb szintű bírói testület a Kúria lesz. Több kormánypárti tisztviselő is megjegyezte, hogy a bíróság nevének megváltoztatása csak formai eszköz, ami bizonyosan nem ad elég alapot arra, hogy annak vezetőjét, a főbírót leváltsák.

2011. november 19-én Gulyás Gergely fideszes képviselő benyújtotta a törvényjavaslat kiegészítését a parlamentnek, amely szerint az országgyűlésnek legkésőbb 2011. december 31-ig meg kell választania a Kúria elnökét. A Fidesz képviselői, beleértve Lázár Jánost, Harrach Pétert, Papcsák Ferencet, egymás után nyújtottak be olyan törvényjavaslatokat, melyek hatékonyan alakították át a magyar bírósági rendszert annak érdekében, hogy megszüntethessék a Legfelsőbb Bíróság elnökének megbízatását az alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva.

2012. január 1-én, három és fél évvel megbízatásának vége előtt a Legfelsőbb Bíróság elnökének megbízatását megszüntették.

Baka az ügyet az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitte. Baka az alábbiakkal érvelt:

A kormány azért döntött a Legfelsőbb Bíróság éléről történő leváltása mellett, mert véleményt nyilvánított és bírálta négy területen a kormánykoalíció törvényeit. Baka szerint nem csak joga, hanem kötelessége is volt véleményének elmondása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként. Emiatt szerinte közvetlen összefüggés van véleménynyilvánítása és korai elbocsátása között. Az ellene hozott intézkedéseket „eltérő véleménye” alapján, az egyenlő elbánás elvét megsértve alkalmazták.

Ebben az esetben bebizonyosodott, hogy ez az alapvető emberi jognak számító véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, ezért jogellenes.

Az elmozdítására hozott jogi lépések kifejezetten a személye ellen irányultak. Azok önhatalmúak, sértőek, visszamenőlegesek és a demokratikus társadalom jogállami szabályainak nem megfelelőek voltak. Továbbá a törvényhozás nem demonstrálta a legitim cél meglétét.

A bírói testület vezetőjének elbocsájtása azért történt, mert szabadon és jogosan fejtette ki nézeteit a bíróságokat érintő új törvényi szabályozásról. Emiatt pedig nem csak hogy elbocsájtották állásából, hanem visszamenőlegesen elvonták az összes járandóságát is. Ezek az aránytalan és büntető jellegű intézkedések, potenciális dermesztő hatással bírnak, és veszélyeztetik a bírói testület egészét.

A kormány szerint viszont:

A Fidesz-KDNP azzal érvelt, hogy Baka szólásszabadságát nem korlátozták, mivel megbízatását nem azért szüntették meg, mert a Legfelsőbb Bíróság elnökeként kifejtette véleményét. A kormány szerint az, hogy Baka az előtt fejtette ki véleményét nyilvánosan, hogy mandátumát megszüntették volna, nem bizonyítja, az ok-okozati összefüggést a véleménynyilvánítása és elbocsájtása között. Továbbá a kormány szerint a 2012. január 1-én életbe léptetett alkotmánnyal megszűnt a Legfelsőbb Bírósági elnöki pozíció funkciójának létjogosultsága. A kormány szerint Baka álláspontja „nyilvánvalóan alaptalan”.

Külső feleket is megkérdeztek, ők így vélekedtek:

A Magyar Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet és a Társaság a Szabadságjogokértarra hívta fel a figyelmet, hogy Baka eltávolítása csak egy példa „a 2010 óta zajló, a jogállamiságot és az alapjogokat sértő, a független intézményeket gyengítő jogalkotásnak.”

A három jogvédő szervezet emlékeztet arra, hogy nem csak a Legfelsőbb Bíróság elnökét váltották le idő előtt, hanem az adatvédelmi biztost, az Országos Választási Bizottság tagjait és a Gazdasági Versenyhivatal alelnökeit is.

A jogvédők szerint „a mai döntés újabb bizonyíték arra, hogy a közjogi forradalom tartalma és módszerei, jelesül Magyarország Alaptörvényének egy-egy rendelkezése nem felel meg az európai követelményrendszernek.”

Más példákat is felhoztak a kifejezetten konkrét személyeket célzó, visszamenőleges hatályú törvényhozásra, melyek sértik a bíróságok függetlenségét (mint például az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga).

Fenntartják, hogy ezt az ügyet általános kontextusban kell vizsgálni Magyarországon a jogállamiság és a bírói függetlenség fényében. Az egyének ellen irányuló széleskörű jogalkotás számos jelentős ügyet vehet el az alapos bírósági vizsgálat elől. A bíróságnak emiatt a felszín alatt is vizsgálódnia kell, és meg kell néznie az ilyen jogalkotás valós célját, valamint az egyének jogaira gyakorolt hatását.

