Az Európai Unió messze nem tökéletes, vívmányai ugyanakkor elvitathatatlanok – mondja Dalibor Roháč külpolitikai szakértő. Szerinte a kontinens jövőjét könnyen befolyásolhatja a populista kormányok térnyerése, az embereknek azonban nem szabad beletörődniük a körülményekbe, mert a politikától való távolmaradás és a belenyugvás az, amely elősegíti az autoriter rendszerek megerősödését.

A washingtoni American Enterprise Institute (AEI) elkötelezett védelmezője az emberi méltóságnak, egy szabadabb és biztonságosabb világ megteremtésén fáradozik. Az 1938-ban alapított közpolitikai kutatóintézet munkatársainak feladata a demokráciában, a szabad vállalkozásban, a pluralista vállalkozói kultúrában, az Egyesült Államok globális vezetői szerepében és a társadalom perifériájára szorultakkal való szolidaritásban gyökerező elképzelések előremozdítása.

Az intézet külpolitikával foglalkozó kutatója, Dalibor Roháč interjút adott a Budapest Beaconnek, melyben a szakembert az Európai Unió (EU) sikereiről, problémáiról, jövőjéről és a populizmus térnyeréséről is faggattuk.

Roháč szerint Európában és immár a tengerentúlon is jellemzővé válik az „autoriter jelleget öltő populizmus”, melyben a politikai erők a társadalom többségének akaratát ütőkártyaként használják: erre az akaratra hivatkozva döntik le az alkotmányos korlátokat, korlátozzák a sajtószabadságot, avatkoznak bele a fékek és ellensúlyok rendszerébe vagy a bíróságok függetlenségébe. „Ha jelentős a többség, akkor az mindent legitimizál” – fogalmazott a szakember.

Szerinte pontosan ez történt az utóbbi években Magyarországon – ahol a kormánypárt gyakorlatilag „gyarmatosította a teljes közigazgatást” –, de ugyanezt láthattuk Lengyelországban is és elképzelhető, hogy az Egyesült Államoknak is hasonló folyamatokkal kell szembenéznie a közeljövőben. „Igazán sötét évre számíthatunk” – jegyezte meg Roháč.

A nyilvánvaló veszély ellenére az Európai Unió nem tett különösebben nagy erőfeszítéseket az ilyen folyamatok visszaszorítására – folytatta, hozzátéve, miszerint nem hiszi, hogy a Lengyelország ellen bő egy éve tartó jogállamisági eljárás komoly következményekkel járna. „Jelenleg ez teljesen valószínűtlen, mint ahogyan szankciók bevezetése vagy a tagság megszüntetése is.”

Roháč ugyanakkor nem látja az EU felbomlásának kockázatát ezeknek a kormányoknak a térnyerésében, ám könnyen lehet, hogy a folyamat fellazítja a közösség lényegét: a közös értékek melletti elkötelezettséget, a jó kormányzást, a demokráciát, a gazdasági nyitottságot és az együttműködést – ismeri el. Vagyis: nevében megmarad az unió, de számos, jelenleg kézzelfogható közjó, amit az európai integrációs folyamatnak köszönhetünk, eltűnhet – véli.

A problémát önmagában egyébként nem a populizmus, sokkal inkább a tartalommal nem bíró politikai gondolatok jelentik – így Roháč. „Ezt láthatjuk Trumpnál, és ugyanezt látjuk azoknál, akik a brit kilépés mellett érveltek azzal a megjegyzéssel, hogy az önmagát kiszolgáló brüsszeli bürokrácia szükségtelen normákat és szabályokat erőltetett a szegény brit népre”. Orbánról és Kaczyńskiról ugyanez elmondható – folytatta a szakember.

Mindez azt a képzetet kelti, hogy az európai országok számára semmilyen előny nem származik a politikai együttműködésből, márpedig ha az ebbe vetett hit meggyengül, akkor az együttműködés is egyre nehezebbé válik majd, sőt, már most is nehezebb. „Ma már nem lehet magától értetődőnek tekinteni, hogy az EU tovább fog menni a reintegráció útján, illetve, ami még ennél is fontosabb, hogy a következő évtizedekben is megmarad a jelenlegi formájában” – nyomatékosította Roháč a korábban mondottakat.

Az EU persze messze nem tökéletes – jegyezte meg. Bizonyos területeken túlzott mértékben beavatkozik, máshol kevésbé, miközben esetenként olyan elvárásokat támaszt, amelyek nem teljesíthetőek. „Úgy vélem, ezekről a hibákról őszintén kell beszélnünk: az eurozóna válsága ennek az egyik manifesztációja volt, de ilyen hiba a schengeni-rendszer alkalmazása is közös menekült és bevándorláspolitika nélkül” – tette hozzá.

Ugyanakkor, szót kell ejteni a sikerekről is: Európában béke van és demokrácia, a gazdasági nyitottság pedig nagyobb, mint bármikor korábban. „Ezeket nem szabad magától értetődőnek tekintenünk”. Még ha valaki úgy is gondolja, hogy az EU-nak semmi köze a közösség jelenlegi prosperitásához, a demokráciához és a békéhez, akkor is nagyon óvatosan kell a meglévő intézményi rendszert újjáépíteni vagy elhagyni – hangsúlyozta Roháč. Azokkal viszont – szavai szerint – vitába száll, akik úgy gondolják, hogy egyszerűen vissza kellene térni a nemzetállamok Európájához, az ugyanis a múltban sem vezetett sok jóra. Az EU stabilitást hozott a kontinensen, és együttműködést teremtett az országok között, amelyek korábban késsel este egymás torkának.

Sokan – a euroszkeptikusok közül – az Egyesült Királyságot tekintik egyfajta „nemzetállam-példának”, hiszen sok száz éve ön magát kormányozza, Európa nemzetállamaira azonban nem ez volt a jellemző. Az egymás közötti viszonyt sokszor a háborúskodás és protekcionizmus jellemezte. Az az Európa nem volt nyitott és nem volt demokratikus.

Ezért is rendkívül fontos, hogy megértsék az emberek, mi forog kockán, és érezzék, mennyire fontos kérdésről van szó. Ehhez a tüntetések nem elegendőek. Be kell vonniuk magukat a politikába, és nem szabad beletörődniük a körülményekbe, ahogyan azt Oroszországban vagy Törökországban teszik, hiszen a politikától való távolmaradás és a belenyugvás az, amely elősegíti az autoriter rendszerek megerősödését. „Amíg értik az emberek, hogy a nyílt piacokat és a liberális demokráciát erős szabályrendszer, civil társadalom és független bíróság szabályozza, addig nem lebeg más életképes alternatíva a szemük előtt” – emelte ki Dalibor Roháč, az American Enterprise Institute kutatója.

(Kiemelt képünk forrása: Claremont McKenna College)

Amennyiben tetszett a cikkünk, és a jövőben is olvasna hasonlókat, itt lájkolhatja az oldalunkat (ha már korábban lájkolt minket, akkor ne kattintson!):