A Lengyel Helsinki Emberjogi Alapítvány úgy látta, hogy az ügy nem csak Magyarország számára bír nagy jelentőséggel, hanem általánosságban is a jogalkotói vagy végrehajtó szervek és a bíró testület közötti alkotmányos viszony esetében is. Hivatkoztak a bírák elmozdíthatatlanságának elvére, mint a bírói függetlenség egyik legfontosabb garanciájára, illetve a hatalom-elválasztás elvére. Hangsúlyozták, hogy míg a törvényalkotóknak hatalmában áll a reformok bevezetése az igazságszolgáltatás alkotmányos rendszerébe, ez a hatalom nem tekinthető korlátlannak. A bírósági rendszer átszervezése nem járhat negatív hatással a jelenleg is tisztséget betöltő bírákra, és ennélfogva nem használható eszközként egy bizonyos bíró elmozdítására.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése az ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága mai ítélete kimondta, hogy Baka leváltása ellenkezik a véleménynyilvánítás szabadságának jogával, ezért az EU törvényeivel ellentétes.

A bíróság végleges ítéletének összefoglalása szerint valójában az a kérdés, hogy Bakát kizárólag azért váltották-e le a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjáról, mert, ahogy a kormány állítja, átszervezték a magyar bírósági rendszert, vagy pedig, ahogy Baka állítja, ez annak volt a következménye, hogy nyilvánosan véleményt nyilvánított a bíróságokat érintő jogszabályi változtatásokról.

A bíróság szerint Baka mandátumának korai megszüntetése a reformokkal kapcsolatos nézeteinek nyilvános kifejezésére adott reakció volt, és emiatt ez csorbítja a szólásszabadság gyakorlásának jogát.

Továbbá a bíróság szerint a magyar kormány által alkalmazott eljárásban a szankciótól való félelemnek dermesztő hatása van a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlására és kockázatot jelent, hogy a bírókat eltántorítja attól, hogy kritikus megjegyzéseket tegyenek közintézményekkel vagy irányelvekkel kapcsolatban. Ez a hatás káros a társadalom egészére, és előnytelen egy demokratikus társadalom számára.

Spano bíró végső gondolatai

Robert R. Spano izlandi bíró az alábbi véleményét tette közzé:

1. Ez az ügy egyértelműen sérti az egyezmény 10. cikkelyét. Ennélfogva teljes mértékben egyetértek kollégáimmal. Külön foglalkozom a bíróság által nem vizsgált kérdéssel (98. bekezdés), nevezetesen azzal, hogy a kérelmező 10. cikkelyben foglalt jogának gyakorlásának korlátozásához fennállt-e a „legitim cél” a 10. cikkely 2. bekezdése szerint.

2. A Bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy„mandátumának korai megszüntetése a reformokkal kapcsolatos nézeteinek nyilvános kifejezésére adott reakció volt, és emiatt ez csorbítja a szólásszabadság gyakorlásának jogát” (lásd az ítélet 97. bekezdését).

3. Amikor azt vizsgáljuk, hogy vajon egy ilyen intézkedés legitim cél érdekében történt-e az egyezmény 10. cikkelyének 2. bekezdése szerint, akkor ismételten azt látjuk, hogy a szólásszabadság joga alapvető célja a demokrácia folyamatának megvédése, mivel a „jogállamiság”a „demokratikus társadalom alapelvei”-nek egyike (lásd a Klass és társai kontra Németország, 1978. szeptember 6., § 55, A. sorozat,  28. sz.). Továbbá, a Bíróságnál korábban volt egy ügy a köztisztviselők szólásszabadságával kapcsolatban, amelyben a Bíróság szerint a „hatalmi ágak szétválasztásával ” összefüggő kérdések tartalmazhatnak  „egy demokratikus társadalomban nagyon fontos kérdéseket, melyekről való tájékozódáshoz jogos érdeke fűződik vagy politikai vita tárgyát képezi” (lásd Guja kontra Moldova [GC], no. 14277/04, § 88, ECHR 2008).

4. A jelen esetben az alkotmányosan elkülönülő és független hatalmi ág legmagasabb igazságszolgáltatási tisztségviselője, a Legfelsőbb Bíróság Elnöke idő előtt elveszítette pozícióját, kizárólag véleménynyilvánítási tevékenysége miatt, melynek során kötelességét az igazságszolgáltatás érdekeinek és a más hatalmi ágakkal való kapcsolaának érdekében végezte. Az eltávolítása érdekében tett törvényhozási intézkedés egyetlen alaptörvény módosításelfogadása volt, amelyet egyértelműen az ő személyének elmozdítása miatt hoztak. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy a felperes mandátumának korai megszüntetésére a hatolom elválasztással és a bírói testület függetlenségével kapcsolatosan megfogalmazott nyilvános véleménye nem adott és nem adhatott legitim okot az egyezmény 10. cikkelyének 2. paragrafusa értelmében.

Hivatkozás:

Azért rúgták ki, mert bírálta a kormányt, Index.hu; 2014. május 27.

CASE OF BAKA V. HUNGARY, European Court of Human Rights; 27 May 2014.